Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-458

158. orscágos ülés 1899. május 15-én, hétfőn. ű}25 után lehet változtatni, nem azon országgyűlésre, a mely az évi ülésekből áll, hanem az utána következő országgyűlésre. Miután lehet, hogy majd meg akarják czáfolni a t. képviselő urak, és talán a t. előadó úr is akar vitatkozni ezen fogalommal, csak arra emlékeztetem, hogy olvassa el Korizmics László képviselőnek indítványát 1872 bői, midőn ő a házszabályokat módosíttatni kívánta, akkor beterjesztette az országgyűlésnek jó elején indítványát a házszabályok megváltoztatásáról, és hozzátette, hogy még ezen ülésszakra, tehát azon országgyűlésre is érvényes legyen, s a kormány terjeszszeu elő egy törvényjavaslatot az 1847/48 : IV. törvényezikk 14. §-nak megváltoztatása végett, a mely azt rendeli, hogy csakis az évi ülések végén, vagyis csakis az országgyűlés végével lehet azokat megváltoztatni. No, t. ház, akkor meg fogják önök látni, hogy nekem van igazam, a ki azt állítom, hogy még e képviselőházban is, a mely változtatások e házszabályokon történtek, mindig ezen mód szerint vitettek véghez. Itt van az 1868-iki házszabályok módosítása, a mely egészen az országgyűlés végén létesíttetett. Itt van az 1875-iki változtatás, a mely egészen az országgyűlés végén történt. Most közbejött egy eset, a mikor már 1875-ben mindinkább a bécsi körök szeriüti alkalmazkodás honosait meg a házban; Baross Gábor képviselő indítványozta 1887-beu a házszabályok megváltoztatását. A képviselőház el is rendelte ez indítvány tárgyalását. Tárgyalták is a bizottságban, és ki is mondták, hogy a napirendre tű^és iránt a ház később fog határozni. De azon országgyűlésen nem gondoskodtak a napirendre tűzésről, és az 1887-ben történt házszabály változtatások ugyancsak annak az országgyűlésnek végével létesíttettek. Tehát a gyakorlat azt bizonyítja, hogy az a felfogás a törvényes, a méltányos és igazságos, melynél fogva én most nem is bocsátkozom annak bírálatába, vájjon ezek a mostani módosítások mennyire sértik, vagy nem sértik a szólásszabadságot, és mennyire védelmezik a képviselők jogait, hanem támaszkodva a törvényre, egy ellenindítványt vagyok bátor benyújtani, kérve a házat, méltóztassék azt felolvastatni és elfogadni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a beadott indítvány. Nyegre László jegyző (olvassa): »Ellenindítvány. A házszabályok módosítása iránt beterjesztett bizottsági jelentés 1847/48-iki IV. törvényezikk 14. §-a szerint csak az országgyűlés végén lévén tárgyalható, a ház ezt most a napirendről leveszi és utasítja a bizottságot és a kormányt, hogy e részben javaslatát az országgyűlés vége előtt terjeszsze be. BudapesKÉPVH. NAPLÓ 1896 — 1901. XXII. KÖTET. ten, 1899. tavaszutó, május hó 15-én. Madarász József képviselő*. Elnök: Szólásra senkisem lévén feljegyezve, kérdem, kiván-e még valaki a javaslathoz szólani ? Ha nem, a vitát bezárom. Az előadó úr kivan szólani. Horánszky Nándor előadó: T. ház! Azokra nézve, a mik a házszabályok módosítása ellen két oldalról is felhozattak, legyen szabad néhány szerény észrevételt tennem. Madarász József képviselő úr felszólalásának első részében azt a nézetét fejezte ki, hogy ő a házszabályok módosítását szükségesnek nem tartja. Azt gondolom, hogy ez a történtek után már meghaladott álláspont. Mert hiszen a megállapodások közmegegyezéssel jöttek létre, s e megállapodásokat a pártok konferencziái is elfogadták, még pedig minden észrevétel nélkül. Már most visszatérni arra, hogy a házszabályok ne módosíttassanak, annyit tesz, mint a megegyezésből azokat a momentumokat, melyek egyik félnek kedveznek, érvényesíteni, ellenben azokat, a melyek amazoknak mintegy ellenszolgáltatásául lettek megállapítva, elejteni. Azt hiszem, paktumokat ily felfogással végrehajtani nem volna czélszerü, mert ez a paktumok megbízhatósága iránt rendítené meg. a hitet. (Helyeslés.) A mi a képviselő úrnak második észrevételét illeti, ő óhajtja azt, hogy ezen módosított házszabályok csak az országgyűlés lejárta után, tehát a következő országgyűlésen lépjenek életbe, és erre nézve indítványt is tesz. Én azt gondolom, hogy ennek az elfogadása egyenesen a fennálló törvénybe ütközik. Az 1848-iki törvények különbséget tesznek a háznak évi ülései, és a megválasztott képviselők mandátuma tekintetében. Az általa idézett 1848. törvényeknek 3. §-a világosan kimondja, hogy aképviselők három évig tartandó országgyűlésre és ezen országgyűlésnek mindhárom évi üléseire választatnak. Már most, midőn nem a 14., hanem a 15. §. világosan kimondja azt, hogy a házszabályoknak a szorosabb értelemben vett tanácskozási rendet illető része csak az évi ülések végével, csak a törvényjavaslatok tárgyalása bevégzése után módosítható, ezzel világosan ki van mondva az is, hogy a házszabály nem az országgyűlés lejártával, hanem — miután egy kitejezés használtatik mindkét szakaszban, — az ülésszak végén módosítható. (Helyeslés a jobboldalon.) Énnek más értelme azért sem lehet, mert akkor minek tette volna a törvény hozzá azt a kijelentést, hogy »a törvényjavaslatok tárgyalásának bevégzése után«. Ha állana az, hogy a házszabályok csak az országgyűlés végével módosíthatók, akkor eziránt provideálni nem kellett volna, mert minden törvényjavaslat sorsa véget ér az országgyűlés lejártával. Ez tehát nemcsak kétségbevonhatlan, 29