Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-457

218 457. országos Ülés 1899, i. május 12-én, pénteken. állam, ha a másikkal szerződéses viszonyban van, megteszi, ha azt hiszi és véli, hogy joga van kérdést tennie. De ez Nagyján. A t. képviselő úr azt mondja, hogy az az állam, a melynek eljárása a legnevetségesebb, szerződésszegő; ég én azt hiszem, hogy egy itt jelen nem levő és magát nem védhető államról ilyent mondani talán még sem helyes. Objektíve véleményt mondani van joga bárkinek egy kérdésről, de ily kifejezéseket használni nem helyes. Ez az egyik. Beszédének folytatásában, ezzel nexusban a t. képviselő úr mit mond? Azt mondja: az az állam, a melynek eljárása a legnevetségesebb és a mely a legflagránsabban szegi meg kötelezettségét, jelentkezik, hol a tolvaj és keresi a tolvajt. Ez igaz, hogy példabeszéd; de minden példabeszéd a maga vonatkozásában adja meg annak értelmét. Ha valaki a közéletben azt mondja, hogy ez szerződésszegő, és erre mondja, hogy kérdezi, hol a tolvaj és keresi a tolvajt, akkor nekem ezt vissza kellett utasítanom. Ez így hangzott, így volt betűről-bettíre mondva és nekem kellett, hogy ez ellen felszólaljak. De elfogadom igen szívesen azt a magyarázatot, a mit a képviselő úr adott, hogy nem akart sérteni. Annál jobb. Hiszen a vita hevében gyakran ejtetnek szavak, a melyeket az illetők nem szándékoztak használni, és ha valaki azt mondja, hogy nem szándékozott sérteni, én ezt elfogadom. Ha a képviselő úr így kommentálta volna beszédének azt a részét, nekem egy szavam sem lett volna hozzá. De én a ház hivatalos tudósítójából vettem ki, jegyeztem ki beszédének ezt a részét és ennek oly értelme van, a mely ide nem való és azért nekem azt vissza kellett utasítanom. (Helyeslés jobhfelöl.) Pichler Győző: T. ház! Csak egészen röviden akarok szólni. Nagyon kérem a t. miniszterelnök urat, ha elolvasta beszédemet, akkor ezt az ő saját beszédében ne változtassa meg. Mert ö a hivatalos gyorsírói jegyzetek szerint világosan azt mondta, hogy én Bajorországról azt modtam, hogy keresi a tolvajt az, a ki tolvaj. E között és a mit én mondtam nagy különbség van. Mert én azt mondtam, hogy keresi a tolvajt az, a ki tolvajt kiált és a hogy én mondtam ezeket a szavakat, azol<

f nem sértők, a mi nem is volt szándékomban. Úgy, a hogy reprodukálta a t. miniszterelnök úr az én szavaimat, azokban foglaltatik sértés; azéit pedig én nem felelhetek, hogy a t. miniszterelnök úr így reprodukálta szavaimat. A mi azt illeti, hogy mondhatta volna, hogy ízléstelen és tapintatlan volt felszólalásom, miután nem mondta azt, nem akarok a felett vitatkozni. Különben pedig megjegyzem, hogy izlés tekintetében mindenki önmagának a szakértője és maga állapítja meg, hogy mi a helyes eljárás. Elnök: T. ház! Következik a napirend iránti további intézkedés. Úgy tudom, a miniszterelnök úr kivan e részben előterjesztést tenni. (Halljuk! Ralijuk !) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! a mint már ebben a házban egyszer jelezni bátorkodtam, talán a múlt héten, azzal az indítványnyal kívánok a t. házhoz járulni, hogy miután a főrendiház a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalását immár befejezte, és ahhoz abban a szövegben, melyben a képviselőház azt megállapította, hozzájárult és a törvényjavaslat a legközelebbi napokban a legfelsőbb szentesítés alá fog terjesztetni, méltóztassék a t. képviselőháznak elhatározni, hogy a házszabályok némely szakaszainak módosítása tárgyában kiküldött bizottság jelentését napirendre tűzi. E jelentés tárgyalását kérném a hétfői ülés napirendjére kitíízni, és azonkívül a miniszterek némely interpelláczióra adnának választ, a mennyiben a hétfői ülés erre időt engedne. Kérem tehát a t. kéviseló'házat, méltóztassék elhatározni először azt, hogy tárgyalja a házszabályok revíziója ügyében kiküldött bizottság jelentését, másodszor pedig azt, hogy ennek a tárgyalását a hétfői napra tűzi ki. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Ugron Gábor ! Ugron Gábor: A miniszterelnök úr javaslatához hozzájárulok; hanem megjegyzést kell, hogy tegyek a javaslatnak második részére, mely az interpellácziókrá vonatkozik. Tizenhat interpellácziő van kimutatva folyton olyan, melyekre hónapok óta választ az interpellálok nem kaptak. A házszabályok 152. szakasza világosan rendeli, hogy a válasz azonnal is megadható, de 30 napon belül van idő, hogy megadják. A 30 nap már régen eltelt. Most, midőn a házszabályok revíziójáról van szó, azt hiszem, szükséges volna, ha a házszabályoknak a miniszter urak igyekeznének eleget tenni. Mert vagy figyelmetlenség saját kötelességük iránt, vagy semmibe vétele a háznak és a ház jogának, ha huzamosb időn keresztül az interpellácziókrá nem felelnek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A háznak, és különösen a kisebbségnek erős joga az interpellálás joga. Mert ennek alapján szőnyegre hozhat oly kérdéseket és sérelmeket, a melyek általánosak és közérdekűek. Lehetetlenség az, ha már az interpelláczió megtétetett, hogy akkor az adandó válasz, a kérdés tisztázására adandó informáczió hónapokon, éveken át elhalasztható legyen. Kérném azért a t. miniszterelnök urat, méltóztassék odahatni a kabinet tagjainál, hogy ezekre a régi interpelláeziókra minél hamarább adják meg a választ. Mert ha ezeket az ember észleli, akkor kísértésbe jön, hogy a házszabályok revíziója alkalmával a 152. §-hoz kiegészítést javasoljon, a mely kiegészítés szankcziót is nyújtson a ház-