Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-454

186 á54. országos ülés 1899. május S-án, szerdán. elnök úr mond, hogy »nem a vallás ellen!« óh mem, a

s t. túloldal soha a vallás ellen nem beszél, nem cselekszik; soha, az egyházpolitika alkalmával sem tett mást, minthogy csak a hatásköröket szabályozta, különítette el, és pedig úgy, hogy teljesen ráillik ezen új viszonyra az a nem triviális, hanem inkább trít szálló ige, a mely szerint úgy beszél az állam az egyázzal, mint az egyszeri ember a másikkal, hogy tudniillik: »A mi a tied, az az enyém is, de a mi az enyém, ahhoz neked semmi közöd.« Azzal vádol a t. képviselő úr engem, hogy mi nem adtunk olyan formulát, melyben »az alapszellemet és elvet fentartva« igyekeztünk volna az állami érdeket megóvni, mert hogy azt elfogadták volna. Mi három okból nem tettük ezt. Először is azon okból, mivel semmikép sem tudtunk olyan formulát kieszelni, de nem is akartunk, a mely megfelelt volna azon alapszellemnek és elvnek, mély a jelen szakaszokban nyilvánul. Mert mi azon alapszellemet és elvet perhorreszekáljuk, nem fogadjuk el. Ez volt az első ok. A második ok az volt, t. képviselőház, hogy úgy sem fogadták volna el. Harmadszor azért nem tettük, mert ha mi akármilyen formulát, mely ilyen büntető szankezióval, vagy nulíifikáló hatálylyal van ellátva, benyújtottunk volna, a nagyközönség sohasem ítélte volna a mi igyekezetünket annak, a mi volt volna, tudniillik, hogy az a két rossz közül a kisebbnek választása, hanem ránk sütötte volna és soha senki le nem vette volna rólunk a bélyeget, hogy mi csináltuk a Kanzeíparagrafusokat, a mi közbenjárásunkkal, sőt a mi indítványunkra lettek azok a törvénybe beszövegezve. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) T. képviselőház! Az a vád, hogy mi azokat a Kanzeíparagrafusokat az agitäcziónális anyag gyűjtése kedvéért opponáljuk, az bennünket nem érhet. Van nekünk annyi ilyen anyagunk, de annyi, hogy több is a soknál. Nem szorultunk mi erre. Ugy mondja továbbá Horánszky Nándor úr, hogy »izgatni semmi körülmények közt sem szabad*.Nem szabad, t. képviselő úr? Hisz egész életében mást sem tett, mint izgatott. (Derültség a jobboldalon.) Kálmán Károly: De úgy van, meg kell érteni! Molnár János: Ez csak bók lehet a t. képviselő úrra és nem bántó. Egész életében nem tett egyebet, mint izgatott azon eszmék és azon elvek mellett, melyekről ön azt hitte^hogy helyesek és jók. Mert mit tesz az izgatni ? Izgatni annyit jelent, mint másnak lelkesedését, mint másnak odaadó törekvését, mint másnak érzelmét és elhatározását felkelteni arra a czélra, a melyet én eléje állítok, történjék az akár szóval, akár példával, akár egyéb agitácziónális törvényes eszközzel. Mert, t. képviselőház, izgatás szó alatt azt érteni, a mit a t. képviselő úr ért, nem lehet. Mert az izgatás preezizirozva van a törvényben, hogy mit jelent. Izgatás az, ha én egy létező törvény iránt való engedetlenségre szólítok fel, akár szóban, akár Írásban, akár cselekedettel valamely embert. Ez van a kúria döntvényében, s én nagyobb auktoritást e tekintetben Magyarországon nem tudok. Ezen törvényjavaslat fegyelmez, úgymond Horánszky Nándor képviselő úr, és büntet mindenkit, »a ki a választások meghinsítására, vagy megmérgezésére illegális eljárást követ«. Ebben sincs kérem, t. képviselő úr, igaza, mert ha csak ez volna ezen törvényjavaslatban, abban a Szakaszban is, a mely ellen én most felszólalok, egészen más volna, de nem ez van ám benne ! T. képviselő úr és képviselőház! Ha az a pap három hónapon belül a választáson egy, a választás eredményét befolyásoló egyszerű nyilatkozatot tesz is, hát már ez is a választás meghiúsítására, vagy megmérgezésére használt illegális eljárás? Nem, t. képviselőház. Ez, a mi itt van e törvényjavaslatban, nem egyéb, mint reviviskálása annak a már elévült és már az államok által sem igen hangoztatott elvnek, melyet így neveztek: jus in sacra, jus circa sacra, jus eavendi, és jus placetum regis, melyeket az egyház soha el nem ismert. Végül eo;y személyes ügyet kell elintéznem a t. képviselő úrral. Mert hát nem hiába, hogy egy padnak a két szélére ültünk, »les extremes se touchent«, tehát összetűztünk. Midőn a t. képviselő úr azt mondta, hogy »érzem, hogy vallásomnak elég hű fia vagyok*, én azt bátorkodtam mosolyogva közbeszólni hogy ." no no ! Erre Horánszky Nándor képviselő úr azt felelte: »Én az ellenkezőnek tanújelét nem adtam, ha a t. képviselő úr e felett kételkedik, tessék annak okát is adni«. Állok elébe és adom is okát. Hogy ki hű fia a katholikus egyháznak, azt hiszem, erről sem önök, sem Horánszky Nándor képviselő úr, de talán még én sem volnék egészen jogosítva ítéletet mondani. Polónyi Géza: Épen nincs jogosítva! (Derültség.) Molnár János: Vannak általános szabályok, t. képviselő úr, a melyek meghatározzák, hogy ki hű fia az egyháznak, ki jó katholikus, ki nem? Én nem kérdezem, nem kutattam, nem is kutatom, hogy vájjon perszonális kötelezettségét elvégzi-e a t. képviselő úr, mert a keresztény kathoükusnak, a jónak és az egyház hű fiának például minden vasárnap a szent misére kell mennie, húsvétkor meg kell áldoznia, a böjtöket meg kell tartania. Én ezt, ismétlem,