Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-454
jg() 454, országos ülés 1899. május 3-án, szerdán. barátságos érzelemmel viseltető állam kereshetett és találhatott ilyen megoldást. (Tetszés jobbfelöl.) Arra, hogy a templomban a szószékről egyik vagy másik jelölt mellett, egyik vagy másik párt mellett még a szó jó értelmében vett korteskedés ne történjék, van még más szempont is. Nézzünk meg egy másik szempontot is. (Halljuk ! Halljuk!) Visontai Soma t. képviselőtársam felhozta itt a büntető törvénykönyvnek 190. és 191. §-ait, a melyek különös büntetőjogi védelmet biztosítanak a lelkésznek, a mikor funkczióban van. Egy magasabb büntetőjogi védelmet, és helyesen. Magasabb büntetőjogi védelmet biztosítanak a hely számára, a hol istentisztelet tartatik. Magasabb büntetőjogi védelmet biztosítanak a vallási tisztelet tárgyainak, vagy vallásos szertartás végzésére rendelt tárgyaknak is, ha ezek mind természetesen rendeltetésüktől elvonatnak, és az alól kivétetnek és más czélra használtatnak fel, akkor az a magasabb büntetőjogi védelem alap nélkül marad. (Tetszés jobbfelöl.) Az a pap, a ki a kathedrán korteskedik, megengedem, nem tiltott módon, de kapaczitáloi akarja hiveit, az kilépett hivatása köréből és túlhágta, (Egy hang a baloldalon: Nem mindig.) — mindjárt rájövünk, hogy mikor nem, — túlhágta a kellő határt. A mikor ő egy politikai beszédet tart, — megengedem szépet, okosat, erkölcsösét, megengedem, hogy talán én sem tehetnék ellene kifogást, — akkor nem szabad sem a személynek, sem a helynek magasabb büntetőjogi védelem alatt állni, (Helyeslés jobbfelől.) s akkor ki lesz téve a pap is mindennek, a miben politikai gyülekezetben kell, hogy kitéve legyen az, a ki bár megengedett módon, meggyőződése szerint, de kapaczitál. (Helyeslés jobbfelöl,) Akarják ezt? Akarják, hogy a gyülekezet a szószéken a papot kortesnek nézze ? Melyik becsüli többre a templomot, az-e, a ki ezt megengedi, vagy a javaslat, mely ezt tiltja? A pap tekintélye annál nagyobb, minél szorosabb értelemben pap ő a templomban az istentisztelet és szertartási cselekmények végzésében. Minél erősebben, minél szélesebben választja el ezt a kettőt, annál nagyobb nimbusz kiséri őt többi cselekvéseiben, a polgári életben, mert akkor nemcsak azt mondják róla, hogy derék, becsületes, megbízható ember, hanem azt is mondják, hogy jó pap, a ki kötelességét mindig teljesítette, s azon kísértésektől is meg tudta magát óvni, a melyek politikai választásoknál még a legjobb embereket is nagyon hamar oda csábítják, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel visszaéljenek egy hatalmi czél érdekében. (Zajos tetszés és helyeslés a jobboldalon.) És, t. képviselőház, álljunk meg itt egy kissé. Bocsánatot kérek, ez eltérés volt a dologtól, de eltérés volt azzal a váddal szemben, a melyet a t. képviselő úr a miniszter úrral és Horánszky Nándor t. barátommal szemben felhozott, a kiknek felfogásához én, magától értetődik, teljesen hozzájárulok. A mi már most illeti a jelenleg fenfotgó szakaszt, én azt hiszem, hogy a t. képviselő úr azt elfogadja. Vagy azt sem? Molnár János: Semmit sem fogadok el! Szilágyi Dezső: Ezt sem fogadja el? (olvassa): »A ki a vallási tisztelet tárgyait, vagy olyan tárgyakat, a melyek egyházi szertartások végzésére rendelvék, a választók gyülekezetén, vagy választási menetben használ,« vétséget követ el, és büntetendő. Ezt sem fogadja el? Molnár János: Nem! Majd megmondom, miért! Szilágyi BezsŐ: Tudom! Hiszen én is abba a hibába estem, a mibe a t. képviselő úr: mondjuk tehát, hogy ez bevezetés, mert ő is még csak ezentúl fogja megmondani, hogy miért nem fogadja el; (Derültség.) eddig ugyanis nem mondta ezt meg. Már most a ki tudja, hogy a vallási tisztelet tárgyai, vagy azok, a melyek egyházi szertartások végzésére szánvák, profanáivá lesznek és pedig bűnösen, a választók vallási érzésének megsértésével, ha oda hurczoltatnak a választói gyülekezetekbe, (Helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) mert a másik párt gyűlésének tagjai talán ugyanazon vallás hívei közé tartoznak, minő érzelmekkel fognak tekinteni arra, ha ily módon ellenök politikai czélokra felhasználtatnak azok a tárgyak, melyekre vallási tisztelettel tekintenek, vagy a melyek csak vallási szertartásos cselekvényekre rendelvék? Nem fogják-e ebben és méltán vallásos érzéseiknek legmélyebb megsértését látni? Ha valakinek kellene kérnie az államot, hogy ezeket a tárgyakat a profanálástól, a visszaéléstől megóvja és megóvásukat a büntetőjogi alkatrészek elemévé tegye: hát bizonyosan az egyháznak kellene ezt tennie. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon és a szélső baloldalon.) És itt legalább t. képviselőtársamtól és pártjától is támogatást várhatnék, mert engedelmet kérek, ha még ebben sem pártolnak bennünket, akkor azt kell hinnem, hogy helyesnek, vagy legalább elnézhetőknek tartja azt, a mi a javaslat szerint büntetőjogilag tilos. (Zaj és mozgás balfelöl.) Hát kérem, tartják-e, hogy ez profanálása, vagy nem, azoknak a dolgoknak ? (Nyugtalanság balfelöl.) Nem akarom itt kérdezés alá venni a t. képviselő urat; erre én akarok felelni. (Halljuk! Halljuk!) Önök épen úgy tartják, mint én tartom, hogy ez profanálás, visszaélés. (Egy hang bálfelöl: Nem mindig!) Mindig ! (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon és a szélső baloldalon.) Kérem, én felelek a képviselő úrnak s azt hiszem, eltalálom gondolatát. Azt mondja a képviselő úr,