Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-454

454. országos ülés 1899. május 8-án, szerdán. 191 hogy nem mindig. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy akkor nem, a mikor azt tartják a kép­viselő urak, hogy ezeknek a tárgyaknak a körűi­hordozása s ezáltal a hivők vallási érzelmeinek felkeltése a hívőkben annak a hitnek előidézése, hogyha ezen párthoz csatlakoznak, vallási kötelességükkel összhangban járnak el, ha pedig ezen párt ellen harczolnak, akkor vallási köte­lességük ellen vétenek; hogy Istennek tetsző dolgot követnek el, ha oly választási párthoz csatlakoznak, a hol ezen tárgyakat talán épen a lelkész körülhordozza ; ezt akarják, hogy a lehe­tőség meg legyen, hogy felkelthessék ezen érzü­letet akkor, a midőn az egyháziak véleménye, mondjuk a vezérek véleménye szerint oly ügy forog fenn, hogy azt mondják: az egyház érdeke kivánja, hogy egy bizonyos politikai párt győzzön, (Felkiáltások balról: Eltalálta! Ez igás!) Köszönöm a beismerést. (Derültség jobbfelöl) Én nem gúnyo­lódni akarok az urakkal, hanem indokolni akarom azt, hogy nem önöké a helyes egyházi állás­pont, hanem a mienk. Miért? Hát kérem, a vallási érzésnek és a vallás szankcziójának a politikai jártok küzdelmébe való bevitele vesze­delmes visszaélés a vallással. A választás és a választási küzdelem politikai dolog. A választás hatalmi czéíok érdekében történik, ott hatalmi kérdések dőlnek el. Mint minden földi dolognál, itt is a mozgalomba sok salak vegyül. Szabad-e a politikai, a pártgyőzelem eszközeivé tenni ezen tárgyakat is, és mind az a gyűlölet, mind az a szenvedély, melyet a választások felkeltenek, nem fogják-e érinteni ezeket a tárgyakat is, és választási küzdelem után visszavitték a templomba, hiszik-e, hogy a hivők az áhítat ugyanazon érzésével fognak reájuk tekinteni? A ki az igazi vallásosságnak barátja, annak kívánni kell, hogy a vallási érzés pártczélok szolgálatába ne adassék, maradjon egy hely tisz­tán az emberi szívben, a hová a politikai párt­megoszlások által felkeltett gyűlölet és viszály nem hatolhat be. (Élénk helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) A választóknak közös politikai meg­győződéseik vannak, de ugyanazon párt választói lelkiismeretükre, egyházi meggyőződésükre nézve különbözhetnek egymástól. És ugyanazon egyház hivei tartozhatnak és tartoznak is különböző politikai pártokhoz. Ha önök a vallást is bármily jó szándékkal, a vallási érzelmek felgerjesztését, az azzal összefüggő reményeket, sóvárgást, félel­met és lelkiismereti* furdalást, politikai pártgyő­zelem eszközévé akarják tenni, nemcsak a választások szabadságát, de magát a vallást is súlyosan támadják meg, és koczkára teszik magá­nak a vallásnak minden körülmények közt meg­őrzendő hatalmát a kedélyek felett, (Úgy van! ügy van! a szélső baloldalon.) a mely csak addig tarthat, mig eszközül lényegétől idegen czélokra nem használtatik. (Mozgás balfelől. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nincs veszedelmesebb ellensége a vallásnak, mint az, a ki azt politikai, hatalmi czélok eszközéül használja fel, bármily hatályosnak mutatkozzék is ez bizonyos pillanat­ban, és bármily ügyességgel akarják is leplezni azt, hogy itt tulajdonképen a vallásos érzés fel­keltése politikai, világi czélok győzelmének ki­vivására tesz szolgálatot. (Ugy van! Úgy van! a jobboldalén.) Ha már most egy törvényhozás abból indul ki, hogy vallásos tisztelet tárgyait és a vallási szertartások végzésére rendelt tárgyakat, a melye­ket megszokott a nép, és meg kell szoknia a művelteknek is, még a más vallásuaknak is tisz­telettel szemlélni, s melyeket nem szabad nekik máskor használatban látniok, csupán istentiszte­leteknél és a vallásos szertartási cselekmények­nél, ha ezeket a nép kortesmeneteknél látja körűi­hordoztatni, azt hiszik-e, hogy ugyanazon tárgyai az isteni tisztel étnek, ugyanazon tárgyai a val­lásos szertartás végzésének : ha majd a templom­ban lesznek kiállítva, ugyanazon tisztelettel fog­nak tekintetni, a melylyel tekintetnének akkor, ha ily visszaélés nem történik? (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Az önök felfogása szerint is mindenkinek érdekében áll, hogy az ily vissza­élések ki legyenek zárva? És mert az egyház ezeket maga nem képes feltartóztatni, mert hiszen ismételve történtek ily visszaélések, — ezt már csak nem fogják tagadni . . . (Mozgás és zaj bal­felöl. Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Tessék csak megfigyelni; én Erdélyben, nemzetiségi kerületekben tudok példákat, és még ha nem is tudnék, akkor tudom azt, hogy a kísértés a választási küzdelemben olyan nagy, a közeli győzelem kilátása annyira megrészegíti a kedélye­ket, hogy a kik nyugodt állapotban visszaélést nem követnének el, ilyenkor erre ragadtatják magukat, s a kik nyugodt kedélyállapotban kár­hoztatnak egy visszaélést, ilyenkor elnézők lesz­nek, és utólag aztán meddő sajnálkozásukat nyilvánítják e fölött. Az eredmény ugyanaz. De az ily meddő sajnálkozás felett, midőn az érdekek nagy küzdelme, harcza folyik, napirendre szoktak térni azok, a kik tüzesebbek, erélyesebbek és lelkiismeretlenebbek. (Úgy van! Ugy van ! a jobb­oldalon.) Tehát önöknek, uraim, csak örömmel kell üdvözölniök, hogy ez a szakasz itt benn van. Rakovszky István: Ha jobban lenne szövegezve! Szilágyi Dezső í Rátérek ezen szövegezési skrupulusra is. Hogy örülnék én, t. képviselő­társam, — de most csak maradjunk ennél a sza­kasznál, — ha Rakovszky István t. képviselő társamtól ebben az elmúlt vitában a következő beszédet hallottam volna; »T. ház! Itt van egy

Next

/
Thumbnails
Contents