Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-457

216 457. országos ülés 1899. május 12-én, pénteken. lea volt, a mely a szolgálatból kihelyeztetett, mert csak 16 méter szélességüeket alkalmaznak. Ezt a létező legkisebb remorqueur-hajót kereste ki a Dunagőzhajózási társaság ég elküldte a Danán felfelé. A regensburgi hídnak 104 méter szélességű hajlásánál oly erős a viz sodra, hogy daczára, hogy a hajó szélessége és az említett hajlási ív szélessége között három méternyi spaczium volt, e hajó még sem hatolhatott keresztül és majdnem hajótörést szenvedett. A neuhurgi hid kőrakásainál azután el is érte a hajótörés és óriási sérülésekkel tért vissza ez az »Ebersfeld« nevű hajó, a melyet a Dunagőzhajózási társaság épen próbahajózás végett menesztett fel. Utóvégre is, ha feltüntetjük, hogy így áll a helyzet, önkéntelenül az a kérdés tolul előtérbe, hogy az a velünk barátságos viszonyban álló Bajorország miért nem segít ezeken az állapotokon. (Halljuk! Halljuk!) Én n.egjelöltem az okot, és pedig nem saját tanulmányaim alapján, de egy épen a bajor kormány által hozott kormány-határozat folytán, a mely legjobban bizonyítja, hogy a barátságos viszony csak nálunk respektál tátik oly mérvben, mint azt a miniszterelnök ér hangoztatta. (Úgy van! Úgy van! a szélső halóidálon.) És hogy ez a becsületes bajor állam miért nem segít a regensburgi hid baján; miért nem tágíttatja annak nyílásait és miért nem távolíttatja el a neuburgi kőhalmazokat? (Halljuk! Halljuk!) Erre a választ megadja az 1896. évi jeleidés, mely ama főértekezletről szól, melyet Lajos bajor herczeg védnöksége alatt tartott a bajor hajózási és csatornázási egyesület. E jelentés 5-ik pontjából kitűnik ugyanis, hogy a délnémetországi hajózási társaság és az érdekelt pénzcsoportok egy beadványt intéztek a bajor kormányhoz, a melyben kérik, hogy intézkedjék, liogy Regensburgtól hajózhatóvá legyen a Dana. Ezt a beadványt elutasította a bajor kormány a következő két indokból (olvassa) : i. »Die Ausdehnung der Schiffahrt bis Ulm wurde als Scbädigung der bayerischen Eisenbahnen bezeichnet.« Természetesen, mert ott Regensburgnál át kell rakni a rakományt a vasútra, és úgy kell továbbszállítani. A második ok, a melyet a miniszterelnök figyelmébe ajánlok, és nagyon kérem, hogy méltóztassék ha Jegyebet nem, de legalább ezt a részletet tudomásul venni, hogy Bajorország, a melyik velünk olyan nagyon barátságos viszonyban áll, a második oknak a következőt adta elő (olvassa): 2. »Eine biliige Donaufracht fúr ungarisches Getreide, konnte von den Vertretern der Landwirthschaft als eine Gefäbrdung ihrer Interessen empfinden und bekämpft werden.« 18,600.000 forintot adtunk ki a Vaskapura azért, hogy a Duna hajózható legyen. Mindenki, a ki ismeri Németország vasúti hálózatát, a melyet én bemutathatnék, de nem akarom a t. házat fárasztani, tudja, hogy Neuburgtól Regensburgig gabonatermő terület van, ott tehát gabonát nem helyezhetünk el, de Regensburgtól 209 kilóméterig felfelé haladva, az ott lévő és hajózási utakkal összekötött városokat, vidékeket és piaczokat igenis elláthatjuk magyar gabonával, de Regensburgnál elakadunk, mert a magyar gabona miatt nem akarják a regensburgi hidat lerontani. Én azt mondottam, hogy nemzetközi szerződést szeg meg Bajorország; hivatkoztam a Duna-aktára. Nem akartam azt elmondani, hogy Magyarország érdekeit Bajorország a legflragránsabban szegi meg, de eleget teszek mindenkor minden felszólításnak, de különösen, ha a miniszterelnöki székből jön az, hogy bebizonyítsam a velünk annyira barátságos viszonyban lévő államnak szerződésszegését és érdekeink ellen való dolgozását. (Helyeslés a szélső baloldalon) Engedje meg a t. ház, hogy csak még néhány perezre igénybe vegyem becses figyelmét. Azt hiszem, hogy az a vehemens támadás, a melyet nézetem szerint egész illetéktelenül intézett ellenem a miniszterelnök úr, mert legjobb tudomásommal, iparkodásommal tárgyilagosan óhajtottam beszélni, és úgy tudom, beszéltemis, és beszédem alkalmával semmiféle felszólalás e házban nem történt oly irányban, mint azt később a miniszterelnök jónak látta megtenni. Csak huszonnégy óra múlva érkezett egyszerre az a támadás, a melyben helytelennek, tapintatlannak, ízléstelennek nevezi az igen tisztelt miniszterelnök úr felszólalásomat. Nagyon kérem a t. miniszterelnök urat, ne méltóztassék ilyen ítéletet esetlegesen elferdített újságtudósításokra alapítani, hanem ha a miniszterelnök úr engem meg akar támadni kifejezéseim miatt, a mire különben egyedül az elnök úr jogát ismerem el, akkor nagyon kérném, legyen olyan kegyes, vegyen magának annyi fáradságot, nézze meg legalább a hivatalos gyorsírói jegyzeteket. A fő, a mit a miniszterelnök úr kifogásol az én beszédemben, a mit így fejezett ki: a képviselő úr beszél nevetséges eljárásról, beszél flagrans szerződésszegésről és hogy keresi a tolvajt ki a tolvaj. (Mozgás a jobboldalon.) így van ez a hivatalos jegyzetekben. Nagyou jól tudom, hogy egy esti lapban jelent meg beszédem úgy reprodukálva, de én nem tartottam érdemesnek azt megezáfolni, mert ha ilyent mondtam volna, rá is szolgáltam volna, hogy az elnök úr rendreutasítson, és azt hiszem, hogy a