Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-453

160 453. országos ülés 1899. május 2-án, kedden. megóvni és megtorolni akarják, hanem azt mondják, hogy ezek a czikkek a vallás ellen és a vallás képviselői, ég elsősorban kiszolgáltató!, a lelkészek ellen vannak irányozva. Az a körülmény, hogy az mondatik, hogy üldözni akarjuk a vallást és erre fektetik a fősúlyt és nem arra, hogy ezen tények szabadok, megengedettek; ez a körülmény maga mutatja ennek a szakasznak jogosultságát és szükségét. (Mozgás balfelöl. Helyeslés jobbról.) T. képviselőház! Erinek a szakasznak nem czélja és szándéka a vallás ellen hadjáratot folytatni, nem, de azon visszaélések, vagy azon tények ellen igen, melyek a vallásnak ürügye és örve alatt a választás tisztaságát befolyásolni akarják. (Igazi Úgy van! jobbfelöl.) Mindennel vissza lehet élni, a legszentebb dolgokkal is és vissza lehet élni a vallással is. Hát kérem, ne éljünk azzal vissza semmi irányban, sem az egyik, sem a másik táborban. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja Molnár János képviselő úr, ne vigyük be a politikát a vallásba. Ezt elfogadom. De kérem, a vallást se vigyük bele a politikába. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És ez a javaslat nem akar egyebet, csak azt akarja, . . . Major Ferencz: Szocializmus lesz! Széll Kálmán miniszterelnök: Majd szólok arról, ha meg méltózta ik engedni. És, ha a t. képviselő úr azt mondja, hogy joga van azt tenni és joga lesz ezután is, akkor engedje meg a t. képviselő úr, ezzel bizonyítja be ö'nnönmaga, hogy erre a törvényre szükség van. És ha azt mondja a t. képviselő úr, hogy ezután is joga lesz, erre én azt mondom, hogy joga tenni azt lesz, a mit ez a törvény megenged, és egyebet joga tenni nem lesz. (Mozgás balfelöl. Helyeslés jobbról.) Hát, t. képviselő úr, az én törekvésem az, hogy azt, a mi a vallásban szent és mi a vallásokban — mert nem a katholikus vallásról van itt szó és nem a katholikus lelkészekről, hanem vallásról és lelkészekről általában, (Zaj balfelöl.) — minden körülmények közt megoltalmazandó, azt védjem és ez a törvény nem érinti, nem üldözi, nem támadja a vallást és nem üldözi és nem is alacsonyítja le a lelkészeket. Mit tesz ez a törvény? Ez azt mondja, éspedig a választások tisztaságának megőrzése végett, hogy nem szabad a vallás szertartásainak szánt helyen, vagy vallásos gyülekezetekben a választót befolyásolni oly módon, hogy a választás eredménye azáltal irányittassék. (Egy hang balfelöl: Nem ezt mondja.) Igenis ezt mondja. A 170. §. így szól: »Az a lelkész, vagy vallási szertartás teljesítéseié jogosított, vagy egyházi tisztséget viselő más személy, a ki a vallási szertartásnak végzésére rendelt helyiségben és vallásos jellegű gyülekezetben a választás eredményének befolyásolását czélzó nyilatkozatot tesz.« . . . Csak ezt bünteti a törvény, meg azután azt, a ki a vallásnak malasztjaival, kegyszereivel akar befolyásolni, meg a vallási szertartásokra szánt eszközöknek felhasználásával. Hát igenis, az én hitem szerint, ha a választás eredményére, befolyására czélzó ilyen természetű és csakis ilyen cselekménynyel, 'vagy ténynyel állunk szembe, akkor igenis illetéktelen a befolyásolás. És pedig illetéktelen befolyás, mert benyúl a hívőknek a hitéletébe, vallási érzületébe, az ő életének legkényesebb perczeiben, mikor arra legfogékonyabb, az ő vallásos érzéseinek szentélyébe visz be egy profán dolgot és megzavarja vele esetleg szegény hivő egész lelki és érzelmi egyensúlyát? Szabad-e azt tenni ? Ez oly dolog, melytől a vallás és az egyházak érdekében nemcsak a választások tisztasága érdekében óvakodni kell. (Zaj balfelöl.) Nem Bzabad túlhajtani, legyenek erről meggyőződve, nem lesz erről szó. Az a fórum, a mely Ítélni fog, Magyarországnak legelső és legnagyobb birói fóruma, a mely minden párttekintetektől és minden üldözési tendencziáktól n enteskell, hogy legyen, és mentes is; az képez egy garancziát, hogy ezen törvény végrehajtásánál azok a veszedelmek a vallásra nem állanak be, a miket a képviselő urak mondanak. Nem fog itt üldöztetni senki, csak az, a ki világosan és határozottan vét a törvény ellen. Én megengedem, hogy talán lehetett volna jogászilag preczizebb formulát találni erre a szakaszra, valamint a törvényjavaslat többi szakaszaira nézve is; de a javaslat értelme, czélja világos, és ez lesz a mérvadó; nem lehet azt mondani, a mit a képviselő úr mond, — mert az nem fog bekövetkezni, az ki van zárva,— és garanczia erre az a fórum, mely előtt ezen ügyek folyni fognak. Nem áll az és óriási túlzás, hogy ne mondjam ferdítés, hogy most már a keresztvetés, a kalaplevétel, a kereszt viselése s nem tudom miféle dolgok büntettetni fognak. Hiszen ilyen túlzással minden világos rendelkezést ki lehet forgatni. Azok nem vallási szertartás teljesítésére rendelt eszközök, a miket a képviselő ár felhozott. Azt is mondják a képviselő urak, hogy nem lehet nyilatkozni semmiféleképen, nem lehet kapaczitálólag hatni a hívőkre, nem lehet ezentúl a lelkésznek politizálni. Lehet kérem kapaczitálni mindenütt, a lelkész ezentúl gyakorolhatja politikai jogait és kapaczitálhat is, de nem ott, és nem azon a módon, nem a templomban, hol már a vallásos érzülettel határozott pressziót gyakorol a választóra. Senkisem gátolja a lelkészt politikai jogaiban, ő sokkal szabadabb mint a tisztviselő. A tisztviselő inkompatibilissé van téve. A tisztviselő részt vehet ugyan és politikai meggyőződését vallhatja — e részben Örley Kálmán t. barátom skrupulusaira felelek, igenis, nem lett volna helyes odáig menni, hogy részt nem vehet