Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-453

99, májas 2-án, kedden. 150 453. országos Blés 18 a lelkészek a szószéket, a mely állami védelem alatt is áll, . . . Meszlény Pál: Nem nagyon védi? (Mozgás halfelöl.) Polónyi Gézái Kérem, a publica exceptio minden vallás számára egy institutiv közjogi biztosíték arra nézve, hogy vallásának tanait minden módon hirdetheti és istentiszteletét szabadon rendezheti. Ez az állam törvényeinek védelme alatt áll. És épen ebben van egy, még pedig nagyon lényeges különbség, arra vonatkozólag, hogy az úgynevezett befolyás szempontjából miért szükséges a törvényhozás termébe gátakat vetni és korlátokat rendelni esetleges visszaéléseknek. Kétségtelenül igaz, hogy a választásoknál a polgároknak, egyénenként mindenkinek a maga saját értéke szerint: az egyiknek társadalmi, a másiknak vagyoni, a harmadiknak tehetségbe!! értelmi okokból, egy bizonyos befolyás mindig rendelkezésére áll. De az is kétségtelen azután, hogy az Isten dicsőségének hirdetője, mentül vallásosabb egy nép, annál inkább férkőzhetik hamis tanoknak hirdetésével azoknak szivéhez, a kik hisznek, mert a hit az egyedül vigasztaló bölcseség az élet keservei között. Az állam tehát nagyon helyesen tesszi, hogy akkor, midőn a vallás és az istenitisztelet nyilvános megnyilatkozásait garantirozza, egyúttal gondoskodik arról, hogy e téren visszaélések el ne követfessenek, és hogy a szószék, a mely az Isten igéjének hirdetésére van állami biztosítékokkal körülövezve, ne legyen pártpolitikai ezélokra szolgálé lázító és izgató beszédeknek színhelye, a melyek nemcsak az állam institucziói ellen irányulhatnak, hanem megrontják maguknak a hívőknek vallási érzületét is és csak félve, aggódva közeledhetne egy igazán vallásos hivő azon isten egyházához, a hol arra is számítania kell, hogy ott nemcsak a vallás igéit, hanem esetleg politikai meggyőződésével ellenkező tanokat is hall. Azért, igen tisztelt képviselő urak, ezen a téren teljesen egyetértek és jól esett konstatálnom, hogy egyet' értünk abban, hogy igenis kell és szükséges, hogy a mint ez különben más müveit államokban is van, korlátok állíttassanak fel arra, hogy a szószék az 8 vallási hatalmával vissza ne élhessen és izgatásokat és lázadásokat onnan a pap ne végezhessen. Más kérdés azután az, hogyha ezen szempontból, ezen kérdéses szakaszt vizsgálódásunk tárgyává teszssük, vájjon minden tekintetben kielegít-e az, vagy nem ? Megvallom őszintén, hogy ennek a szakasznak, — a 170. §-ról beszélek, — jogi konstrukczió szempontjából nagyon sok hibája van. És én nagyon szerettem volna, e pillanatban is szeretném, —épen az elénk tűzött czélnak biztos elérése okából és főleg azért, hogy esetleg oknélkííli üzldöztetésekre ez a szakasz ne vezessen, — ha egy konkrétebb, helyesebb jogi formával állanánk szemközt. Nagy hibája ennek a 170. §-nak kétségtelenül az, hogy egészen véletlenül és úgy hamarosan lett bele tákolva ebbe a törvényjavaslatba a nélkül, hogy egy megfelelő, kellő indokolás, legalább az inteneziók tekintetében, megvilágítaná azokat a kételyeket és hézagokat, melyek ezen 170. §-höz kétségtelenül férkőzhetnek, mint a milyeneket rögtön fel is fogok sorolni. T. képviselőház! Ugy látszik, hogy ez a szakasz inkább az olasz mintára van átvéve, azonban már itt meg kell jegyeznem, hogy a ki a magyar lelkészi kart az olasz minta szerint akarná kezelni, az hibás úton jár, mert Olaszországban nem az állam és az egyház, hanem a királyság és a pápa közötti harcz van napirenden, a mely lényegesen különbözik minden kultur harcztól és lényegesen más Magyarországon ez a harcz, mint a milyen Olaszországban. Már most, ha én ezt a 170. §-t így veszem, és jogi bírálatom tárgyává teszem, lehetetlen félreismerni azt, hogy ez a szakasz ezen kodifikáeziójában nem helyesen illeszkedik a mi egész büntető törvénykönyvünk rendszerébe. Büntető törvénykönyvünk rendszere a szándék és a büntetésre méltó eredmény. Ez a két kimagasló mozzanat ennél az egész kodifikácziónál annyiban Nagyatott figyelmen kivűl, hogy itt nem az egyén szándéka és a büntetésre méltó eredmény az, a melylyel szemben az állam védekezni akar, hanem egy nyilatkozat, a melynek tartalma az, a mi esetleg a szándékra konkluzumokat engedhet. Az tiszta dolog, hogy ez a kodifikáczió ilyen alakjában nem helyes, azonkívül, — hogy példát hozzak fel, — a 170. §. még magával a 3. §-szal, a mely tulaj donkép fundamentuma a 170. §-nak, a 170. §. tulajdonképen csak korolláriuma a 3. §. 9. pontjának, semmiféle harmóniában nem áll. így például a 3. •§. 9. pontja a választási cziklust illetőleg a választási időszakot veszi czinozuráúl, és azt megköti a képviselőválasztást megelőző három hónappal. A 170. §. már megfeledkezett a három hónapi prekluziv határidőről, az úgynevezett fatális időszakról, és minden korlát nélkül, a nélkül, hogy e tekintetbe időt megjelölne, tehát egy perennális olyan bűntényt, vagy deliktumot konstruál, a mely egy évi állami fogsággal és pénzbüntetéssel sújtja az ellene vétőket. Ez már magában véve kontroverziákra fog okot szolgáltatni és én nagyon szeretném, ha erre vonatkozólag a t. miniszter úr nyilatkozatában legalább valami czinozurával szolgálna, mert hiszen nagyon jól tudom én, hogy egy miniszteri nyilatkozat nem törvényes interpretáczió, de legalább a képviselőház intencziói felől a bíróságnak valami tájékozást kell nyújtani, hogy vájjon ezen három hónapi fatális