Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-452

45S. országos ülés 1899. májas 1-én, hétfőn. Í41 én qualifikáczióm is. Én azonban semmit sem tudok arról, hogy hazánk belügyeit érdeklőleg nekem, vagy bárki másnak, vagy általában az összes hatholikus klérusnak utasítások jöttek volna, és e tekintetben úgy nevemben, mint a hatholikus magyarországi klérus nevében, tiltakozom a felhozott vád ellen. Minket Rómából az egyháziakban és lelkiekben irányítanak, de hogy hazámat hogyan szeressem, és annak jólétét mikép mozdítsam elő, azt megmondják hazám törvényei és az én szivem. Igaz, hogy midőn én tiltakoztam, kipattant a szájamból az, a mi talán nem kellett volna, hogy történjék, hogy a képviselő úr Bánffy csatlósa, de ezennel kijelentem, hogy lehet, hogy én tévedtem és mende-monda után indultam, midőn a képviselő urat goromba Szóval illettem azért, a miért az elnöki rendreutasításban részesült. Olay Lajos; T. ház! A t. képviselő urnak imént tett nyilatkozata után ezennel őszinte sajnálatomat fejezem ki a használt kifejezés felett, mert ő, mint pap, sem nem adhat, sem nem kérhet elégtételt. Ezt tehát kötelességemnek tartom vele, mint tisztességes, hazafias pappal szemben kijelenteni. (Helyeslés.) Nyegre László jegyző: Gróf Zichy János! Gr. Zichy János: T. ház! Mindenekelőtt csak azt tartom szükségesnek kinyilatkoztatni és arra kivánom a t. háznak és a kormánynak figyelmét felhívni, hogy habár most még a Kanzel-paragrafus tulajdonképen csak egy törvényjavaslat keretében foglal helyet, máris milyen szenvedélyes kitörésekre szolgáltatott alkalmat. Ugyan mi lesz annak következménye, ha e szakasz törvény alakjában az életbe megy át? (Ügy van ! balfelől.) Azon beszédek után, amelyeket itt hallottunk, és a melyeket Kalocsay Alán és Rakovszky István t. képviselő urak elmondottak, a kik a kérdést minden oldaláról tárgyalva, belevilágítottak annak mélységeibe, nekem tulajdonkép igen kevés mondani valóm van. Mégis, midőn magamévá teszem azt a határozati javaslatot, melyet Rakovszky István képviselő úr benyújtott, szükségesnek és kötelességemnek tartom adandó szavazatomat indokolni. (Halljuk ! Halljuk !) Már a felhatalmazási törvény tárgyalása alkalmával kifejezést adtam azon meggyőződésemnek, hogy én az országgyűlési képviselői választások feletti bíráskodásról szóló törvényjavaslat némely intézkedéseiben határozottan látom azt a tendencziát, hogy annak éle a lelkészkedö papság ellen van irányítva. (Igazi Úgy van! a haloldal hátsó padjain.) Ez hasonlít a poroszkulturharcz momentumához, a mely az úgynevezett Kanzel-paragrafusban talált kifejezést. Én, t képviselőház, nem keresem az okát annak, miért nem volt szükséges ily intézkedéseket bevenni például az 1874 : XXXIII. törvényczikkbe, valamint ama törvényekbe sem, a melyeket azóta a t. ház erre vonatkozólag jónak lát meghozni. Tudvalevő dolog, hogy abban az időben az összes felekezetek papjai úgyszólván ex offo voltak a kormány támogatói és a kormány irányzatának követői. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) De egyúttal azon kérdést intézem, miért volt szükséges, hogy ezeket az intézkedéseket most vegyék be ebbe a törvényjavaslatba, és miért volt ez különösen szükséges 1896-ban, akkor, a mikor ez a törvényjavaslat először látott napvilágot. A felelet kézen fekszik, t. ház. (Igaz! Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) 1874 óta nagyban megváltoztak a viszonyok. Különösen a katholikus papság túlnyomó része kiábrándult ama egyházpolitikai törvények következtében, a melyeket itt alkottak, és a melyekkel talán honorálni és jutalmazni akarták a katholikus klérus ama önzetlen és jóhiszemű istápolását és támogatását, melyben az uralkodó irányzatot részesítette. De miután mondom, kiábrándult a papság, természetes, hogy a legutóbbi választások alkalmával, a kormány és pártja magát különösen a katholikus klérussal találta szemben, sőt a jelenlegi kormány is, a mely a múlt kormány politikai programmjából tulajdouképen csak az egyházpolitikai irányzat fentartását vette át változatlanul, azt hiszem, legjobb esetben a legközelebbi választásoknál is csak sporadikus támogatásra számíthat, legalább is a katholikus klérus részéről, és e körülmény adja, felfogásom szerint, lélektani okát annak, hogy miért volt szükséges ebbe a törvényjavaslatba a lelkészkedő papsággal ily kivételes intézkedéseket felvenni. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Igen természetes, hogy a kormány és pártja ezt be nem valihatják. Keressenek tehát plauzibilis indokolást eme intézkedés számára. Azt mondják most, hogy a legutóbbi választások alkalmával igen nagymérvű visszaéléseket követett a katlioiikus klérus egyrésze. Ezt hallottuk a sajtóban, de hallottuk felemlíteni a törvényhozás termében is, bizonyítani azonban, t, képviselőház, seholsem hallottuk. Hiszen maga az igazságügyiminiszter úr bevallotta, — a mint Rakovszky István képviselő úr előadta beszédjében, —- hogy erre vonatkozólag perrendszeríí bizonyítékai egyáltalán nincsenek, épen ez okból, t. képviselőház, én ennek a tételnek bebizonyítását még mindig várom. (Halljuk! Halljuk! a baloldal hátsó padjain. Zaj.) Elnök (csenget.): Csendet kérek, t. ház. Gr. Zichy János: Tény az, t. képviselőház, hogy különösen a katholikus klérus a legutóbbi politikai választásokba sokkal nagyobb vehemecziával, sokkal nagyobb lelkesedéssel, itt-