Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-453

458. országos ülés 1899. május 2-án, kedden. 151 időszak a 170. §-nál figyelembe veendő-e, vagy sem? Ugy, a mint az jelenleg kodifikálva van, semmiesetre sem veendő figyelembe, hanem minden korlát nélkül, minden időre szóló intézkedés. Azonkívül ez a mondatszerkezet, tudniillik az a háromszoros, vagy négyszeres vagylagosság, a mely az első bekezdésben van, a melylyel a 170, §-ban találkozunk, egy szerencsétlen kodifikáezió. Azt mondja ugyanis ez a szakasz, hogy (olvassa): »Az a lelké ki a vallás szertartásainak végzésére rendelt helyiségben, vagy vallásos jellegű gyülekezeten ...« követ el valamit, Az első bekezdés szerint tehát ezen vétségnek alanya csak lelkész lehet és csak a vallás czéljaira rendelt helyiségben, vagy gyülekezeten követhető el ez a cselekmény. Tehát a »lelké8Z« és a »loco sacro« konstitutív eleme az első bekezdésnek. Már most méltóztassék megnézni ugyanannak a mondatnak bár pontosvesszővel elválasztott második bekezdését. Ez így szól (olvassa): »vagy a ki abból a czélból, — tehát most már nemcsak a lelkészről beszélt, hanem bárkiről, — hogy egy, vagy több választó bizonyos jelöltre szavazzon, vagy ne szavazzon, vagy a szavazástól tartózkodjék, az egyházi kegyszerekben való részesítésre tesz Ígéretet, vagy egyházi fenyíték alkalmazásával, vagy a kegyszerek elvonásává], vagy túlvilági büntetéssel fenyeget«. Tehát ugyanazon mondatnak második bekezdése már elejti a lelkész qualifikácziót és a helyiséget, a melyben az elkövethető. Kétségtelen dolog e szerint, hogy ezen második bekezdés érteimében, úgy, a mint szövegezve van, — és e tekintetben szintén nagyon lekötelezne a t. miniszter űr, ha felvilágosítana nem engem, mert erre nekem szükségem nincsen, hanem a nagyközönséget — már csakugyan nem szükséges, hogy valaki lelkész legyen, és hogy a vallásos gyülekezetekre szánt helyen, szóval templomban stb., követtessék el a cselekmény, hanem ezt a vétséget mindenki és mindenhol elkövetheti. Mivel ez a magyarázat így helyes, azért helytelen t. képviselőtársaim az Önök támadása, midőn azt mondják, hogy ezen szakasz csak a katholikus lelkészek ellen irányúi. Méltóztassék megengedni, ezen szövegezés már nemcsak katholikus lelkész, hanem mindenki ellen, és minden helyen, és minden időben alkalmazható, és ez a legnagyobb baj, mert szó sincs róla, hogyha az államhatalom, vagy egy kormányrendszer vissza akar élni ezzel a szöveggel, alkalom kínálkozik visszaélésekre; például az, a ki abból a czélból, hogy valaki valakire szavazzon, vagy a szavazástól tartózkodjék, a kegyszerek elvonásával túlvilági büntetéssel fenyeget, tényleg egyévi államfogházzal és pénzbüntetéssel büntethető. Én beszélgetek például — megengedi t. képviselőtársam, mert épen ránézek, -— Sághy Gyula t. képviselőtársammal. Választás, vagy nem választás, azt mondom neki: te rám fogsz szavazni, vagy nem fogsz szavazni ? Ha nem fogsz rám szavazni, meglátod, elvisz az ördög ! Ez túlvilági büntetéssel való fenyegetés. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Szerencse, hogy Magyarországon ebben már kevés ember hisz, és a választásoknál ez roppant vékony kortes eszköz lenne, hogyha csak ilyesmivel fenyegetnők egymást. De kétségtelen dolog az is, hogy a ki ezt a szakaszt megszövegezte, és igy szövegezte meg, nem vette figyelembe azt, hogy ilyen eshetőségek is előfordulhatnak, mert ezen szövegezés mellett ezért a nyilatkozatomért engem kétségtelenül üldözni lehet, mert az ördöggel való fenyegetés túlvilági dolog, nem szükséges épen a purgatoriumról, vagy a pokolról beszélni, mert az Ördög is a pokol kreatúrái közé tartozik. (Derültség.) Nem untatom a t. képviselőházat további részletekkel, mert ha a harmadik pont a kontradisztinkezió tekintetében nem is Nagy fenn kétséget, de a második bekezdés a nyilatkozatra rászorul, hogy félreértés ne legyen belőle, hogy nemcsak loco sacro követhető el a tény. Mindezeket azért hoztam fel, (Halljuk! Halljuk!) hogyha akár indítvány tétetett volna, akár indítvány tétetnék oly czélból, hogy ez a szakasz telhető megnyugvás czéljábál azzal a vezéreszmével, hogy igenis a lelkészkedő papságnak a szószéken való izgatása korlátoztassék és megakadályoztassák, sőt büntettessék, de azután ezen szakasz legyen félremagyarázatlanúl úgy kodifikálva, hogy senki ahhoz kétséget ne fűzhessen, másrészt jogtalan üldöztetések tárgyává se lehessenek esetleg lelkészek, vagy nem lelkészek — ha mondom egy ilyen indítvány tétetett volna, vagy tétetnék, hogy ez az igazságügyi bizottsághoz utasíttassék vissza helyes szövegezés czéljából, vagy pedig egy konkrét szöveggel akár a t. miniszter úr, akár az előadó úr előállana olyan értelemben, hogy a törvényhozásnak intencziója helyesen kodifikálva fejeztessék ki, szívesen hozzájárultam volna, és hozzájárulnék. Magam azonban ilyen propoziczióval nem járulok a t. ház elé, és pedig azon egyszerű okból, mert még ilyen természetű indítváuynyal sem akarnék egyrészt tápot adni annak a felfogásnak, mintha itt annak a czélzatnak védelmezésérol volna szó, a melyet büntetni akarunk, mert ón is teljes szívvel hozzájárulok ahhoz, hogy a vallás czéljaira rendelt helyiségek őriztessenek meg isten és a vallás számára, ne legyen kiszolgáltatva semmiféle profán politikai magánérdek tizeiméinek.