Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-455

455. országos ülés 1899. májas 4-én, csütSrtfikön, 209 létének: hogy nem léptette életbe a díjszabást, mert a kai auzszol gálát nincs szervezve. Hogyan áll, t. ház, ez az egész Vaskapuügy kalauzszolgálata. Végtelenül sajnálom, hogy nincs, térkép rendelkezésemre, a mely feltüntetné a Vaskapu-munkálatokat és a Vaskapu csatornát. Eddigelé ott a hajózás a legnagyobb nehézségekkel járt; szirtek, örvények veszélyeztették a hajóközlekedést s ezek tették szükségessé, hogy ott 18—19 millió forint költséggel járó szabályozási munkálatot hajtsunk végre. Akkor ott egész családok éltek, a kik nemzetségről nemzetségre teljesítették a hajókon a kalauzi szolgálatot. Teljesen ismervén a helyszint, a hajókat veszélytelenül keresztül vezették a szirtek és az örvények közt. Évenként körülbelül 154 napon át folyt a hajózás, amit a 1 écsi Donau-Vérein számítására alapítottak, mely már a negyvenes évektől kezdve napról-napra jegyzi a Duna vízállását. Ezek a kalauzok ma is rendelkezésére állanak a miniszter úrnak. De megyek tovább, ezekről nem is akarok most szólani. A mai kalauzszolgálat a Vaskapunál abban áll, hogy a hajókat akként vezessék a csatornán, hogy azok egymás mellett elmehessenek és egymással össze ne ütközzenek. A csatornamuiikálat folytán előállott az a helyzet, hogy miután a csatorna sokkal szűkebb lett, úgy, hogy most csak 3, 4, 5, 6 hajó köziekedhetik egymás mellett, meg kell állapítani a Vaskapu-hajózás menetrendjét, ez a menetrend pedig abból áll, hogy egyszerűen csak arra kell vigyázni, hogy ennyi és annyi számú hajó közlekedhetik a nélkül, hogy egymásba ne ütközzenek. Ezért kell a kalauzszolgálat, erre pedig vannak emberek. Sőt mi több, hogyha a Dunagőzhajózási társulat, a melyre annyit áldoztunk, — alkalomadtán elő fogom majd hozni ezt a kérdést, — kalauzait átengedné, a szolgálat minden nehézség nélkül folyhatnék. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez azonban egyszerűen megtagadta a kereskedelmi miniszter úrnak kalauzai átengedését. De hogy a kalauzszolgálat miatt, ily egyszerű technikai dolog miatt a miniszter úr a fontos díjszabás életbeléptetését elhalasztotta, ezt nem értem- (Helyeslés a szélső baloldalon.) Őszintén megvallom, nem értem, — ha fölvilágosít a miniszter úr, köszönettel veszem, — hiszen október hó elseje óta a hajózás ott akadálytalanul folyik, és ma már májusban vagyunk, és kalauzok is állnak rendelkezésre, hogyan van mégis, hogy a miniszter úr egy egyszerű hivatal létesítése miatt most azt mondja, hogy a díjtételeket, a melyek szedése egy nemzetközi szerződés alapján megilleti Magyarországot, most nem léptetheti életbe. Erre nekem nincs jogom azt mondani, hogy ez nem áll, de engedje meg nekem a t. ház, hogy ebben nagyon, de nagyon kétkedjem. És e kétkedésemre nekem van okom elég, és KÉPm, NAPLÓ. 1896—1901. XXII. KÖTET. okom lévén elég, és a miniszter úr e dologban mindenesetre mulasztást követvén el egy irányban, hogy tudniillik a külföldi dunaparti államokat és az érdekelt hajózási vállalatokat nem értesítette a halasztás okairól, engedjék meg, hogy épen alkalomszerűen a ház elé terjesszem, hogy tegnapelőtt éjjel a londoni parlament ülésén Brodrick parlamenti államtitkár a díjszabás kérdésében határozottan nyilatkozott és erről a hivatalos értesítés épen ma közöltetik az összes lapokkan. És mit mondott? Csak a hivatalos táviratot olvasom fel (olvassa) : »Az alsóház tegnap éjjeli ülésén Brodrick parlamenti államtitkár bejelentette, hogy gróf Deym osztrák-magyar nagykövet nemrég értesítette a kormányt, hogy a Vaskapunál a múlt év őszén megnyitották a hajózást. Az életbeléptetendő díjszabás-tervezetet az 1871. márczius 13-án kötött londoni szerződés VI. czikke értelmében bemutatták a brit kormánynak, a mely a szerződés pontjainak és a brit hajózás érdekeinek gondos megvizsgálása után a tervezetben nem találta a szerződéses jogok sérelmét.« Kimondja tehát az angol parlament államtitkára, hogy semmiféle jogi sérelmet Magyarország el nem követett, és ezzel azon álláspontot erősíti meg, a melyet mi Ausztriával szemben hangoztatunk. De továbbmegy — és ez a megjegyzés nagyon kellemetlen lehet a t. kereskedelmi miniszter úrra, mert nem én mondom, hauem Brodrick államtitkár, — és azt mondja: »A magyar kormány különben a kérdésnek a bécsi kereskedelmi és iparkamarában való tárgyalása következtében hir szerint elhalasztotta az új illetékek életbeléptetését és szedését.*. (Mozgás a szélső baloldalon.) E szerint tehát az angol parlamenti államtitkár az angol alsóházban tisztán azt mondja ki, hogy az ausztriai ipar- és kereskedelmi kamarának és így az ausztriai kormánynak beavatkozása folytán a díjszedés jogától hir szerint elállott a magyar kormány legalább egyenlőre. T. ház! Hangsúlyozom, interpelláczióm harmadik pontja helyesen volt feltéve, a mikor azt mondta, hogy melyik belügyi kormányzati tény vezetheti Hegedüs Sándor miniszter urat, mert ez a kérdés tisztázásához hozzá fog járulni. És előáll a t. miniszter úr tényleg egy belügyi kormányzati ténynyel, a kalauzszolgálattal. Nos, t. ház, az angol parlamentben azt jelenti ki az államtitkár, hogy Ausztria beavatkozása folytán halasztották el a díjszedés életbeléptetését. Hát ha egyéb szolgálatot nem tettem ezen ügyben, talán a helyzet felderítéséhez való ezen hozzájárulásom is elég szolgálat volt. De egyébként is politikailag is engem meg nem nyugtat a válasz. (Heh/edés a szélső baloldalon.) Mert ha egy ilyen törvényt megalkotnak, 27