Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-445

lg 445, országos ülés 1899, i. április 19-én, szerdán. Elnök '. T. ház! A törvényjavaslat részle­teiben is letárgyaltatván, javasolom a t. háznak, határozza el, hogy a harmadszori olvasás a leg­közelebbi ülés napirendjére tűzessék ki. Hozzá­járul a ház? (Igen!) Úgy ezt határozatilag kimondom. Következik most a napirend szerint az 1898. évi állami költségvetési törvényjavaslat (Irona. 601, 602) és az azzal kitűzött két jelentés (írom. 571, 598). Neményi Ambrus előadó urat illeti a szó. Neményi Ambrus, a pénzügyi bizott­ság előadója: T. ház ! Amennyiben a pénzügyi bizottságnak feladata elsősorban a budgetáris bírálat, teendőnk a felhatalmazási törvény körűi nagyon egyszerű, mondhatnám mekanikus. Ennek megfelelően konstatálom, hogy az előtünk levő jav.slat hű és pontos összefoglalása a ház hatá­rozatainak, formájára és beosztására nézve pedig megfelel az állami számvitelről szóló törvény rendelkezéseinek. A javaslat két uj szakaszt foglal magában, mely a pénzügyi bizottság kezdeményezésére vezethető vissza, és a melynek tartalmáról már az általános vita során megemlékezni volt alkal­mam. Az egyik szakasz intézkedik a párisi ki­állítás költségeinek elszámolásáról, a másik ki­mondja, hogy a betegápolási pótadó ez évre három százalékban állapíttatik meg. Mindkét intézkedésnek az a czélja, hogy minden előre­látható állami kiadás törvényes eredetéről és pénzügyi mértékéről legalább a felhatalmazási törvény adjon teljes felvilágosítást. Intézkedik a javaslat továbbá arról, hogy az állami alkalma­zottak a költségvetésnek késedelmes elintézése következtében kárt ne szenvedjenek. Ez okból felhatalmazza a kormányt, hogy a fokozatos elő­léptetéseket ez év elejétől számított hatálylyal megtegye, és a magasabb járandóságokat szintén január elsejétől fogva folyósítsa. Ezzel, t. ház, befejeztem a javaslatnak bud­getáris szempontból való ismertetését. De a fel­hatalmazási javaslatot a t. ház mindig par excel­lence politikai javaslatnak tekintette, a melynél a bizalmi kérdést fölvetjük és eldöntjük. Ugy hiszem azonban, a t. ház megokoltnak és termé­szetesnek fogja találni, hogy én a bizottság kép­viseletében ezt a kérdést ez alkalommal csakis érintem. Hogy vele behatóbban foglalkozzam, ezt annál kevésbbé tartanám megokoltnak, mert a parlamenti viszonyok alakulása úgy hozta maga val, hogy a költségvetési vita egész során a politikai szempontok domináltak, és az a nagy­érdekű vita, melyben a háznak minden pártja résztvett, voltaképen csakis a bizalmi kérdést tárgyalta. Mint közismeretit tényt említem fel, hogy a költségvetési vita ezt a kérdést is min­den kétséget kizáró módon eldöntötte. Ennek alapján is kérem a t. házat, méltóztassék a felhatalmazási törvényt megszavazni. Ezenkívül kötelességem még egy indítványt terjeszteni a t. ház elé. A t. ház márczius 23-iki ülésében elhatározta, hogy a költségvetési törvénynyel egy­idejűleg tárgyalja a kormánynak jelentését azok­ról az intézkezésekről, a melyeket a törvényes felhatalmazás nélkül való állapot idején tett, valamint az állami számvevőszéknek jelentését azokról az intézkedésekről, melyeket a felhatal­mazás nélkül való állapot megszűnése után és annak következtében tett. Minthogy azonban a t. ház, ágy az indemnitásról szóló törvényjavas­latba, valamint a közösiigyek ideiglenes intézé­séről, és a horvát pénzügyi provizóriumról szóló javaslatokba oly szakaszokat vett fel, melyek a kormánynak e részben tett intézkedései tekinte­tében a felraentményt megadják, a kormány jelentése érdemileg elintézve lett, és voltaképen tárgytalanná vált. Tisztelettel kérem tehát a t. házat, méltóztassék a kormánynak jelentését el­intézetnek tekinteni, és úgy ezt, mint a számvevő­szék jelentését tudomásul venni, és a főrendiházzal tudomásvétel végett közölni. (Helyeslés jóbbfelöL) Rakovszky István jegyzőt Gróf Zichy János. Gr. Zichy János: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) A költségvetési törvény megsza­vazása elsősorban a politikai bizalom kérdését képezvén, kijelentem, hogy az a párt, a mely­nek megbízásából ez alkalommal felszólalok, elvi álláspontjából kifolyólag ezen törvényjavaslatot általáno?ságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatja el. Tekintettel a fenforgó viszo­nyokra és körülményekre, a mennyiben előadá­somat lehetőleg a legszűkebb keretek közé aka» rom. szorítani, nem tartom szükségesnek pártunk bizalmatlanságának okát adni, annyi val is kevésbbé, mert ezt megtettük már a költségvetési vita al­kalmával, a midőn magam részéről is kifejezést igyekeztem adni azon aggályainknak, a melyek­kel a kormány politikája iránt viseltetünk. Azok a beszédek, t, képviselőház, a melyek a költségvetési vita alkalmával a kormány pad­jairól elhangzottak, daczára annak, hogy mind­annyian, egészséges és helyes tervek és konczep­ezióknak — hogy úgy mondjam, — vázlatát tartalmazták, mégis annyira az általánosságban mozogtak, hogy azokat részletezni, hogy azok­nak részleteit a bírálat bonczkésének műtéte alá vetni, hogy azokat detailjaiban kritizálni, azt hiszem, merő lehetetlenség. A t. miniszterelnök úrtól, a ki valóban igen szép és tartalmas beszédet mondott el, hallot­tunk szép költői hasonlatokat, a melyek rend­kívül jól estek abban a sí. ár hangulatban, a mely akkor itt a házban uralkodott. Mélyebb szántásról beszélt a kereskedelmi tárcza mélyen

Next

/
Thumbnails
Contents