Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-455

196 455. országos ülés 1899. májas 4-én, esüt5rt5kltii. A pénzügyminiszter úr által az értékpapírforgalmi adóról bemutatott törvényjavaslatnak kinyomatását és szétosztását a ház elhatározza s azt előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasítja, Következik most már a napirend szerint az országgyűlési képviselő választások feletti bíráskodásról szóló törvényjavaslat (írom. 600, 611) részletes tárgyalásának folytatása. Jelesen ki van szólásra feljegyezve? Molnár Antal jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház! Én a 171. §-ra vonatkozólag is beadtam egy határozati javaslatot; beadtam kapcsolatosan a 3. §. 9. pontjára, a 170. és 171. §-ra nézve. Midőn Molnár János t. barátom felszólalt és kijelentette az általános vita rendjén, hogy ő a 3. §. 9. pontját nem fogadja el a párt nevében és nem fogadta el a 170. §-t. sem, ennek logikus következménye az volt, hogy ő a 171. §-t sem fogadhatta el. (Úgy van! bal/elől.) Mivel azonban a 3. §. 9. pontját várakozásunk ellenére a t. ház elfogadta, és elfogadta a 170. §. is, ennélfogva csak a logika törvényeinek engedünk, midőn én 171. §-ra nézve beadott határozati javaslatomat, mely annak kiNagyását czélozza, visszavonom még azon okból is, hogy még látszatát is kerüljük, mintha helyesnek tartanok azt, mit e szakasz ugyan nem preezizen kifejezett, de azért érthető iutencziójában tiltani óhajt és ennek helyébe bátor leszek egy módosítványt beadni, (Halljuk ! Halljuk !) Engedje meg a t. ház, hogy ez alkalommal egyszersmind Szilágyi Dezső igen tisztelt képviselő úrnak tegnapi felszólalására reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) A midőn ezen felszólalásra reflektálok, igen jól érzem, mily egyenlőtlenek a fegyvereink, de daczára ennek, nemcsak kötelességem ellen vétenék, ha ezáltal magamat visszariasztani engedném álláspontom védelmétől, hanem vétenék egyszersmind a köteles kourtoisie ellen is, ha a parlament ily kitűnőségének felszólalását reflexió nélkül Nagynám. A t. képviselő úr, a ki méltán vívta ki magának azt a kitűnő, azt az exczepcziónális állást a közéletben és a parlamentben, a kinek ékesszólása ritkítja párját, ezen kitűnő tulajdonságainál fogva már előre is biztos lehetett ablian, hogy felszólalásának nagy hatása lesz, hogy támadása a túloldalra lelkesítőieg fog hatni, Elegendő alap volt már ez is. Én, daczára annak, hogy ellenfelünk és talán egyike a leghatalmasabbaknak, sohasem tagadtam meg tőle őszinte bámulatomat azon kitűnő qualitásokkal szemben. De engedje meg a t. képviselő úr, én tegnap még egy más oldalról is bámulni tanultam őt: azon rémítő ügyesség tekintetében, a mely arra mutat, hogy ő a parlamenti működés, a parlamenti gépezet legtitkosabb rugóit is ismeri és fel tudja használni. A t. képviselő úr, elismerem, tökéletesen jogosan, nemcsak a házszabályok értelmében, hanem a loyalitás szempontjából is teljesen jogosan és helyesen járt el akkor, mikor ő a 171. §. tárgyalásánál reflektált a 170. §-ra, a melyet a t. ház már elfogadott. De épen ebben volt az a nagy ügyesség. Az igen tisztelt képviselő úr a támndást nem a 170. §. igen ingoványos talpazatán indította ellenünk, hanem a 171. §. sokkal biztosabb talajáról támadott bennünket. (Úgy van! a baloldalon.) A t. képviselő úr a 170. §. tárgyalásánál nem szólalt fel, mert az ő igazságérzete — és ez dicséretére válik, — nem tagadhatta volna meg, hogy a 170. §-ban vannak rendelkezések, a melyek talán túlmennek a mértéken, nincsenek helyesen megfogalmazva, nem eléggé preczizek és talán nem is eléggé liberálisok. (Úgy van/ a baloldalon.) Azért a t. képviselő úr, a kinek talán nem is volt szándékában felszólalni, a 170. §-nál nem szólalt fel, hanem a 171. §-nál szólalt fel. T. képviselőház! Ismételve mondom, hogy tökéletes jóhiszeműséggel és azzal az egyenességgel, a mely őt jellemzi, helyesen járt el. De itt is, ezen szakasznál is, az igen tisztelt képviselő úr úgy kezelte azt, mintha valóban csak egy Kanzel-Paragraphról és csakis a szószéken elkövetett visszaélésekről lenne szó ezen szakaszban. A mit az igen tisztelt képviselő úr elmondott, azt én legnagyobb részben magamévá teszem; ezek általános elvek, a melyeket ex kathedra egészen helyesen és jól lehetett elmondani, és a melyek elvileg tökéletesen úgy állanak. Egészen más, t. képviselőház, ha ezt a praktikus életben alkalmazni akarjuk, akkor, a mikor az ellenvetés az volt: ha valóban ennek a szükségessége be van bizonyítva, ha egyszersmind körűi van zárolva a határ, hogy meddig akar a törvény menni és sem azon túl, sem azon innen egy lépést sem tesz. Ezt mi elfogadjuk, mert akkor, t. képviselőház, egészen másként áll a kérdés. Az igen tisztelt képviselő úr, midőn felszólalt, csakis a 170. §-nak az első bekezdésére reflektált és csakis az első bekezdéssel foglalkozott, (Halljuk! Halljuk!) és nem tért ki azokra a pontokra, a melyek a »kegyszerekről« szólnak és nem tért ki arra a vague kifejezésre, a mely azon 3. bekezdésben van, a hol az van, »hogy a vallási tisztelet tárgyait, vagy olyan tárgyakat, a melyek egyházi szertartások végzésére rendelvékc Az igen tisztelt képviselő úr nekünk a szemünkre vetette azt, hogy minekünk sem a tartalom nem kell, sem a forma. Tökéletesen igaza van: nekünk egyik sem kell. S ebből egy