Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-457

^14 457. országos ölés 1899. május 12-én, pénteken. Schmidt Gyula előadó: T. képviselőház! A mentelmi bizottság megbízásából van szerencsém több rendbeli véleményes jelentést beterjeszteni. Vonatkoznak ezek a csalás bűntettével terhelt Csávolszky Lajos (írom. 618), sikkasztással vádolt Sima Ferencz (írom 619), becsületsértés és hatóság elleni kihágással terhelt Halász Zsigmond (írom. 620), párviadal, súlyos testi sértés és közcsend elleni kihágással terhelt Sierbán Miklós (írom. 621), zsarolással, rágalmazással és becsületsértés vétségével vádolt Sima Ferencz (írom. 622), nyilvános rágalmazással vádolt Kullmann János (írom. 623), sajtórendőrikihágással terhelt Lepsényi Miklós (írom. 624), okirat híimisítás, csalás, sikkasztás és hűtlen kezelés bűntettével vádolt Sima Ferencz (írom. 625), a Hunnia r. t. csalárd bukásával terhelt Kosüuth Ferencz (írom. 626) és Rudnyánszky Béla (írom. 626), párbaj vétségével terhelt gróf Forgách Antal (írom. 627), gróf Tisza István (írom. 628) és Olay Lajos (írom. 628), gróf Bethlen Balázs (írom. 629), Kubik Béla (írom. 630), Holló Lajos (Írom. 631) és Légrády Károly (írom. 631), báróNopcsa Elek (írom. 632) és Endrey Gyula, (írom. 632), Rakovszky István (írom, 633) és Zeyk Gábor (Írom. 633), és lyánka Oszkár (írom. 634), továbbá becsületsértéssel terhelt Sima Ferencz (írom. 635), nyilvános rágalmazással vádolt Sima Ferencz (írom. 636), becsületsértéssel vádolt Münnich Aurél (írom. 637),£és végül a Pulszky Ágost képviselő úr részéről bejelentett mentelmi ügy. (írom. 638) Kérem ezeket kinyomatni és annak idején napirendre tűzetni. Elnök: A mentelmi bizottság mindezen jelentései ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és napirendre tűzése iránt annak idején fog a ház határozni. Perczel Béni jegyző: Münnich Aurél, a mentelmi bizottság előadója! Münnich Aurél előadó: Nekem nincs jelenteni vidóm. (Derültség.) Elnök: Nincsen más bejelenteni való? (Nincs!) Ha nincs, következik a napirend. Mielőtt a napirendre áttérnék, jelentem, hogy Pichler Győző képviselő úr kért tőlem engedélyt, hogy a napirend előtt felszólalhasson. (Halljuk! Halljuk!) Pichler Győző: T. képviselőház! A képviselőház legutolsó ülésén Széll Kálmán t. minisztereinök úr jónak látta egy hozzá nem intézett interpelláczióra, daczára annak, hogy a kereskedelmi miniszter úr arra a választ már megadta, még utólagosan kiegészítő választ adni. Én a házszabályokban arra nézve semmiféle határozatokat nem láttam, hogy egy más miniszterhez intézett interpelláczióra akár a miniszterelnök úrnak, akár pedig a belügyminiszternek a házszabályok oly jogot adnának, hogy a megtett interpelláczióra adott választ utólagosan kiegészítse. Miután azonban a miniszterelnök úr úgy látta, hogy egy velünk barátságos viszonyban élő államot sértett meg beszédem, — s kétségtelen dolog, hogy a külügyi kérdésekben a miniszterelnök úrnak ilynemű nyilatkozatai teljesen helyén vannak, — én részemről erre a kérdésre bővebben kiterjeszkedni nem akarok. Nem akarok arra sem kitérni, hogy utóvégre is ezen háznak van a saját kebeléből megválasztott elnöke, a ki egyedüli, a ki az ezen házban előfordúltakért bárkinek megrovást adhat, vagy bárkit rendreutasíthat, vagy figyelmeztethet arra, hogy a parlamenti illem határait túl ne lépje. Nem az én hatáskörömben avatkozott tehát a miniszterelnök úr, hanem az elnök úréba, de mindenesetre tudta, hogy mit tesz. Mielőtt azonban magukra azokra a személyes dolgokra áttérnék, melyek ebben a rendreutasításban foglaltatnak, a miniszterelnök úrnak egy igen becses felszólításáért hálás köszönetemet fejezem ki, mert módot adott nekem azzal arra, hogy állításaimat részletekben is bizonyítsam. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Én már a múlt ülésen megtettem volna azt, de nem akartam a t. ház figyelmét fárasztani. A Vaskapu kérdése Bajorországot is kötelező nemzetközi szerződésével áll összefüggésben, és így nem elégséges csak jelezni, hogy ez a szerződésszegés megtörtént, de bizonyítani is kell, ez Bajorország belügyéhez tartozik. Én bizonyos nemzetközi illemszabályok folytán és velünk barátságos viszonyban levő állammal szemben ebbe beleavatkozni nem akartam, de az igen tisztelt miniszterelnök úr jónak látta beszédében kimondani és előadni, hogy : »szerződésszegé^ről beszélt a t. képviselő ú", tetszett volna bizonyítani, vagy igazolni«. Én a miniszterelnök úr felszólításának eleget fogok tenni, kötelességemnek tartom bebizonyítani és kimutatni, hogy Bajorország 1853 óta a legflagránsabban szegi meg a nemzetközi szerződéseket. Rövid leszek ; nem fogom soká igénybe venni a t. ház figyelmét, csak is a legfontosabb dolgokra szorítkozom. A parti államok által kiküldött bizottság kidolgozta az úgynevezet Dunaaktát és 1857. november 7-én aláirta Ausztria, Würtenberg, Törökország és a velünk barátságos viszonyban élő Bajorország is. Ez az akta nálunk nincsen beczikkelyezve az akkori politikai viszonyok folytán, 1858. január 9 én lett csak az osztrák törvénykönyvbe keiktatva és a Reichsgesetzblatt 1858-diki évfolyamában lett közzétéve. Ennk a beczikkelyezett törvénynek 40. §-a, tehát az osztrák törvénykönyv a következőket mondja ki: (olvassa): »DieRegierungenderUferländer werden überdies die nöthigen Vorkehrun-