Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-454

451. országos Ülés 1899, '. május 3-án, szerdán. 183 iránt, nekem a szerint kötelességem eljárni. (Felkiáltások balfelöl: Nem így állapodott meg!) Ugron Gábor: Ha a ház elfogadja a szakaszt a bizottság szövegezése szerint, akkor nem lehet Szalay Károly indítványára szavazni; kérjük először Szalay Károly indítványát szavazásra feltenni. (Felkiáltások balfelöl •• így állapodott meg a ház !) Elnök; A ház akképen állapodott meg, a mint akkor Szilágyi Dezső képviselő úr és a ház is hozzájárult, hogy az általam előbb kifejezett sorrendben tétessenek fel a kérdések. Világosan meg lett mondva, hogy a második kérdés az lesz, hogy a kiNagyási indítványnyal szemben kivan a ház valamit a 170. §. helyére tenni, vagy azt egyáltalában ki kívánja-e Nagyni. Szilágyi Dezső: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy valóban nehéz az elnöknek eligazodni, midőn nem magából a módosítvány szövegéből, hanem az azt kisérő beszédből kell merítem azt, miként tegye fel a kérdést. Teljesen igaza van az elnök úrnak ; én, mikor azt gondoltam, hogy Szalay Károly képviselőtársam módosítványa nem egyszersmind visszaküldési indítvány is, akkor azon nézetben voltam, hogy előbb a bizottsági szöveget kell általánosságban feltenni, azután szavaztunk volna a módosításra. Hanem — bátor vagyok nézetemet elmondani s abszolúte nem pretendálom, hogy helyesnek találtassák, — mihelyt Szalay Károly képviselő úr módosítványa egyszersmind a bizottsághoz való visszaküldési indítványnyal kapesoltatik össze, helyesebb lesz előbb a módosítványt feltenni, s ha azután az elesett, akkor nem marad egyéb, mint a bizottsági szövegre feltenni a kérdést. Ezt, bevallom őszintén, másodszori felszólalásomban nem mondtam, de magából az összefüggésből következik. Mindenesetre pedig kérem, méltóztassanak elhinni, hogy ebben a komplikált dologban igen [nehéz eltalálni azt, hogy mindenki szavazhasson meggyőződése szerint. (Igás ! Úgy van !) Elnök: Én tartozom annak kijelentésével, hogy az a módosítvány, melyet Szalay Károly képviselő úr beterjesztett^ sehogy sem vág össze azzal, a mit ő mondott. 0 határozott szöveget terjesztett elő módosítványképen s hozzáteíte beszédében, hogy a mennyiben az el nem fogadtatik, tekintessék a Visontai-féle halasztási indítvány almódosításának és akkor a bizottsághoz utasíttassák. így fogtam fel én. Szalay Károly: Akárhogy fogta fel, csak tegye fel szavazásra! (Zaj.) Elnök: Felteszem a kérdést. Elfogadja-e a ház Szalay Károly módosítványát, hogy a szakasz az ő általa indítványozott módosítás keresztülvitele végett a bizottsághoz utasíttassák vissza: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház mellőzte az indítványt. Most felteszem a 170. §. szövegét, szemben Rakovszky István képviselő úr kiNagyási indítványával. Kérem azokat, kik a szöveget, szemben a kiNagyási indftványnyal elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik) A ház a 170. §-t elfogadta. Következik a 171. §. Nyegre László jegyző (olvassa a 171. §-t). Molnár Antal jegyző: Molnár János! (Felkiáltások balfelöl: Öt percznyi szünetet kérünk !) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést folytatjuk. Ki következik? Molnár Antal jegyző: Molnár János! Molnár János: T. képviselőház! Még mindig meg volt engedve, hogy, ha valamely szónoknak a beszédére reflektáltak mások, s annak a szónoknak az illető szakasznál már nem volt joga a felszólalásra, a következő szakasznál, vagy a következő szakaszok valamelyikénél az ő beszédére tett reflexiókra megjegyzéseit megtehette. Legyen szabad nekem is ezt kérnem a t. háztól. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban vagyok bátor felelni a t. igazságügyminiszter úrnak azon állítására, hogy a katholikus papok izgattak volna a választásoknál, hogy azok ilyen és olyan dolgokat cselekedtek, mint a minőkre ő és mások is hivatkoztak. Erre csak azt bátorkodom válaszolni, hogy ez ugyan publikus, de nem publikus tény, hanem publikus kósza hir volt, a melyet főleg azon képviselő urak terjesztettek, a kik ellen a néppárt egész vehemencziával küzdött. A mi a Knezics-ügyet illeti, t. képviselőház, én azt egy hanggal sem védelmeztem. En nagyon jól tudtam, hogy ő nemcsak azért, a mit én említettem, de másért is volt elítélve, és e tekintetben nem is védelmeztem őt. De igenis állítottam és illusztrálásul hoztam fel azí, hogy ő a büütetőtörvénykönyv Í72. §-ának 2. pontja alapján is volt elitélve, már pedig semmi olyant nem cselekedett, a mi e pontban, a mi azon törvényezikkben benn van, mert hiszen a kúria direkte kimondta, köríílirta és meghatározta azt, hogy mikor fordul elő izgatás, és hogy az előfordult volna, az egy hanggal sem lett bizonyítva, de még csak egy hanggal említve sem az ítéletben. T. képviselőház! A ki az egyházpolitikai törvényeknek tárgyalását, valamint ezen vitáknak legújabb, és sajnos, én legalább úgy vélem, nem legutolsó hullámait itt szemléli, és fölöttük