Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-453
453. országos ülés 1899. májas 2-án, kedden. 161 a politikai mozgalmakban, meggyőződését nera vallhatja, — de minden közhivatalnok — nem csak a szolgabíró, — korlátok közé van szorítva, nem hivhat össze választógyűlést, körmenetben nem vehet részt, nem vezetheti, nem szedheti össze a választókat. Ezt a lelkész mind teheti, senkisem gátolja abban. A szolgabírónak le kell mondania, ha fel akar lépni, a papnak nem kell 3emondania ; a pap nem inkompatibilis; (Mozgás balfelöl.) kapaczitálhat, véleményét terjesztheti. Az a lelkész, ki híveivel jó egyetértésben van, sok alkalmat talál arra, hogy u maga tanait hirdesse, hogy a maga legitim politikai befolyását gyakorolja. (Eélyélés a jobboldalon.) De itt az illegitim beavatkozásról van szó, arról, a midőn a lelkész a vallásnak szánt helyen, a hitélet szentélyeiben, vagy a vallás legszentebb eszközeivel a választásra akarna pressziót gyakorolni. Ezt akarja a törvény kizárni. (Helyeslés a jobboldalon.) Még csak egyet akarok erre nézve mondani. Azt mondják a t. képviselő urak, hogy az első bekezdés szerint nem szaban tanítani sem, nem szabad a híveket oktatni, nem szabad a hiveket jóra figyelmeztetni, buzdítani. Kérem, ennek világos értelme szerint szabad. Ha a lelkész — esak példát hozok föl, — arra figyelmezteti a maga híveit, hogy ne Nagyják magukat megvesztegetni, a tiszta választások szempontjából hirdeti a közmorált, hirdeti az erkölcs tanait, senkisem fog abban vétséget találni. (Helyeslés a jobboldalon.) Hanem, hogyha a választás eredményét akarja befolyásolni, és korteskedő nyilatkozatot tesz, az egészen más. Ne méltóztassék odáig menni s azt mondani, hogy itt minden föl fog forgattatni; hol vau a gyónás szentsége? Erre is reflektálhatok. A gyónás szentségébe senkisem fog beleavatkozni. Hiszen a kúriai biráskodási eljárásnak normativuma a büntető perrendtartás lesz; abban pedig meg van mondva, hogy a lelkészt nem lehet tanúskodásra felhívni, arról a dologról, a mely neki a gyónás szentsége alatt volt mondva. A gyónás szentgégét senkisem fogja bántam. Szóval túlozni, ezeket a dolgokat a végletekig kifonni, és a végletekig kifont dolgokból mindenféle ijesztő következtetéseket levonni minden törvénynél, minden intézkedésnél lehet. De nem helyes bírálat ez. És a mellett fogunk maradni, hogy azok, a kik ezt a törvényt megtartják, nyugodtak lehetnek az iránt, hogy semmiféle üldözést nem fognak szenvedni. Semmi túlfeszítés, szándékos félremagyarázás nem fog bekövetkezni, de igenis ezt a törvényt meg kell a maga igazi czéízataiban és értelmében tartani, és azoknak, a kik megakarják tartani és respektálják, azoknak nem kell tartamok semmitől, és nem állnak be azok a bajok, a melyeket a t. képviselő urak itt nagyon sötét KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXII. KÖTET. színekkel méltóztattak kiszínezni. (Helyeslés jobbról.) Mi a vallást bántani és üldözni nem akarjuk, de védjük a lelkiekben való esetleges presszió ellen a választás tisztaságát. (Élénlí helyeslés.) És ezzel, t. képviselőház, be is fejezhetném azokat, a miket mondani akartam. De csak még egy pár megjegyzést legyenek kegyesek nekem megengedni, mert azokat tenni szükségesnek tartom és meg is akarom tenni azok után, a miket Eakovszky István t. képviselő úr tegnap mondott. Rakovszky István képviselő úr egy igen kimerítő és kétségtelenül sok tanulmányról tanúskodó beszédben sokat beszélt a német kulturharczról. T. képviselő úr! Az egyházpolitikai törvények és alkotások nem czéloztak kulturharczot Magyarországon, ez a törvény sem ezéloz kulturharczot; nem indulok én ki Friedberg tanaiból, azok sem indultak ki abból: legyen erről a t. képviselő úr nyugodt. Isten mentsen ! A t. képviselő úr ránk akarja olvasni a német lutheránusoknak és a német szabadelvűeknek egyes mondásait. Hát legyen szabad őt figyelmeztetnem, hogy bár egészen preczize vannak azok idézve, nincsenek jól alkalmazva; Treitselike olyant mond, a mit én nem kontrovertálok, de ez a törvény sem ellenkezik vele, azt mondja, — és én ezt a t. képviselő úr czitátumából fogom felolvasni: —- »Wil man der Kirehe überhaupt verbieten über Politik zu spreehen, so fordert man den Unsinn.« Hát kérem, ez nem azt teszi, a mi ebben a javaslatban van. Ebben a javaslatban az van, hogy a templomban —- in der Kirehe, — nem szabad befolyásolni a választót oly módon, hogy a választás eredménye ezáltal vicziáltassék. Azt az általános tant, hogy a templom, az egyház a maga nagy általánosságában a politikától tartózkodjék, vagyis az állam ügyei iránt ne érdeklődjék, ezt ebben a törvényjavaslatban lefektetve nem találom, mert hiszen akkor olyan dolgok volnának abban eltiltva, a melyekről szóltam, s a melyek pedig meg vannak engedve. Csakhogy igenis az állam ügyeit az állam vezeti és rendezi. Továbbá, mikor azt mondja Treitselike: »In den Tagén der Noth erfährt auch der Staat, was die lebendige Uuterstützang der geistigen Mächte der Kirehe für ihn bedeutet.« Ez nézetem szerint mást jelent. Ez a czitátum ide nem illik, mert ez kizárva ninesen. Én is azt tartom, hogy igetűs az államnak a vallásra és a maga nagy társadalmi és egyéb kérdéseiben az egyházzal való belső egyetértésre szüksége van, és igenis az egyház támogathatja az államot ezekben a nagy társadalmi és egyéb nagy kérdésekben, támogatását keresni és fentartani kell, és senkinek esze ágában sincs állam és egyház közt harezot akarni, de egészen másról van itt ai