Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-454

174 454. országos ülés 1899. május 3-án, szerdán. Áz előadó úr nem kivan szólani? (Nem.) Az igazságügyminiszter úr kivan nyilatkozni. Plósz Sándor i gazságügy miniszter: T. ház! Az után a beható és mondhatom döntő védelem után, a melyben a javaslat szóbanforgó intézkedéseit a minizterelnök úr és Horánszky Nándor t. képviselőtársam részéről részesültek, majdnem felesleges, hogy én a javaslat védelmére keljek. Ha mindazáltal felszólalok, teszem ezt azért, hogy némely, egyenesen hozzám intézett kérdésre is feleljek és egyik-másik irányban jogi szempontból megvilágítsam a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) Teljesen egyetértek Rakovszky István képviselő úrral abban, hogy valamely törvényes intézkedés megalkotásánál abból kell kiindulnunk, hogy szükség van-e arra az intézkedésre? Én és mi mindnyájan abban a nézetben vagyunk, hogy olyan esetek, a melyek a 3. §. 9. pontja alá esnek, tényleg előfordultak. Molnár János képviselő úr ezt kétségbevonja, habár megengedi, hogy előfordulhatott, hogy a lelkész mondta: »No megállj, nem keresztelem meg a fiadat, nem adom össze a lányodat, vagy fiadat, ha tőlünk elpártolsz és nem tartasz velünk.« Szerinte ezek lappáliák, mert a köznép sokkal józanabb, semhogy az ilyen efemer nyilatkozatot komolyan venné. Nem akarok annak vitatásába bocsátkozni, vájjon a köznép józanságára kell-e bízni az ilyen visszaéléseknek, vagy a mint gondolni méltóztatnak, tréfáknak az ellensúlyozását, bár én részemről nem tartom azoknak. Molnár János képviselő úr mondotta, hogy én azokat nem bizonyítottam, a miket állítottam, hogy tudniillik ilyen eset tényleg előfordult, pedig azt mondja, a logika szabályai szerint állítani és tagadni még nem annyi, mint bizonyítani. Ez igaz, de az is igaz, hogy a biró előtt nem kell mindent bizonyítani, nem kell nevezetesen azt bizonyítani, a mit ő is tud, ha az köztudomású, azaz nem kell bizonyítani azt, quod omnes sciunt, pluribus notum publicum, publicum ex evidentia stb., melyekről kánoni törvénytárban azt olvassuk, hogy: »tergi versatione aliqua non poterat tegi vei celari.« De ha valakinek itt kételye volna arra nézve, hogy csakugyan szükségesek-e ezek az intézkedések, erre nézve épen a néppárt igen tisztelt vezérének nyilatkozata minden kétséget elhárít, mert hiszen ő nemcsak jogosítottnak, hanem egyenesen kötelezettnek tekintette az egyházat, hogy a szószékről is politizáljon, még pedig a választások befolyásolása czéljából. ( Úgy van ! jobbfelől.) Molnár János: Nem tagadom, meg is fogom erősíteni. Plósz Sándor igazságügyminiszter: Én azt hiszem, hogy ezen szakasz szükséges más szempontból is, tudniillik a szabad választás érdekében, mert nemcsak a közigazgatással, az államhatalommal szemben kell megvédeni a választók szabadságát, hanem meg kell azt védeni a másik nagy hatalomnak, a lelki hatalomnak illetéktelen befolyásával szemben is. Szükségesek ezek az intézkedések továbbá az egyháznak, az igazi vallásosságnak érdekében is. Arra nézve, hogy mennyire nem áll az egyház és az igazi vallásosság érdekében az, hogyha a templomban politikát tíznek és a választások befolyásoltatnak: szabadjon, hogy némi perrendszeríí bizonyítékot is szolgáltassak, egy esetet, tudniillik a Knezicsfélét felhozni. Nem hivatkoztam volna ezen esetre, ha Molnár János t. képviselőtársam nem hivatkozott volna rá. Knezics nemcsak a polgári házasság elleni izgatás miatt volt elítélve, hanem — és ezért már az első biróság is elítélte őt, — több rendbeli vétség miatt. Nevezetesen elítéltetett azért, mert egy büntetendő cselekményt feldicsért; elítéltetett azért, mert a büntető törvénykönyv 172. §-ának első bekezdése ellen vétett, tudniillik hatóság elleni izgatást követett el; elítéltetett továbbá azért, mert a büntető törvénykönyv Í90. §-a alá eső vallás elleni vétséget követett el; nevezetesen a polgári házasságot és a választások befolyását ezélzó nyilatkozat által a templomban botrányt okozott. Szabadjon e részben az ítéletből a következőkre utalni (olvassa): »Bebizonyítottnak tekintetett, hogy hitszónoklatában egy zsidót meggyalázó kifejezéssel illetett; bebizonyítottnak tekintetett, hogy vádlottnak a polgári házassági törvényről kifadása azt eredményezte, hogy a hivők kiabáltak, nem kell polgári házasság és éljeneztek, a mire azt mondotta a vádlott, ne éljek sem én, sem Pál, hanem közöttünk a Jézus Krisztus szelleme, és azután a templomban a tömeg a vádlottat éljenezte ; be van bizonyítva, hogy éljenezték Jézus Krisztust, továbbá Keresztelő szent Jánost, hogy a templomba óriási zsivaj és éljenzés volt.« Ide vezet tehát az, hogyha a templomban politika fizetik. (Úgy van! jobbfelől.) Itt van egy másik eset, a melyben szintén politizálás és különösen a választások befolyásolása czéloztatott, és a mely közbotrányt okozott. Itt a tanúk vallják, hogy sirva fakadtak a templomba, hogy a pap beszéde folytán haragra lobbantak, hogy a templomból eltávoztak, hogy a templomtól három-négy hétig távol maradtak azért, mert megszégyenítésnek voltak kitéve, ők pedig nem azért mennek templomba, őket megszégyenítsék. Azt gondolom, hogy ezek nincsenek a vallás érdekében sem. (Mozgás a baloldal hátsó padjain ) De kétségtelen az is, hogy az államnak joga van a szóban forgó intézkedéseknek a megtéte-