Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-453

148 453. országos Ülés 1899. május 2-án, kedden. nyomta, akkor Galgóczon igen sok magyar katonaság volt. A parancsnok magához hívatta a plébánost és azt mondta neki: »Holnap a piacz közepén egy állványról ki fogja hirdetni ezt a detronizáeziót, ID aga mellé fedezetet adunk!« S a plébánosnak kellett a szószékről kihirdetni a detronizáeziót. Ismét kérdem, vájjon önszántából tette-e a plépános ezt, vájjon nem a kormány, nem a hatalom kényszerítette-e őt erre? Ha nem teszi, akkor főbelövik ! Á mi azelőtt történt, az történhetik ezután is. Jöhetnek megint olyan idők, hogy az igen tisztelt kormány a plébánost nemcsak felkeresi, nemcsak felszólítja, de kényszeríteni is fogja arra, hogy a politikát a szószékre vigye. Nagyjuk békében a vallást, ne ingereljük a hivő népet, mert minden forradalom veszedelmes, de a vallási forradalom a legveszedelmesebb. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ne feledjük azt, hogy ezen szerencsétlen hazában tiz vallásfelekezet és tiz nemzetiség lakik, azokat pedig okosan és óvatosan kell kormányozni. Bismarck a vaskanczellár is azzal dicsekedett a Reichsrathban, hogy ő Canossába nem megy, és utóvégre még is ment. (Úgy van! balfelől.) Tisza Kálmán, a ki a katholiczizmusnak Magyarországban többet ártott, mint maga Luther Márton, (Igás! Úgy van! balfelől.) midőn azt érezte, hogy inog alatta ;i miniszterelnöki szék, akkor Rómához fordált és megkérte a pápát, hogy utasítsa a püspököket arra, hogy a papság támogassa az ö ingadozó trónját. Vagy talán azt gondolja a t. kormány, hogy minden katholikus pap köpönyegforgató, mint az az egynehány, a ki a püspöki süveg elnyerése reményében eladja hitét, (Igaz! Úgy van! balfelől.) vallását, meggyőződését, önérzetét és függetlenségét? (Élénk tetssés balfelől.) Van még elég jó pap, a ki kész lesz az igazságért a börtönbe is menni, (Ügy van! balfelől.) és kész lesz szerény vagyonkáját az állam éhező molocbjának torkába dobni. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Ha ez a szakasz úgy, a mint az tervezve van, megmarad, a dolog simán menni nem fog. Csak úgy hánykolódnak az ezer meg ezer koronával ebben a törvényjavaslatban. A ki azt a törvényjavaslatba beleiktatta, az nem ismeri a szegény falusi plébánosokat. Hiszen majdnem minden megyében az új jakon lehet megszámlálni azon falusi plébánosokat, a kiknek a fiókjában ezer, vagy kétezer koronácska találtatnék. És t

ha ez a két, három vagy nem tudom hány ezer korona nem lesz meg, akkor a végrehajtónak meg kell elégednie azzal a kevéssel, a mit talál, vagy pedig az államfogház büntetéssel fogják pótolni azt, a mi a koronákban hiányzik. Hogyan csinálják ma a békét? A pénzügyminiszter esinálja azzal, hogy vagyonelkobzással fenyegeti a főpapságot, az igen tisztelt miniszterelnök úr pedig azzal, hogy a Kanzelparagrafust visszaiktatja a törvényjavaslatba. Hát hova tendál ez? Oda, hogy a papságot a parlamentből kiszorítsák. (Zaj.) Igenis, azt mondotta Pulszky Ágost t. képviselőtársam, hogy a papokat úgy az aktiv, mint a passziv választási jogtól meg kell fosztani, és ezt irattá Tisza Kálmán nagyváradi lapjában, a Szabadságban, a biharmegyei és nagyváradi szabadelvű párt közlönyében ily czím alatt: Pap ne lehessen képviselő. »A lelkész azon kerületben, — úgymond, — a melyben lelkészkedik, vagy a melyre magasabb egyházi hivatali állása részben, vagy egészben kiterjed, képviselőnek egyáltalában nem választható meg.« Az egész politika tehát odairányúl, hogy a katholikus papokat azon alkotmányos jogoktól megfoszszák, a melyekkel minden kisgazda, minden kisiparos, minden szatócs, minden boltos, minden zsidó korcsmáros bir. (Igás! Ügy van! a baloldalon.) Hát most hozzátok fordulok, igen kedves pap képviselőtársaim : hol vagytok? (Egy hang a baloldalon: Komlóssy itt van! Derültség.) Ma már a negyedik napja annak, hogy a katholikus papokat annyira legyalázó törvényjavaslat ezen szakasza tárgyaltatik: hol vagytok? Egyen kivtíl nem látok egyet sem. Egy sem mutatja magát, egy sem beszél, pedig a mig ezen az oldalon voltak, szépen tudtak dikcziózni minden tárgyhoz, még ahhoz is, a mely szakmájukhoz nem tartozik, hozzá tudtak szólani, igen okosan. És most hallgatnak? Nem tudnak beszélni? Pedig tudniok kellene, mint papoknak, hogy a szentírás azt mondja, hogy az a pap, a ki akkor hallgat, a mikor beszélnie kellene, néma kutya. (Derültség.) Avagy azon párthoz szegődtek, a mely ellenünk tör és azon régi deák vers után indulnak, a mely azt mondja: Si fueris Romae, romano vivito more, Si fueris alibi, vivito sicut ibä. az az: forgasd a köpönyegedet a körülményekhez képest. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Még valamit akarnék mondani, t. ház, a mi a dolog illusztrálásához tartozik. (Halljuk! Halljuk !) Először is megmondom, hogy nem dicsekvési viszketegből említem fel azt, a mit mondani akarok, de mivel a tárgyhoz tartozik, mégis meg kell azt pendítenem. (Halljuk! Halljuk!) A városi bíróval, — mert hát magam is csak gyarló ember vagyok, nekem is vannak hibáim, mint minden embernek, mert hiba nélkül senki sincs, — a városi biróval hosszabb ideig nem tudtam megférni. Időközben összekoldultam 14.000 forin-