Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-457

457. országos ülés 1899. május 12-én, pénteken. 215 gen treffen, anf dass Mühleu oder andere Kunstanlagen irgend einer Art, welche auf diesem Strome bestehen oder künftig errichíet werden, der Schiffahrt nie eine Hemnmng verursachen können.« Egész apodikticze ki van tehát mondva ebben a 40. §-ban, hogy malmok, továbbá »Kunstanlagen,« műépítmények, hidak, stb. okvetlenül eltávolífandók és még hozzáteszi: »welche auf diesen Strome bestehen,« tehát, a melyek léteznek, azok is eltávolítandók. Kétségtelen, hogy a szerződés ezzel a szakaszszal azt czélozta, hogy a Duna-aktának teljes lelkiismeretességgel megfeleljenek. A Duna akta aláirása után köztudomásúlag az akkor működő bizottság elnapolta magát és az általa elvállalt kötelezettségek teljesítésére, illetőleg a teljesítésnek ellenőrzésére vállalkoztak az aláirt országoknak, illetőleg parti államoknak kormányai. Kétségtelen, hogy nem azért vállalták el ezt a parti államok, hogy meghamisítsák, megmásítsák ezt a szerződést, hanem azért, hogy azt megtartsák. És ha az összes államok aláirtak ezt és elválalták ezt a kötelezettséget, elvállalta azt a velünk barátságos viszonyban élő Bajorország is. Bajorország azóta él is a jogokkal, de a kötelezettségeknek eleget nem tesz. Ennek bizonyítására, hogy a jogokkal él, egyszerűen olyat hozok fel, a miről a kereskedelmi miniszter úrnak feltétlenül tudomása van. A Bajorországban székelő délnémetországi Duna gőzhajózási társaság jóformán kizárólag magyar folyamterületre terjeszti ki forgalmát, és csak azért, hogy külföldi társulatként szerepeljen és ezáltal a magyar jövedelmi adó, valamint a Németországban készülő hajói után járó vám alól szabaduljoi, évente egykét hajómenetet teljesít Degendorfba is, a miért mi vám- és adómentességet biztosítunk neki a Duna-akta alapján, és rendelkezésére bocsátjuk rakodópartjainkat, és az oly óriási költséggel szabályozott szabad Danánkat. Kétségtelen tehát, hogy Bajorország teljesen ismeri a Duna-aktát, mert hiszen legnagyobb társulata teljesen elözönli a mi folyamtestünket a nélkül, hogy Bajorország kötelezve érezné magát a mi hajóinknak ugyanezen jogokat megadni. Én egyszerűen azt mondtam, bogy a regensburgi és a neubnrgi híd akadályozza a Duna hajózhatóságát. Nem akarom a t. házat hosszas műszaki előadással fárasztani, de engedjék meg, hogy a t. miniszterelnök úrnak és a t. háznak szemléltetve bemutassam a regensburgi hidat, a melynek fényképét elkészíttettem. A ki erre egy tekintetet vet, látja, hogy ez nem híd, hanem a XI. században épült nagy kőalkotmány. 314 méter hosszú, átlag hét méter széles, van rajta 15 félkörű nyílás, a melyek szélessége öt és hét méter közt váltakozik; csak egyetlen egy nyílás van, a mely 10-4 méter széles. Ez a liid tehát egész hosszával elállja a Dunát. Már most nézzük, mi e hídnak szerepe a magyar hajózásban? A Dunagőzhajózási társaság 1896. évi hajókimutatása szerint a Hungária remorquer 12, az Ipar remorquer 16, a Kübeck nevű hajó 16 méter széles. A remorqueurök szélessége tehát átlag 16 méter. Már most kérdem : mennyiben van a Duna-akta megtartva, a mikor egy 16 méter széles hajónak egy 10'4 méter széles nyíláson kellene átmennie? (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az, a mi miatt Regensburgtól Ulmig, 209 kilométernyire, a Duna teljesen hajózhatlan. (Felkiáltások a szélső haloldalon: Magyar hajóknak!) De vegyük a második hidat, a melyet említettem., az úgynevezett neuburgi hidat. Ennek fényképét nem szerezhettem meg, de az alaprajzát megszereztem magamnak. A neuburgi hídnak két pillérje van. A viz ereje folytán ez a hid alámosódott. Nagyon természetes, hogy ezek a pillérek ingadozni kezdtek és a mérnöki tudomány mai állása mellett az egyedüli mód e hid megerősítésére az lett volna, hogy ezeket a pilléreket eltávolítsák és helyükbe ujakat tegyenek. De mit csinált a bajor kormány? Óriási kőhalmazokat dobáltatott be a Dunába és ezekkel minden oldalról megerősítette a hidlábakat úgy, hogy most e kőhalmazok miatt a Duna egyáltalában nem hajózható. A pillérek mellett levő ezen köhányások életveszélyessé tesznek minden menetelt és a hajók csak a legnagyobb havariával mehetnek keresztül. De hogy ne méltóztassék talán azt állítani, hogy én e dolgokat csak így előadom, engedjék meg, hogy Németország legkiválóbb hídépítő mérnökére, (Halljuk! Halljuk!) az ottani Militär-Akademienek mérnök tanárára, Götzere hivatkozzam, a ki a Münchenéi" Allgemeine Zeitung-ban szóról-szóra a következőképen jellemzi a hidat (olvassa): «Das erwähnte starke Schiffahrtshiüderniss an der Neuburger Brücke rührte insofern von einer bedrohlichen Erosíon des FJusses an einen Pfeiler her, als mit einera grossen Bruchsteinanwurf die nöthige Festigung desselben vorgenommen wurde.« Tehát maga Gotze (Halljuk! Halljuk!), a Militär-Akademie tanára beismeri, hogy a hajózási akadályt a köhányások okozzák, a melyeket a pillérek megerősítésére bevetettek. De, t. ház, saját országunkból vett példákkal is igazolhatom, hogy teljesen az igazságnak megfelelően tártam fel a helyzetet. 1894-ben a császári és királyi szab. Dunagőzhajózási társaság, tehát a mi magyar Dunagőzhajózásunk is egy »Ebersfeld«nevű hajót menesztett a Dunán hegymenetben, vagyis felfelé. Ez az »Ebersfeld« nevű remorqueur hajó mindössze hét és fél méter szé-