Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-457

457. országos ülés 1899. május 12-én, pénteken. 217 kereskedelemügyi miniszter úr is reflektált volna ily kijelentésekre. Azonban én ezt nem mondtam. Szórói-szóra, igen tisztelt képviselőház, a mint meggyőződhetett volna az igen tisztelt miniszterelnök úr a gyorsírói jegyzetekből, mielőtt azt a heves támadást intézte ellenem, szórói-szóra a következőket mondtam: »és épen Bajorország, mely a legflagránsabban sérti meg a nemzetközi szerződést. Hol a tolvaj ? és keresi a tolvajt.« T. ház! A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy én tolvajnak mondottam Bajorországot. Én egyszerű szóbeszédet, közmondást használtam: hol a tolvaj, keresi a tolvajt. Ez a közmondás magyar nyelvben használatos, de a német nyelvben akárhányszor mondják: Wo ist der Dieb? Evvel senkit nem bántok, se nem sértek, ez egy közmondás, a melyet alkalmaztam, mely abszolúte sértés nem volt, és ha a miniszterelnök úr fáradságot vett volna a sztenografus jegyzeteket megnézni, láthatta volna, hogy a kijelentés, — úgy, a mintő mondta, —nem történt meg. Az igen tisztelt miniszterelnök úr felszólalásának egyéb részeire én nem reagálhatok. Nem reagálok, meglehet, hogy Bajorország szerződésszegéséről beszélve, némi erősebb jelzőket, de parlamentáris jelzőket használtam, de sohasem fogom azt megtenni és ebben nem követem a miniszterelnök úr által adott példát, hogy mikor a neuburgi hid pilótáiról, a regensburgi hid czölöpeiről van szó, felidézzem dicső királynénk magasztos emlékét, a mikor hid-ügyről van szó, ebbe a kérdésbe belekeverni szent és dieső emlékeket nem akarok. (Helyeslés a szélső halóidalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Tán megengedi nekem a t. képviselőház, ha különben is nem volna jogom hozzá, hogy pár szóval reflektáljak arra, a mit Pichler Győző képviselő úr most mondott. Én beismerem azt, hogy szivesebben tettem volna felszólalásomat a t. képviselő úr jelenlétében, mint távollétében, mert nekem, — és erről tanuskodhatik a t. képviselőház, — se nem természetem, se nem szokásom, se nem ízlésem távollevőket támadni. De a t. képviselő űr azon az ülésen nem volt jelen, és én ezt a kérdést napokra, vagy hosszú időre nem halaszthattam. És igenis kötelességemben állónak tartottam azon szokásnál és azon szabálynál fogva, hogy a világ minden parlamentjében a legkényesebben vigyáznak arra, hogy jó viszonyban álló államokról miképen emlékeznek meg és a sértéseket nemzetközi kérdésekben és küláilamokkal szemben semmi parlamentben a megengedett dolgok közé nem sorolják . . . Thaly Kálmán: Kivéve az osztrák parlamentben ! Széll Kálmán miniszterelnök:... Kérem most nem erről beszélünk; ha a t. képviselő úr KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXII. KÖTET. akarja, erről igenis szívesen értekezem a t. képviselő úrral, d3 most ez nem tartozik ide. Ha valaki egy velünk jó viszonyban álló állam eljárását olyan szavakkai illeti, mint a minőkkel jellemezni Pichler Győző képviselő úr jónak látta, akkor azt gondolom, hogy kötelessége annak, a ki ez idő szerint Magyarország kormányát és Magyarországot internaczionális kérdésekben képviseli, azt szó nélkül nem Nagyni. És ha én nem tettem rögtön, annak csak az az oka, mert a képviselő úr beszédének azon részénél helyemről elszólítottak, nem voltam jelen, s ezt felszólalásom elején is mondtam. Ha az elnök úr hallotta volna azokat a kifejezéseket, meg vagyok arról győződve, hogy szó nélkül ő sem Nagyta volna azokat. De, t. képviselőház, azt nem fogadom el, a mit a t. képviselő úr mond, hogy csak az elnöknek van joga ilyen kérdésekben megjegyzéseket tenni. Nem fogadom el azért, mert internaczionális kérdésekben igenis joga van bármikor és bárhol történjék, annak, a ki a kormány élén áll és az országot képviseli, ilyen dolgokra reagálni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem is utasítottam a képviselő urat rendre, ahhoz nekem nincs jogom. Én csak elmondottam, hogy mit tartok arról, hogyha valaki külföldi és velünk jó viszonyban álló államokról igy nyilatkozik. Pichler GyŐZŐ S Melyek azok a szavak? Széll Kálmán miniszterelnök: Azt, a mit a t. képviselő úr mond nekem, hogy máskor olvassam el, a mit ő mond, visszafordíthatnám; mert a mit most nekem a t. képviselő úr imputál, azt nem is mondtam. Én ezt a két szót nem is használtam, hogy ízléstelen és tapintatlan, ámbár elismerem, hogy használhattam volna, (Derültség jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon.) de nem használtam. Mit használtam ? Én azt mondtam, hogy nem helyes, hogy nézetem szerint nem járja, nézetem szerint nem illik, nézetem szerint helytelen. És ezt fentartom. Én elfogadom a t. képviselő úrnak azt a magyarázatát, a mit akart adni, ha bona üde adja. Én minden bona fideszszel tett magyarázatot szívesen fogadok; de a hogy a t. képviselő úr ezt a kijelentést tette — és ezt nem az esti lapokból vettem, hanem itt vannak most is kezemben jegyzeteim, vettem a ház hivatalos tudó silójából, — a hogy azt a képviselő úr tette, én azt a kijelentést szó nélkül nem Nagyhattam, azt részemről helyreigazítanom, visszautasítanom kellett. Mit mondott a képviselő űr? Azt mondja, hogy Bajorországnak az eljárása a legnevetségesebb, mert beavatkozott. Először is tisztelettel azt j egyeztem meg,hogy a kereskedelemügy i miniszter úr az azelőtti napon már kijelentette, hogy nem avatkozott be. Szóvá tette, mint ez minden nemzetközi kérdésben szokásos, mint ezt egyik 28