Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-455

455, országos ülés 1899. májas 4-én, csütörtökön. 197 konklúzióra jutott, a mely nézetem szerint nem igazságos, arra, hogy mi izgatni akarunk, hogy mi azt fel akarjuk használni az agitáczióra, mert különben miért nem adtunk mi be egy jobb módosítványt, vagy egy jobb szövegezést. Erre tegnapi zárszavam alkalmával már reflektáltam, erre most újból kitérni nem akarok. De, igen tisztelt képviselő úr, a lépés megtörtént, a lehetőség a t. képviselő úrnak és az igen tisztelt többségnek meg volt adva, Szalay Károly t. barátom beadott egy módosítványt, a mely elismerem, hogy talán nem volt egészen helyesen fogalmazva, . . . Szalay Károly: Én is elismerem! Rakovszky István: ... a melyet talán lehetett volna jobban is fogalmazni. De miért nem szolgáltattak a t. többség részéről egy jobb fogalmazványt, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon. Mozgás és felkiáltások jobbról: Mert ez nekünk elég jó!) és miért kívánták ezt csak tőlünk, hogy csak mi tudjuk ezt megmagyarázni, hogy mi értsük meg azt, hogy mi fog tetszeni az igen tisztelt többségnek és mit gondol az igen tisztelt többség, hogy ez, vagy az lesz-e a leghelyesebb, a legjobb forma és az felel meg az igen tisztelt többség felfogásának. Hát, igen tisztelt képviselőház, ugyanazt, a mit az igen tisztelt képviselő úr mondott nekünk, hogy nekünk sem a forma, Bem a tartalom nem kell, hogy ezért nem nyújtottunk be mi egy jobb módosítást, ugyanezt én megfordíthatom és azt mondhatom, hogy bárminő szakaszt adtunk volna be, a mely enyhítette volna, vagy preczizebben fogalmazta volna a javaslatban foglalt szöveget, a t. többségnek az sem kellett volna, hacsak még szigorúbb ég még homályosabb nem lett volna, mint az, a mely a törvényjavaslatban foglaltatik. Az igen tisztelt képviselő úr felszólalásában azt mondja, hogy a magyar állam birói szervezetében mindig meglesz az elhatározottság és azon jogérzet, hogy az állami rend megtartására mindenkit fog kényszeríteni különbség nélkül. Igen, t. képviselő úr, én erről meg vagyok győződve és ezt én is tökéletesen helyesnek tartom, csak egy kérést mernék intézni az igen tisztelt képviselő úrhoz, kegyeskedjék nekem megmagyarázni azt, hogy mi az állami rend ? Szilágyi Dezsői A mi a törvényekben van! Rakovszky István: A törvény az állami rend?! De az igen tisztelt képviselő úr sem fogja tagadásba venni azt, hogy például ennek a törvénynek daczára is az állami rend három hónappal ezelőtt egészen más volt, mint most. Szilágyi Dezső: És még más lesz. Rakovszky István: És így esetleg három hónap múlva ismét ellenkező lehet ezzel. Ha ez áll és ha ily rövid idő múlva ilyen különböző állami rend létezhetik: akkor kérdem, melyik már most az igazi állami rend, a melynek értelme szerint a bírónak joga és kötelessége lesz eljárni, hogyha ez nincsen expressis verbis egészen tisztán kifejezve? Én azt gondolom, sem az igen tisztelt képviselő úr, a kiről tudjuk, hogy mily szabatosan tud egy eszmét fogalmazni, sem a többség, de még a miniszterelnök úr sem fogja állítani, hogy ez a szakasz itt úgy van fogalmazva, hogy belőle kétségtelenül és egészen tisztán ki lehet venni, hogy mit akar ez a törvény az állami rend elnevezés alatt statuálni? (Helyeslés a haloldalon.) Az állami rend csak jelszó, melylyel minden rossz és minden czélzatos törvényt védenek. Az állami rend, az állami czél, az állami érdek követeli ezen, vagy azon törvényt. Ezen törvényt, hogy ne lopj, és a mely azt mondja, hogy a ki ez ellen vét, ennyi és ennyi évi fogsággal fog büntettetni, nem védik az állami renddel, az állami czéllal és az állam követelményével, mert ez önmagát védi, ez a közérziiletnek felel meg, ezt mindenki elismeri, a mennyiben ennek így kell lenni. Épen így lenne ez ennél a törvénynél is, hogyha az valóban a közszükségletnek, a közérzületnek felelne meg, ha arra azért volna szükség, hogy a salus rei publicae megóvassék, de az ily törvénynek természetesen mindig érthetően és helyesen kellene megfogalmazva lennie. (Úgy van! balfélöl.) Az igen tisztelt képviselő úr felhívást intéz hozzánk, hogy adjunk be egy módosítványt. Szilágyi Dezső: Fogadják el ezt! (Derültség balfelöl.) Rakovszky István: Fogadjuk el ezt? Bármennyire lekötelező is ezen igen szíves felhívás, de ennek én eleget tenni képes nem vagyok ; hanem bátor vagyok egy módosítványt beadni, még egyszer kijelentvén, hogy visszavonom határozati javaslatomat. E módosítványomban a 171. §-t ekként kívánom szövegezni. (Halljuk ! Halljuk !) »171. §. Aki az istenitiszteletre szánt, vagy egyházi körmenetekben használt tárgyakat választási menetben, vagy választási gyülekezeten használja, ha a 170. §-ban meghatározott eset nem forog fenn, három hónapig terjedhető fogházzal és polgári jogai gyakorlásának felfüggesztésével büntetendő.« Én igen szívesen járulok bárki módosításához, a mely ezt jobban, szabatosabban és korrektebben kifejezi. Ezen módosítvány szerkesztésénél az lebegett szemem előtt, hogy az ilyen kétes kifejezés, minő a »vallási tisztelet tárgya«, a mely — megengedem — a praxisban bir értelemmel, de jogilag a törvénykönyvben, vagy a bűnvádi eljárásban nincs expressis verbis meghatározva, legalább klarifikáítassék, mert ezalatt esetleg az illető jelöltnek, vagy egy személynek, a ki vallásos, az óráján egy nagyobb ezüst, vagy