Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-454
jg^f * 5 ** országos ülés 1899. május 3-án, szerdán. elmélkedik, kétség kivíü tisztában lesz azzal, a mit állítok, hogy mindezek nem egyebek, mint határvillongások az állam és az egyház között, a melyek közül mindakettö szuverén, mindakettő tökéletes társaság, az egyik a másiktól a saját szférájában nem függ, noli me tangere, úgy, hogy ezen kettő egyik a másiknak jogkörébe beleavatkozni nincs felhatalmazva, nincs feljogosítva. És mivel, t. képviselőház, az állam ezen törvény, ezen szakaszoknak révén is, a mi meggyőződésünk és legjobb tndásunk szerint az egyház revierjébe, hatáskörébe lép, azért van a vibráczió, azért van a felháborodás, azért van a féltékenykedés. Azzal indokolja a t. igazságügyminiszter úr azt, hogy az állam e tekintetben az egyház jogkörébe bele avatkozik, mivel úgymond, » mindennel lehet visszaélni, a legszentebb dolgokkal is, és vissza lehet élni a vallással is«. Teljesen igazat adok a t. miniszterelnök urnak, mindezzel vissza lehet élni, vissza lehet élni a vallással is. De hogy mikor történt visszaélés, ki élt vissza a vallással, milyen körülmények közt ? ezt megítélni feljogosítva egyesegyedül a vallásúak fenhatósága: a püspökök, az érsekek és szentséges római pápa van, de nem az állam. Hiszen az államnak nincs is arra képessége, hogy azt megítélje, hogy mi van a vallás ellen, és mi nincs a vallás ellen ? Továbbá nem tartaná-e a t. ház azt sajátságosnak, hogy ne mondjam, nevetségesnek, ha az egyház behatolna a törvényszékek csarnokaiba és az ott előforduló cselekmények felett ítélkezni akarna, hogy vájjon azok vétségek-e vagy bűntények, hogy milyen büntetés szabandó azokra, vagy ezekre? Es ezt cselekszi, t. ház, teljességei, csakhogy megfordítva az állam az egyházzal, a midőn a felett akar határozni, hogy mi a vallás, mikor sértettük a vallást, és mikor élünk vissza a vallással, és a vallásnak kegyszereivel? Azután így folytatja a t. miniszterelnök ür: Azt mondja Molnár János képviselő úr: »Ne vegyük be a politikát a vallásba«! Bocsásson meg a t. miniszterelnök úr, nem méltóztatott ezt jói hallani, vagy elolvasni: mert én épen az ellenkezőjét mondottam ennek, és én felette örvendek, hogy nézeteink, elveink teljesen megegyeznek egymással. Mert én szórói-szóra ugyanazt mondottam, — tessék csak megolvasni a gyorsírói jegyzeteket, — a mit a miniszterelnök úr állított, hogy tudniillik »a vallást ne vigyük bele a politikába.« S miután, t. túloldal, Önök már több évtized óta mást sem tesznek, minthogy a vallást a politikába hurczolják, ne csodálkozzanak, ha azt mondom, hogy mi is jogosítva érezzük magunkat annak vitatására, hogy a politikát bele kell hát vinnünk a vallásba. És azt mondja t. miniszterelnök úr, a midőn azt állítom, hogy erre jogom igenis van és ezután is lesz, hogy »joga — tudnillik nekem, — tenni csakis az lesz, a mit ezen törvény megenged és egyebet tenni Joga nem lesz«. Igazán, t. miniszterelnök úr? így csakis az beszélhet, a ki azt hiszi, azt véli és azt tanítja, hogy az állam »mindenható«; pedig hiszen még a saját konstitutív elemeire nézve sem áll ez. Az állam családokból, a családok egyénekből állanak; és ime még az egyed sem tűri el azt, hogy az állam abszorbeálja az ő egyéni, a család az ő családi jogait; azután meg így csak az beszélhet, a ki azt állítja, vagy véli, hogy az állam a »suprema lex«, pedig, t. miniszterelnök úr, még mikor állam sem volt, már akkor is volt természetjog és volt pozitív isteni jog; végűi így csak az beszélhet, a ki azt hiszi, hogy az állam »legfőbb tekintély«, pedig úgy vélem, mindnyájan megengedik, hogy még sokkal magasabb czélok is léteznek az államénál, a melyek szintén megelőzték az államot, és a melyek az állam hatáskörét messze meghaladják, így, t. miniszterelnök úr, a mint Önök kívánják a határigazítást, így czélt nem érnek, mert ha így fogják akarni a határkiigazítást eszközölni, mindig fel fog jajdulni az egyház. Azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy nem üldözik, nem támadják a vallást ezen szakaszok, a melyekről szó van, tudniillik a 170., és 171. Hát vájjon, t. ház, nem minden despota a szabadság nevében tiporta-e el és igázta le a népeket? Önök azt mondják, hogy nem üldözik a vallást, nem bántják és nem támadják, és hogy ez mennyire igaz, rögtön bebizonyította a t. miniszterelnök úr, midőn úgy szól: hogyha mi a politikát beleviszszük a vallásba, hogyha mi a szószéken politikáról, illetőleg a politikával öszefüggő vallási dolgokról beszélünk, akkor ez »illetéktelen befolyás, mert belenyúl a hivők hitéletébe, vallási érzületébe, az ő életüknek legkényesebb perczeiben, midőn erre a legfogékonyabbak, az ő vallási szentélyükbe visz be egy profán dolgot«. Hát, t. ház, megvallom, hirdetem olyan publiczitással, a milyenre a t. igazságügyminszter úr hivatkozott az előbb, hogy »nulla tergiversatione celari possit,« hogy igenis, mi belenyulunk a hívőnek hitéletébe, vallási érzületébe, az ő életének legkényesebb perczeiben, a mikor erre a legfogékonyabb; az ő vallásos szentélyébe viszszük be.j igenis, a politikát, illetőleg a választást, hogy helyesebben szóljak, a mi nem mindig, és nem pusztán profán dolog. Például ha valaki arról beszélne a szószéken, hogy vájjon közös vámterület, vagy pedig önálló vámterület legyen-e, hogy vájjon ez a képviselő, vagy ez a község viczinális vasutakat kapjon-e: no már ilyen dolgot katholikus papról senki fel ne tételezzen 1 (Úgy van baMélől!) Azt se tételezze
