Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-452

452. országos Ülés 1899. május 1-én, hétfon. 129 példáját követni nem lehet izgatás vádja nélkül, nem lehet O'Connel példáját követve épen a választás sikeréért imádkozni. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Ismeretes, mélyen tisztelt ház, az elnyomott, a szétdarabolt, szerencsétlen Lengyel honnak bymnusza, ismeretes e hymnusz két utolsó sora: »Szent oltárodnál térdre hullva kérünk. Szabad hazánkat óh ! add viasza nékünk !« adni egyházam tanítása szerint, de ha megkérdeznék a többi keresztény felekezeteknek híveit, lelkészeit és izraelita polgártársainkat, én nem tudom, hogy ezek mit mondanának, mert nem vagyok járatos az ő vallásos dolgaikban. Ilyen elasztikus kifejezéseket tehát törvénybe iktatni, végzetesnek tartom következményeiben, de hozzáteszem, hogy reánk katholikusokra nézve, ezernyi és ezernyi alkalmat fog nyújtani, hogy e tekintetben az izgatás vádját nyakunkba kerítsék. Mit ért az ezen szakaszban kontemplált intézkedés az egyházi fenyíték alkalmazása alatt? Hisz tudtommal egyházi fenyítéket csakis a római katholikus egyház alkalmaz. Thaly Kálmán: A protestánsok is alkalmaznak ! Kalocsay Alán: Hisztériái fejtegetésekbe nem bocsátkozom, de tudtommal a protestánsok csak alkalmaztak. Thaly Kálmán : Most is alkalmaznak ! Kalocsay Alán: Én tehát csak a jelenlegi állapotról szólok, mert ezzel is bizonyítani reménylem, hogy beható vizsgálat rögtön világossá teszi, hogy e szakasz tendeneziája és éle mégis a katholikusok és katholikus papok ellen irányúi. Mit ért a javaslat a túlvilági büntetéssel való fenyegetés alatt? Páder Rezső: Azt, hogy elvisz az ördög! Kalocsay Alán: Ezen legmindennapiasabb megjegyzés, a melyet épen igen tisztelt képviselőtársam tett, reánk a katholikusokra a legvégzetesebb következményekkel járhat. Mit ért a vallási tisztelet tárgya alatt? Megvallom, hogy e téren egészen aggodalmaim hatása alatt állok, mert akkor a választást megelőző három hónapon belül a katholikus szavazó polgárnak talán nem lesz szabad az Ave Máriára megkonduló harang szavára leemelni kalapját, nem lesz szabad keresztet vetni, nem lesz szabad a templom, a feszület előtt a kalapot megemelni, nem lesz szabad a »Déesértessék a Jézus Krisztus«-sal köszönni; hiszen ez mind vallásos tisztelet tárgya. Ez az illető szakasz intézkedéseiben kellőleg nincsen preczizirozva, pedig, ismétlem, Beccariának épen Hódossy Imre t. képviselő úr által idézett szavait, hogy a büntető igazságszolgáltatás terén tudnia kell a polgárnak, hogy mikor vétkes, mikor ártatlan? Szabad legyen itt némely históriai adatra Is reflektálnom. O'Connel, a jogaitól és szabadságától megfosztott Irland szabadságának apostola, 1829-ben a Wellington-Peel minisztérium idején, míg az angol parlament hazájának sorsa felett döntött, a parlamentben elővéve olvasóját, Isten kegyelmét és áldását kérte beadott javaslata felett folyó szavazás sikerére. Ha én az ezen szakaszokba foglalt határozatlan, elasztikus intézkedéseket tekintem, akkor nekünk O'Connel KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXII. KÖTET. T. ház ! Képes lesz-e egyáltalán meg akadályozni azt a törvény, hogy épen a választások idejére a nemzeti lelkesedés és hozzáteszem, a keresztény, a katholikus nemzeti lelkesedés, talán épen a szokásos dalokban ilyen vallásos ihletszerű fohászokkal nyilvánuljon, mintájára például a szicziíiaiaknak, a hol tudomásom szerint épen egyik templomukban használt egyházi énekünk a szicziliaiknak népdalai közétartozik, íme tehát, nem méltók, nem igazak, nem valódiak, nem súlyosak és így figyelemre nem méltók-e a mi aggodalmaink ? De amelyen tisztelt ház kegyes és szíves engedelmével még továbbmegyek a speczifikáczióban. Hátha esetleg vagy a felséges uralkodóház törvényes jogait, vagy nemzeti létünk alapjait, vagy a hit és erkölcs alapjait, igazságait fenyegető programmal lép fel valaki képviselőjelöltnek, és ha majd ez ellenében az a katholikus főpásztor, a mint az neki nemcsak joga, hanem kötelessége, és pedig esküszeríí, lelkiismeretben kötelessége, főpásztori szózatát bocsátja híveihez, hogy tudomása szerint a főpásztori jogköre területén ilyen és ilyen irányzatokkal, mint politikai programmal lép fel valaki, s óva inti hiveit, a kinek lelkeüdvössége gondjaira van bizva, óva inti szent hitünk elveinek, tanainak értelmében, hogy az ilyentől tartózkodjanak, és ha papjainak elrendeli, hogy ezt a szószéken olvassák fel;_ ez a főpásztor, ez a katholikus pap, a ki ekkor lelkiismerete szerint jár el, a választást befolyásolta. Az ilyen főpásztor és pap azért, mert íelkiismeretbeli kötelességét teljesítette, börtönbe kerül, és még hozzá pénzbirságot is szenved. E szerint a választásokat megelőző három hónapon belííl sem pap, sem polgár jóformán a hazában nyugodt és biztos nem lehet sohasem, hogy vájjon ezen szakaszok tág és elasztikus kereteinek valamelyikébe nem botlott-e bele. De még egyet, mélyen t. ház! Megfontolandó, megvizsgálandó, hogy vájjon épen ezen elasztikus keret csak egy parányi kis animózitás mellett, — a mi pedig, hogy a múltban megvolt, azt nemcsak tudjuk, hanem sajnosán érezzük, most nincs meg, mert nincs rá talán alkalom, hogy nyíltan meglegyen, hogy meglesz e a jövőben, nem tudja senki, de a múltból lehet azt következtetni, hogy meglesz a jövőben, — tehát mon17