Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-453

453. orsgágos ülés 1899. május 2-án, kedden. 149 tot leányiskolái épületre, mert a fiúk nálunk a piaristákhoz járnak; de mert azt jól tudtam, hogyha a bíróval ki nem jövök, ki nem békülök, akkor nem érek ezélt, sapientis est mutare eonsilium in melius, megadtam magam, kiegyeztem a bíróval és azóta a bíró a legjobb emberem lett. Hozzáfogtunk az iskolaépítéshez és építettünk is, nem dicsekvésből mondom, olyan épületet, a mely nemcsak a vidéken ritkítja párját, hanem még a fővárosnak sem válnék szégyenére. A világi és egyházi hatalom hasonló a templomhoz, melynek két tornya vau. Az egyik tornyán a korona, a másikon a kereszt van. Az egyik gondoskodik a lelkiekről, a másik az anyagiakról. Mindkettő önálló és független; de mindkettő arra van utalva, hogy együttesen működjenek, és ha egyetértőleg, együttesen működnek, akkor a népnek javára működnek. (Igaz! Úgy van! balfelöl) Ezt ajánlom az igen tisztelt igazságügyminiszter iirnak és azzal zárom szavaimat: »Quidquid agis, prudenter ágas et respice finem.« Elfogadom a határozati javaslatot. (Élénk helyeslés balfelöl.) Molnár Antal jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Csak nagyon rövid, néhány reflexióm van a kérdéshez. Felszólalásomnak egyik része egyenesen kötelességszerű, második része pedig azzal van indokolva, hogy Rakovszky István t. képviselőtársamnak tegnapi aposztrofálását lehetetlen szó nélkül Nagynom. Az egyik dolog, melyet meg kell jegyeznem, az, hogy azon pártközi egyezménynek, mely megköttetett, a melynek loyális végrehajtását eddig minden párt követte és remélem, a jövőben is követni fogja, azon pártközi megállapodásnak nyilvánvaló félreértésére vezet az a határozati javaslat, melyet t. képviselőtársam Rakovszky István tegnap a képviselőházba benyújtott. Már hiba volt az is, hogy a 3. §. a 171. §-szal együtt rendeltetett tárgyaltatni, mert a pártközi egyezménynek egyik lényeges pontját képezte az, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat, a maga egészében, úgy, a mint van, és a hogy beterjesztetett, megszavaztassék; csupán a 170. §. (Felkiáltások balfelöl.- És a 171. §!) és a 171. §. tekintetében történt közöttünk azon megállapodás, hogy itt módosítás lehetősége nem záratott ki. Ennélfogva ezen pártközi egyezmény természeténél fogva kizárja azt, hogy én azt a határozati javaslatot, mely a 170. §-nak és a 3. §. 9. pontjának kiNagyását czélozza, a magam részéről általában, vagy csak a tárgyalás alapjául is elfogadhassam. Azért tartottam ezt szükségesnek megjegyezni, mert még akkor is, ha esetleg valakinek aggodalmai vannak egy szakasz helyes, vagy helytelen volta felöl, a pártközi egyezményeknek természetszerű folyománya az, hogy azok, a melyek ott véglegesen megállapíttattak, noli me tangere-knek tekintessenek minden és így azon oldalról is, mely azt esetleg nem helyesli. Azért én kérve kérem a mélyen tisztelt elnök urat, hogy a szavazást, mely mindenesetre különválasztandó lett volna, ezen kérdés tekintetében kettéválasztani méltóztassék; de egyúttal a magam részéről nagyon kérném Rakovszky István t. képviselőtársamat is, hogyha emlékezetem nem csal, — lehet, hogy én is tévedhetek, —• miután a pártközi egyezményen neki sem volt kifogása, a határozati javaslat azon részét, mely a 3. §. 9. pontjára vonatkozik, visszavonni méltóztassék, mert azt a pártegyezménynek természetével nem tartom megegyezhetőnek. Ennyit az egyik részére a dolognak. Ezért a magam részéről a 3. §. 9. pontja tekintetében röviden csak azon kijelentésre szorítkozom, hogy miután az pártközi egyezmény tárgyát képezi, azt a magam részéről úgy, a hogy van, megszavazom és ahhoz hozzájárulok. A 170. §. tekintetében egy pár rövid megjegyzést kell tennem. Kétségtelen dolog, hogy a 170. §. tekintetében fentartatott a képviselőházban mindenkinek, hogy arra nézve saját pártállása szerint állást foglaljon. (Egy hang balfelöl : A 171. §!) És a 171. §. tekintetében is, de most csak a 170. §-róí lévén szó, csak e szakaszról nyilatkozom. E tekintetben tehát a módosítás lehetőségét az egyezmény nem zárta ki. Már most Rakovszky István t. képviselőtársamnak tegnapi beszédében hangoztatott azon felhívása, a mely egyrészt a függetlenségi, másrészt a volt nemzeti pártnak is szólt, bizonyára csak félreértésen alapulhat. Nincs jogom, sem okom a volt nemzetipárt nevében, vagy annak megbizásából nyilatkozni akarni. Nem tartozom hozzá, de a történeti hűség kedvért megjegyzem, hogy a t. képviselő urak, — a néppárt t. képviselőit értem, — a kik a párközi egyezményben részt vettek, soha egy pillanatig sem voltak s nem lehettek kétségben aziránt, hogy a 170. §-nak diszpoziczióit elvi szempontból mi és pedig úgy a függetlenségi, mint a volt nemzeti párt részéről, igenis szükségesnek, indokoltnak és helyesnek tartottuk, és ennek folytán ezen a téren sem a függetlenségi, sem tudtommal a volt nemzeti párt részéről a mélyen tisztelt néppárt szakkurzusra joggal nem számíthatott, még pedig azért nem, mert ma már nincs is véleményeltérés közöttünk, gróf Zichy János t. képviselőtársam tegnapi beszédében nagyon helyesen vonta meg a demarkacziónális vonalat. Teljesen egyetértettünk, és tudtommal ma is egyetértünk abban, — a t. képviselő úr tegnapi beszéde után eziránt semmi kétség nem lehet, — hogy a lelkészkedo papság vallási hivatásával homlokegyenest ellenkezik az, hogy