Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-458

458. országos ülés 1899 ', május lS-én, hétfőn. 223 szabályok elfogadása által azt, hogy minden olyan esetekben, a midőn a házszabályok kötelezőieg az egyszerű szavazást elrendelik, a szavazás akként történjék, a miként azt a módosítás, a mint mondám, értelmezi. Ilyen egyszerű szavazást állapítanak meg többrendbeli kérdésekben, jelesen a jegyzőkönyv hitelesítésére, a napirend kitűzésére vonatkozólag, továbbá az ülések meghosszabbítására, az indítványok indokolása idejének a megállapítására, majd ismét az indítványoknak a kinyomatására és végül a kérdések feltevésére nézve, a melyek koronként eldöntés végett a ház elé kerülnek. Mindezekre vonatkozólag az egyszerű szavazás megállapítva lévén, azt hiszem, hogy a ház munkálkodásának sikere érdekében jelentékeny előbbremenetel történik oly irányban, hogy a ház a maga tevékenységét és a maga működését a nélkül, hogy a szólásszabadságot megszorítaná, vagy a határozatok meghozatalát a maguk őszinteségében hátráltatná, lehetővé teszi. Intézkedés van végűi felvéve arra nézve, hogy a titkosszavazások miként ejtessenek meg; kimondatván, hogy a titkosszavazások behajtott lapok által történnek, és a mely titkosszavazás nem behajtott lapok által történik, az érvénytelen, és hogy a szavazás alkalmával a ház szavazó-urnájánál más, mint a képviselő jelen ne legyen. Tartalmaznak még a módosítások több elvi jelentőséggel alig biró intézkedést is, így például megállapítják azt, hogy a bizottság ülését a bizottság két tagjának kérésére, ha az elnöknek ezen kivánatukat kifejezik, össze kell hivatni. Annak utánna megállapíttatik az, hogy az interpelláeziók alkalmával a képviselő másodszor is igénybe veheti a szót, a míg eddig ez a jog csak a ház engedélyével volt igénybe vehető. Továbbá zárt üléseknek a megállapítására vonatkozólag is intézkedést tartalmaz, kitörültetvén a jelenlegi házszabályokból az, hogy zárt ülésekben elsősorban az a kérdés döntendő el, vájjon szükség van-e a zárt ülésre, vagy sem. És végűi bizonyos áthelyezések foglaltatnak a logikai egymásután helyességének szempontjából az egyik szakaszból a másikba, a nélkül, hogy ezek akár változtatást tartalmaznának, akár elvi jelentőséggel bírnának. Ezek azok a módosítások, t. képviselőház, a melyeket a bizottság a háznak elfogadásra ajánl. Én abban a meggyőződésben vagyok és azt hiszem, a bizottság nézetével is találkozom, midőn azt kons'tatálom, hogy ezen módosítás sem a ház tanácskozásainak, és szóllásjogának szabadságát nem érinti, sem pedig a ház határozatainak a maguk őszinteségében leendő meghozatalát nem hátráltatják, illetőleg ezekre hátrányosan nem hathatnak, azt gondolom tehát, hogy megtörtént a házszabályok módosításánál annyi, a mennyinek a ház tanácskozásai érdekében ez idő szerint megtörténni kellett, és épen ebből a szempontból ajánlom a t. képviselőháznak, hogy a javaslatba hozott módosításokat általánosságban és részleteiben változatlanul elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Molnár Antal jegyző: Kossuth Ferencz ! Kossuth Ferencz: T. ház! A házszabályok módosítását bizonyos meghatározott keretek között, a melyeket a t. előadó úr nagy preczizitással jelzett, pártközi egyezmény állapította meg. Ezt tehát a függetlenségi párt, bár nem helyesli, nem fog igyekezni meghátráltatni. Nem helyesli a párt a tervezett módosítást, mert a többség hatalmának bármily módon való gyarapítást és a kisebbségének bármily csökkentését a parlamentarizmus egészséges elveivel és a közszabadsággal ellentéteseknek tekinti. (Igás! Úgy van! szélső a baloldalon.) Minden erőnek természete a térfoglalás; minden hatalomnak természete a terjeszkedés és a visszaélés. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a természet annál korlátlanabbal nyilvánul meg, minél jobban meg van nyirbálva a kisebbségnek ellentállási joga. A többség korlátlan uralma az európai kontinens parlamentjeiben túlságosan lábrakapott azért, mert a legtöbb helyen Ghiizot és Thiers doktrinär parlamentarizmusa lett elfogadva és elvi magaslatra emelve. Ezzel azonban oda jutnak az európai parlamentek csaknem mind, a hová jutott, a magyar parlament is a Bánffy-kormány alatt, tudniillik, hogy megszűnik a jog, a törvény, a nemzeti érdek uralma, és csakis egy elv érvényesül, a többség akaratának az elve; a minek folytán a parlamentarizmus tekintélye több országban nagyon alászállt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Emlékezhetünk még arra, hogy minden érveléssel, minden törvényre való hivatkozással szemben báró Bánffy Dezső a háta mögött ülő többségre szokott mutatni és azzal felelni, hogy így lesz, így akarom, mert enyém a többség. Ezen a téren haladva, t. ház, eljutottunk a parlamenti abszolutizmushoz, eljutottunk tehát ahhoz a kényuralomhoz, a mely sokkal rosszabb az egyes ember kényuralmánál, mert száz feje van és egyetlenegy szive sincsen; pedig még a zsarnok szivéhez is lehet néha appeíálni, de 300 zsarnoknak a szivéhez appellálni nem lehet. (Úgy van! Úgy van! szélső baloldalon.) Ily állapot, mint a milyen Magyarországon is volt a közelmúltban, forradalomra szokot vezetni, vagy utczai forradalomra, vagy parlamenti forradalomra, Nem tagadom azt, hogy a kisebbségnek ellentállása a többségi elv túlhajtása ellen valóságos parlamenti forradalom volt nálunk is. Ezt elismerem, de tessék