Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-452
140 458. országos ülés 1899. május 1-én, hétfőn. Olay Lajos: Én Bánffynak az osztálysorsjáték, telefonmegváltás és az úgynevezett zálogkölcsön megváltási ügyeit igen veszedelmesnek, rossznak, sőt bűnösnek tartottam, mert nekem meggyőződésem az, hogy azzal az országnak sok milliókra menő kárt okozott, és azt a pénzt, a melyet onnan kapott, a legbunösebb czélra: tisztességtelen választásokra használta. (Mozgás a jobboldalon.) Én tehát Bánffynak politikailag ellenfele voltam, és annyira féltem tőle, hogy őt mindenre képesnek tartottam, és épen azért, mikor az ex-lex állapot jött, én attól féltem, és az volt a meggyőződésem, hogy annak abszulutizmus lehet a következménye, és minthogy én őt az abszolút kormányzásra is képesnek tartottam, ezért voltam az obstrukczió ellen és ezért féltem annyira az obstrukcziótól, tartva attól, hogy a nemzet egy jó része az abszolút kormányzás esetén is Bánffy háta megett lesz és azt fogja mondani, hogy a terroristák az okai mindennek és a terroristákat fogja mindenért felelőssé tenni és nem Bánffyt. Én, tudja meg Rakovszky István úr, hogy midőn az obstrukczió elleni beszédemet a házban elmondtam, kimentem a folyosóra és Bánffy miniszterelnök úr mellém ült és azt mondta nekem: mi ez, hogy te így pártolsz engemet ? (Élénk derültség a baloldal hátsó padjain.) Erre én azt mondtam Bánffy úrnak, hogy engem Olay Lajosnak hivnak. (Derültség a baloldal hátsó padjain.) Én nem téget pártollak, én meggyőződésből beszéltem, téged tartalak a legveszedelmesebb politikai ellenfelemnek. Én téged képesnek tartalak arra is, hogy az ex-lexből beleviszed az országot az abszolutizmusba is. Bánffy ezóta nekem soha többet nem köszönt s soha többet rám se nézett. Önök pedig itt gyanúsítanak. Pedig büszke vagyok cselekedetemre, büszke vagyok, hogy engem az obstrukczió elleni eljárásomban tisztán hazám szeretete vitt, féltettem az ország alkotmányát az úgynevezett abszolutizmustól. Olyan alkotmány, a mely csonka, rossz, nekem ugyan nem kell; a közösügyes alapról tudni sem akarok, de még is az a meggyőződésem, hogyha az tíz, húsz, ötven évig fennáll, megszerezhetjük azokat a jogokat, a mit elvesztettünk, s megerősíthetjük a magyarságot. Engem a legtisztább hazafias érzés vezetett, hogy az obstrukczió ellen voltam, de Bánffy mellett nem voltam, megkérdhetik Bánffytól: igaz-e, hogy e párbeszéd után nekem nem is köszönt, rám sem nézett. (Derültség a baloldal hátsó padján.) Én ezeket azért mondtam el, hogy kiki láthassa, hogy milyen Bánffyhuszár voltam én. Ez azonban a dologra nem tartozik. Én, t. képviselőház, a fenti indokok által vezéreltetve, kijelentem, hogyha ezt a leglényegesebb paragrafust megváltoztatnák, az egész kúriai bíráskodást semminek tekintem, mert ha mi biztosítjuk a választásokat a közigazgatás visszaélései ellen és megengedjük a lelki visszaéléseket, akkor a választások tisztaságáról beszélni nem lehet. És én csak abban az esetben fogadom el a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot, ha a 170. §., az egész javaslat gyöngye, érintetlenül fenn fog tartatni. Ezt akartam elmondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Rakovszky István képviselő úr jelentkezett szólásra személyes kérdésben. RakOVSZky István í Az előttem szólott képviselő úr háromszor is mondotta nekem, hogy én hazudtam. Én nem szoktam itt a ház előtt hazudni; ezt rám nem bizonyította senki. Nem szokásom a sértéseket sem eltűrni; ez alkalommal azonban fogadja legmélyebb köszönetemet azon megtisztelésért, a a melyben engem Olay Lajos úr részesített. (Mozgás a jobbóldalon.) Várossy Gyulai Csak egy pár perezig kívánom a háznak figyelmét igénybe venni. (Zaj.) Elnök (csenget:) Csendet kérek! Várossy Gyulai Olay Lajos urnak az előbbi szavaira akarok reflektálni, a melyben az én személyemet is érintette, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Mindenki tudja azt, de ki is jelentem, hogy én katholikus lelkész és függetlenségi és 48-as képviselő vagyok. Tehát én ebben a házban egy olyan pártnak vagyok tagja, és a magyar állam egy oly törekvésének vagyok egyik harczosa, a mely az ő nemzeti ideálját azokban az eszmékben és abban a központban látja, a melyet történeti nagyságában a közelmúltban Kossuth Lajos eszméje fejez ki. Nekem tehát igen zokon esett, a midőn függetlenségi képviselőtársam, Olay Lajos úr beszédének elején Kossuth Lajosról megemlékezni akarván, Rokovszky István képviselő úr beszédjének ötletéből reflexió alakjában azon kezdte beszédét, hogy általánosította mindjárt a legelső mondatában a papságra azt a vádat, hogy a legnagyobb tiszteletlenséget követi el Kossuth Lajos személye és az általa képviselt eszmék iránt, és csak azután kezdte felemlíteni azon egyeseket, a kik hibát követtek el meggondolatlanságból hazánk ezen nagy férfiúnak történeti múltja iránt. Hozzátette a képviselő úr még azt is, hogy ezen szakaszt okvetlenül be kell hozni, épen a katholikus papságra való tekintettel, mint a melynek nem csak a lelkiekben és egyházilag, de államilag és politikailag is hazánkon kivííl levő hatalom részéről adnak utasításokat, parancsokat. Igaz, hogy én a magas főpapi karhoz nem tartozom, de nekem azt talán elhihetik, mint az alsó klérus egyik tagjának, hogy hit és erkölcsi dolgokban ép annyit kell tudnom, mint a szentséges romai pápának, vagy akármelyik főpapnak, mert ez az