Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-455

198 456. országos ülés 1898. májos 4-én, csütörtSlön. arany keresztet visel, vagy egy Szűz-Mária képet, vagy egy olvasót hordoz, kellemetlenséget lehet okozni, bár nem mondom, hogy megtörténik, nem hiszem, hogy egy loyális kormány alatt erre az ügyészségek utasítva lennének, de engedjék meg, mi még oly annyira a rettenetes Bánffy-rendszer utóhatása alatt állunk, hogy a legrosszabbat feltételezzük minden kormányról, a míg határozott javulást nem látunk. Csak ezen oknál fogva voltam bátor a módosítványt előterjeszteni. (Helyeslés halfelől.) Az igen tisztelt képviselő úr egy nagyon szellemes és nagyon megkapó megjegyzést tett, a mely a túloldalon élénk tetszést, éljenzést és tapsot aratott. Az igen tisztelt képviselő úr azt mondotta: »Az ártatlanul égő pipát nem szabad az inquiziezió tüzéhez hasonlítani*. (Derültség. Tetszés.) Tökéletesen igaz és gyönyörű hasonlat volt; de az igen tisztelt képviselő úr talán utazott községeken át, a hol egy égő pipa volt felrajzolva és alatta az volt írva, hogy a dohányzás öt forint büntetés terhe alatt tilos, a mi azt jelenti, hogy az ártatlan pipára sem szabad gyújtani. Talán, t. képviselőház, ilyen ártatlan pipa tüze volt az a februári rendelet is, a melyből az egész egyházpolitika származott. (Úgy van! Úgy van! Tetszés a baloldalon.) És egy ártatlan pipa tüze nem egyszer nagy községeket, nagy városokat hamvasztott el, kárt tett emberben, jószágban és általában minden vagyonban. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Én azt hiszem, t. képviselő úr, hogy ismét csak ilyen ártatlanul égő pipa az, a mely itt meggyújtatott, és ez igen nagy kárt íog okozni, nagy tűzvészt fog támasztani a kedélyekben. Ajánlom módosítványomat elfogadásra. (Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) Szilágyi Dezső: T. ház! A dolog érdemére igen természetesen egyetlen megjegyzésem sincs; de t. képviselőtársam azt mondta, hogy éo a 171. §-ban foglaltak közül csak azt védtem, a mi az első alineában van, a többit nem mertem védeni. (Zaj balfelől.) Azt gondolom, az egész ház tanúja volt annak, hogy ő tévedt. Midőn én a lelkiekben való hatalommal való visszaélésről beszéltem, midőn erre nézve az angol biró ítéletének szavait idézte, s midőn én vitattam azt, hogy az államnak joga van, sőt kötelessége a választás szabadságát mindenféle hatalom, tehát a lelkiekben való hatalom visszaélései ellenében is, ha kell, büntető intézkedésekkel védeni, gondolom, ebben igazolása volt annak, a mi a 171. §. második és harmadik alineájában foglaltatik. Ebben tehát félreértett. (Úgy van! jobbfelöl.) Hogy azután a kérdést a maga egész széles alapjaiban fel nem öleltem, annak egy igen természetes oka van, mert azt, a mit a 170. §-nál mondottak viszonzásaképen Molnár János képviselő urnak feleltem, csakis a háznak és a ház t. elnökének elnézéséből mondhattam és ebben diszkrécziót kellett gyakorolnom, és így nem terjeszkedhettem ki annyira, a mennyire talán akartam volna, és akkor ez a határozott félreértés nem állott volna elő. Végre még egy másik kifejezésemet akarom megmagyarázni. Én azt mondtam, hogy a bíróságok és az államhatalom az államnak jogrendjét engedetlenségek ellenében érvényesíteni tartoznak. (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk!) Ez azonban nem a képviselő úr szavaira volt mondva, hanem Molnár János képviselő úréira. Az állam jogrendje az, a mi a törvényekben van. Ha változik a jogrend, természetesen a birói hatalom feladata is változik. Ha ez az állam jogrendévé válik, reménylem, t. képviselőtársam, kettőben egyetért velem: az egyik az, hogy a törvénynek az ember védekezését, tetszését, hajlamait alárendelni tartozik; (Úgy van Úgy van! halfelől.) a másik az, hogy ő is azt tartja, éu is azt tartom, és mindnyájan azt tartjuk, hogy az a jogrend nem lehet hatálytalan valami, s ezért azok a hatóságok és közegek, a kiknek azt érvényesíteniük kell, ezt fogják is tenni mindnyájunk helyeslésére, tehát azok helyeslésére is, a kiknek talán az a jogtétel nem tetszik, de kik a jogrend feltétlen uralmát elsőrendű kelléknek tartják. Ennyit óhajtottam megjegyezni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Rakovszky István: T. ház! (Halljuk!) Elnök: Személyes kérdésben kivan szólani ? Rakovszky István: Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása végett kérek szót. Az igen tisztelt képviselő úr azt mondotta, bár módosította később szavait, hogy én azt tételeztem volna fel, vagy azt akartam mondani, hogy ő nem mert volna erre kiterjeszkedni. Ha az igen tisztelt képviselő úr itt lett volna, úgy meggyőződhetett volna arról, hogy ez tőlem tökéletesen távol volt, sőt elismerte volna, hogy azt mondottam, hogy nemcsak a házszabályok értelmében, de miután itt az első lépés már megtörtént, különben is tökéletes joggal szólalt fel, és követte azon téren Molnár János t. barátomat, a melyre ő a 172. § náí lépett. A mi a félreértést illeti, tökéletesen igaza van a t. képviselő úrnak; ő a lelkiekre terjeszkedett ki, de én különösen az iménti beszédemben kiemeltem a kegyszereket; hogy a mire mi a legfőbb súlyt fektettük, az a második bekezdésben levő azon kifejezés, hogy »az egyházi kegyszerekben való részesítés«. Erre nem méltóztatott reflektálni. Elnök I Az igazságügyminiszter kivan szólani.