Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-455

455. országos ülés 1898. május 4-én, cstltörtSkön. |QQ Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Kérem Rakovszky István képviselő úrnak beadott módosítását mellőzni. A t. képviselő úr hivatkozott a logika szabályaira, a melyeknél fogva, miután a 170. §-t már elfogadtuk, a 171. §. mellőzésére beadott indítványát visszavonja. Azt hiszem, t. ház, hogy ugyanezen logika szabályai azt is követelik, hogy a 171. §-t jelenlegi szövegében fogadjuk el, mert hiszen már a 170. §-ban el vannak fogadva ugyanazok a kitételek, a melyek a 171. §-ban előfordulnak, tudniillik »a vallási tisztelet tárgyait, vagy oly tárgyakat, a melyek egyházi szertartások végzésére rend elvék«. De, t. ház, azért is szükséges, hogy ezen szöveg megmaradjon, mert a szövegben foglalt kitételeknek megvan a maguk határozott, törvényben elfogadott értelme. Ezek a kitételek ugyanis a büntetőtörvénykönyv 191 §-ában és a kihágási büntetőtörvénykönyv 51. §-ában szintén előfordulnak, míg ellenben a Rakovszky István t. képviselőtársam által beadott indítványban foglalt kitételek még értelmezésre szorulnának. Az isteni tiszteletre szánt tárgy tekintetében hamarjában is kétes dolog, hogy mit kell ez alatt érteni? Csak az ostyát? Vagy pedig a kelyhet is, vagy a keresztet? Ezek körébe tartoznak-e mindezek, vagy nem ? Továbbá az egyházi körmeneteknél használt tárgyak kifejezés sem fogadható eb mert hiszen ezen szöveg mellett azt kell feltételezni, hogy már használva lettek ezen tárgyak, a mit, azt hiszem, a t. képviselő úr sem akar ezen szavakkal mondani, de meg azután »azon vallási felekezeteknél, a melyeknek egyházi körmeneteik nincsenek«, ezen kitételnek megfelelő értelme nincs. Ezért kérem, ezen szöveget, a mely a javaslatban foglaltatik, elfogadni, mert ezen szövegnek már megvan a határozott, törvényes és a judikatura által is elfogadott értelme. Ajánlom tehát a szakasznak változatlan elfogadását. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólam senkisem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Miután úgy Visontai Soma t. képviselő úr halasztási indítványát, valamint Rakovszky István képviselő úr törlési indítványát, a melyet a 171. §-nál beadtak, visszavonta, a kérdés az: elfogadja-e a ház a 171. §-t eredeti szövegében, szemben Rakovszky István képviselő úrnak imént beadott módosításával? Kívánja a ház a módosítvány felolvasását? (Nem!) Ha nem kívánja, felteszem a kérdést. Kérem azokat a képviselő urakat, a kik a 171. §-t eredeti szövegében elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A ház a szakaszt elfogadta. Következik a 172. §. Nyegre László jegyző (olvassa a 172— 177. §-okat, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak ; olvassa al78.§-t). Molnár Antal jegyző: Molnár János ! Molnár János: T. képviselőház! Sajnos,, nem is foglalkozhattam azzal a gondolattal, hogy Szilágyi Dezső t. képviselőtársamnak beszédével tüzetesen foglalkozzam, és pedig azért nem gondolkozhattam erről, mivel az legalább is egy órát vett volna igénybe, már pedig nekem tiltja azt a jóizlés, hogy ma újra kérjem a t. háznak engedélyét arra, hogy mint tegnap is, hosszasabban szóljak olyan tárgyról, a mely a tárgyalásra kitűzött szakaszhoz nem szorosan tartozik. Azért engedje meg a t. ház. hogy esak röviden reflektálhassak a t. képviselő úrnak tegnapi beszédére, a melyben az én beszédemmel foglalkozott. Nem fogom a gúnynak, az iróniának fegyverét ellene használni, máresak azért sem., mert bár az igen hálás fegyver, sebezni, sőt mosolyt kelteni is könnyű vele, azonban nagyon közfd áll ahhoz, a ki él vele az a gyanú, hogy szurrogátum gyanánt használja azt, argumentum hiányában. Hát a t. képviselő úr beszédjének egyik részében bírálatot mond öntudatlanul ezen törvényjavaslat eredeti szövegezői felett. Mert ha igaz az, a mit mond a t. képviselő úr, hogy tudniillik a lelkiekben való hatalom terén 'is »jogrend által« kell az államnak intézkednie, úgy, a miként azt a vesztegetés, miként a hatalommal való visszaélés, miként a társadalmi kényszer és nyomás megfékezésének terén tette e javaslatban, akkor miként történt az, hogy elfeledkeztek e büntető szakaszokról, a melyek csak később jutottak a szövegbe? Akkor a t. képviselő úr okoskodása szerint kell, hogy rövidlátók voltak legyen. Azt mondja a képviselő úr, hogy azt, vájjon a lelkiekkel visszaélt-e valaki, az egyházra bízni nem lehet. Én az ellenkezőről vagyok meggyőződve. Nemcsak lehet, de kell is bízni az egyházra, mert csak az egyház az egyedül illetékes arra, hogy e felett bírálatot mondjon. Sőt sokkal hatályosabb is, ha ezt az egyház fegyelmi hatósága teszi, mintsem a világi hatóság. Mert akkor az illető valóban meg lesz bélyegezve a nép előtt, és el lesz rettentve hasonló dolgoktól. Azt kérdi a t. képviselő úr, hogy illetéktelenül jár-e el az állam akkor, midőn semmisnek nyilvánítja a választást, a melyben a lelkész önmaga mellett tiltott módon korteskedik, a lelkiekben hatalmával vissza él, és a választók szabad választási jogát korlátozza? Nem arról van itt szó e szakaszokban. Itt egyszerű nyilatkozattételről, itt egyszerűen a papi hatalomnak gyakorlásáról van szó. Vagy talán az egyszerű nyilat-