Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-455

455. országos illés 1899. május i-éu, cstttőrtökSis. 205 Ausztriára nézve jellemző magatartás folytán eshetik meg most, hogy akkor, mikor megtérülésről van szó, akkor ily beavatkozás történik. Nem tudom, sikerülte egyszerű szavaimmal teljesen tisztázni a jogi folyamatot, mely a Vaskapu munkálatait Magyarország számára megszerezte, és a díjszedést, mint szuverén jogot megállapította Magyarország számára. De azt gondolom, semmi kétség abban, hogy semmiféle beavatkozásnak, semmiféle intézkedési jognak nincs helye, kivéve ama intézkedéseknek, a melyet a magyar kormány tesz, s a mely intézkedések elbírálására, felülvizsgálására és megtámadására, vagy helyeslésére csakis ez a magyar törvényhozás illetékes. Csakis abban az esetben van nemzetközi, de akkor is csak nemzetközi beavatkozásnak helye, ha Magyarország meg nem felel ama feltételeknek, melyek a nemzetközi szerződésekbe le vannak fektetve. E feltételek közt kettő van, mely kidomborodik az összes szerződésekben és törvényekben ; először is az, hogy Magyarország kormányának nem áll jogában külön kedvezményt adni a magyar hajózásnak, másrészt pedig az, hogy nem áll jogában több díjat szedni, mint a mennyi a tőkekamat törlesztésére és a feutartásra szükséges. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ezt a két szempontot Magyarország kormánya megtartja, akkor beavatkozásnak helye nincs. És, t. ház, politikai pártállásom nem befolyásol annak kijelentésében, hogy e tekintetben vád a magyar kormányt nem érheti. Be kell ezt vallanom, hála Istennek, hogy bevallhatom. Hogy e kérdésben mily vád érheti a kormányt, azt később leszek bátor kifejteni és iparkodni fogok ott is minden szenvedélytől menten beszélni. Jogilag tehát a kérdés tiszta. Vegyük most a fináncziális oldalát a kérdésnek, vegyük azt, vájjon Magyarország megfelelt-e a nemzetközi szerződésekben lefektetett elveknek és vizsgáljuk, vájjon a köztudatban élő, a díjszedésre vonatkozó megállapodásnak megfelel-e? Az 1895: XVI. törvényczikk 18,600.000 forintba állapította meg a Vaskapu költségeit. Már most hogy állunk ezen költségekkel? Az 1899. évi már megszavazott államköltségvetésben a Vaskapu kölcsönkamat törlesztésére fel van véve 731.970 forint, továbbá a 17. lapon fel van véve fentartási költségekre 105.000 forint, összesen tehát az államköltségvetésben 836.000 forinttal yan megterhelve a Vaskapu tekintetében a magyar állam budgetje. Már most nézzük, hogy az 1899-re preliminált bevétel mit eredményez? Ezt vehetjük, mert hisz május elsején kellett volna már ennek életbelépni, tehát az egész 1899. évre szóló tarifából bizonyos számításokat tett a kormány, mikor ezen költségvetést összeállította. A költségvetés 5í. lapján fel van véve bevétel gyanánt 320.000 forint a Vaskapura nézve. T. ház! 836.000 forint a kiadás, 320.000 forint a bevétel, tehát a költségvetés rideg számai szerint a magyar állam évenként 516.000 forintot szándékozik ráfizetni a Vaskapura. Megjegyzendő, hogy a 320.000 forint bevételnél 300.000 forint forint van preliminálva mint díjbevétel és 20.000 forint mint úgynevezett tonnage-bevétel. Tehát 500.000 forintot fizet rá a magyar állam. Széll Kálmán miniszterelnök: Ekkora összegről szó sincs! Pichler Győző: T. ház! Lehet, hogy én számadatokban tévedek, a kérdés elég nehéz, és én elég újdonsült képviselő vagyok, hogy, ha ily bonyolult kérdéssel foglalkozom, egyik, vagy másik adatommal tévedhessek. Én úgy látom, hogy a magyar állam félmilliót fizet rá, és én ennek megerősítését abban látom, hogy a Vaskapukölcsönt, habár 3°/o-os és ez is hozzájárulhatott, 90 évre vette fel, tehát hosszabb időre, mint a többi rendes állami kölesönöket, mert ezek 50 — 75 éves amortizáczióra vannak felvéve. Tette azt szerintem az állam azért, mert évi nagyobb összeget egy félmilliónál nem akart a Vaskapura ráfizetni. De ha el is fogadom a miniszterelnök úr közbeszólását, az én álláspontom nincs megingatva, mert én nem akarok most ez alkalommal vitába bocsátkozni, mint azt már megmondtam a díjtarifák nagyságának meghatározásáról. Én egyszerűen fel akarom tüntetni, hogy Magyarország teljesen megfelelt a nemzetközi szerződésekben megjelölt azon elvnek, hogy a tőke, kamat és fentartási költségek törlesztésén felül magasabb díjakat nem követel, és hogy még ráfizet a Vaskapura. Ha már most levonom úgy a jogi, mint fináncziális szempontból a kérdés konklúzióit, kérdem, van-e bárkinek is beavatkozási joga ily körülmények, ily eljárás mellett Magyarország kormányának eljárása ellen. És mégis megtörtént. (Halljuk! Halljuk l) Én nem tudom, hogy az a tarifa-tervezet, mely tudtommal — mint metie-ember, ismerem a dolgokat, — olyan félhivatalos úton jutott a lapokba, — sajnos ismét először a bécsi lapba, — megfelel-e azon tervezetnek, a melyet életbeléptetni szándékozott a magas kormány. Én pozitive tudom, hogy május elsején kellett volna életbelépni ennek a tarifának. Én vártam az interpelláczióval május elsejének elmultáig, bár biztos tudomásom volt február végén, hogy ez a tarifa-dolog elhalasztatott. Május elsején ezen tarifa, a mint az köztudomású, életbe nem lépett, mert az ausztriai agitácziók eredményre vezettek és Goluchovszky Agenor külügyminiszter egész jogosan — mert ő képviseli e kérdésben az ügyeket, — közbenjárt és a magyar kormánynak egy minisztertanácsi határozata folytán az életbeléptetés bizonytalan időre elhalasztatott, Klivéve Ausztriát, eddigelé tudomásom szerint csak egyetlenegy kitlállam intézett kérdést a