Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-452

128 452. országos Ülés 1899. május i-én, hétfőn. melyet előbb kifejezett bírálatomban a ház előtt kijelentettem. Bátran kérdem tehát, mélyen t. ház, vájjon igazságos lehet-e az oly törvényjavaslat, vagy törvény, a mely tárgyilagosságnak és álta­lánosság kárára úgy, mint a hogy ezen szaka­szok az egyoldalúság nagy Libájában szenved? Vagy talán csak épen a mindig koncziliáus ka­tholikus vallás az, a melytől és a melynek papjai­tól kell az állam érdekeit és in speczie a válasz­tások tisztaságát félteni? (Helyeslés balfelöl.) En a pártatlan történelemhez fordulok, és nyilt hom­lokkal kérdezem azt, hogy e vallásnak e hazá­ban közel ezredéves múltja erre tanít; erre jogo­sít-e? (Helyeslés balfelöl.) Ezért virrasztott e val­lás nemzeti létünk bölcsőjénél? Ezért nevelt, ezért oktatott, ezért küzdött, vérzett és szenve­dett velünk? Ezért volt nevelőanyánk százado­kon keresztül, hogy egy új, Isten kegyelméből annyi vihar után megengedett második ezredév­nek hajnalán védekezzünk ellene? És miért? Talán csak nem azért, "hogy szabaduljon tőle? Megvallom, erre enged következtetni mindaz, a mit e szakaszok védelmére a múlt alkalommal Pulszky Ágost igen tisztelt képviselőtársam beszédében felhozott, ki Angliára hivatkozva, azt mondotta, — én megvallom őszintén, nem tudom, úgy van-e, — hogy ott a papoknak sem aktiv, sem passzív választási joguk nincs. No, ha igen tisztelt képviselőtársam következetes lenne, akkor egyszerűen és rövidebben azt tehette volna, hogy a katholikus papok választási jogá­nak megszüntetéséről, a katholikus klems paszto­rácziójának és a katholikus vallás szabad gya­korlatának korlátozásáról szóló törvényjavaslato­kat tette volna le a ház asztalára. Ez lett volna nézetem szerint a legőszintébb, legegyenesebb, legrövidebb út. (Úgy van! balfelöl.) Egész tisztelettel kérdem továbbá, vájjon igazságos lehet-e oly törvényjavaslat, vagy tör­vény, a mely a lelkiismereti és egyéni szabadság jogaiba azokon a határokon túl terjeszkedőleg avatkozik, a melyeket neki a valódi közérdek megenged? Az ezen szakaszokban komtemplált intézkedések egyenesen kettéválasztják az egyént önmagában, mert ha ezek törvényerőre emel­kednek, akkor nézetem szerint minden választó­polgárnak két lelkiismerettel kell majd birnia: egy olyannal, a melynek normativuma lesz az állam és törvénye, és egy másikkal, melynek normativuma az Isten és az ő anyaszentegyháza, (Úgy van! balfelöl.) Ha a vallási izgatások révén történtek a választásokat befolyásoló, veszélyeztető bármi­nemű visszaélések, alkotmányos életünk harmincz­esztendős tartama alatt elég ideje és alkalma volt az igen tisztelt kormányoknak arra, hogy ezen vallási izgatások által elkövetett vissza­éléseket esetről-esetre összegyűjtsék és azokat a leghitelesebben megállapítsák, és azok alapján tegyenek ellenök egy konkrét, pieeziz, minden tekintetben körvonalozott, tiszta és világos kodi­fikatorius előterjesztést. Az esetben, ha ilyen konkrét eseteken alapuló, precziz és minden esetet világosan és tisztán körvonalozó előter­jesztést látnék magam előtt, ahhoz a magam részéről hozzájárulni soha egy perczig sem ha­boznék. De ily tág, ily elasztikus keretben mozgó és csaknem ötletszerű intézkedésekhez hozzá nem járulhatok egyházam és lelkiismeretem szabadságának és a vallásbékének kára és sérelme nélkül. Avagy talán, mélyen tisztelt ház, szaba­tosan van megvonva a határvonal az ezen sza­kaszokban foglalt rendelkezések és intézkedések­ben az állampolitika és a vallás között, ha egyáltalában e határvonal megvonható? Vájjon tisztában lesz és lehet-e az a lelkész, vagy, hogy a javaslat szövegével éljek, az arra képe­sített, s egyáltalában tisztában lehet-e majd a haza bármely polgára azzal, hogy mikor lépte át ezen határvonalat és így tisztában lehet-e, — a mivel pedig tisztában lennie kell, — hogy vájjon bűnös, vagy ártatlan-e? Továbbá mit ért a javaslat az említett sza­kaszokban foglalt egyes igen lényeges s követ­kezményeiben nagyon végzetes kifejezések alatt? Méltóztassanak megengedni, hogy e részben ezeket itt kérdés tárgyává tegyem. Mit ért például e szakaszokban kontemplált intézkedés az isteni tiszteletre szánt hely alatt? A templomokat talán? A templomokat mi katholikusok is Isten házának tartjuk; de, mint katholikus pap mondom, tem­plom nekünk az egész világegyetem is, melynek ura az Isten. Imádkozhatom bárhol; ma fényes templomban, volt idő, midőn barlangokban; volt idő, midőn a mamertini börtönökben; akkor a katbolikusoknak az volt az istentiszteletre szánt helyük. Istentiszteletre szánt hely én nekem az az útszéli kereszt is, a hol a vándor megpihen. Mikor lesz tehát izgatásnak eszközévé az isteni tiszteletre ^zánt helyen tett bárminemű, a válasz­tást befolyásoló nyilatkozat ? Továbbá mit értenek egyházi gyülekezet alatt ? Én végtelenül szeretném, ha t. képviselő­társaim közül azok, a kik a protestáns felekezet­nek tagjai, e kérdésben szintén tájékozást kér­nének, mert hiszen ránk, katholikusokra, ez mindenütt és mindig alkalmazható, mert mi a vallást és az életet különválasztani nem tudjuk; ezt nekünk hitelveinknél fogva tenni nem lehet. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Tehát, a hol a katholikusok összejönnek és együtt vannak, bármikor rájuk mondható, hogy vallásos gyüle­kezetben vannak. Mit ért továbbá a javaslat az egyházi kegy­szerek elnevezése alatt. Ha engem, mint katho­likus papot megkérdeznének, erre tudnék választ

Next

/
Thumbnails
Contents