Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-452

452. országos ülés 1899. május 1-én, hétfőn. 125 semhogy a t. ház becses idejét személyes torzsalkodások miatt és magam miatt forszírozva igénybe vegyem, és miután Rakovszky István képviselő úr csipkedései bővebb magyarázat nélkül is magukon hordják a parlamentben mindenkitől várható komolyság hiányának jellegét, de körülöttem ült néhány képviselőtársam és barátom is azt tanácsolta, hogy én ezekre a megjegyzésekre ne reflektáljak, egyszerűen túltettem magam a dolgon és a szombati ülés alkalmával nem kértem szót. Nem tenném most sem, t. ház; azonban a tegnapi lapok közül egynémelyikben úgy színezték a dolgot, mintha Rakovszky István t. képviselőtársam az én politikai repntáczióm ellen eredményes támadást intézett volna. Ennélfogva, de a házszabályok adta jogomnál fogva is arra kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy én Rakovszky István t. képviselőtársam szombati beszédére néhány rövid megjegyzést tehessek. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr beszéde során azt mondj ÍI, hogy én a szőnyegen volt tárgyhoz helyesen szóltam ugyan, de nagyon sajnálja, hogy csak most a Széli-kormány alatt buzdultam fel anynyiia az erkölcsi téren, mert &gy szót sem hallott a szakasz ellen az én szájamból akkor, mikor a javaslat a Bánffy-kormány által legelőször beterjesztetett. Erre nézve tudatnom kell igen tisztelt képviselőtársammal, hogy én a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatnak a Bánffy-kormány idejében történt tárgyalása alkalmával nagyon beteg voltam, és akkor sem a ház, sem a bizottság tárgyalásaiban részt nem vettem. Ennélfogva nem is állhat az, a mit ennek kapcsán az igen tisztelt képviselő úr továbbra is mondott, hogy tudniillik nagyon örül, hogy én most megjavultam, és hogy egy megtért bűnösön nagyobb az ő öröme, mint tíz igazon. Láthatja a képviselő úr, hogy nekem sem okom, sem alkalmam nem volt meggyőződésemet megváltoztatni, és így e feletti örömét okvetlenül el kell rontanom. Különben is biztosítom a képviselő urat, hogy hosszú politikai pályám folyamán sohasem változtattam meg sem elveimet, sem meggyőződésemet. (Mozgás a baloldalon.) Rakovszky István: Nemzeti párti volt! Veszter Imre: Ha jól értettem, a t. képviselő úr arra utal, hogy én pártállásomat megváltoztattam. No hát igenis én ezt megtettem, de ezt nem azért tettem, hogy elveimet elNagyjam, sőt azért tettem, hogy mindenkor bevallott meggyőződésemet annál bizonyosabban érvényesíthessem. Én nem elveimet, hanem ép azok érdekében csak pártállásomat Nagytam el. A t. képviselő úr beszédének további folyamán arról is beszélt, hogy különösnek találja, hogy én a plutokracziának terjedése ellen szólalok fel, holott neki van tudomása arról, hogy voltak idők, a mikor én sem idegenkedtem attól, hogy plutokratikus vállalatokban részt vegyek. Megvallom őszintén, hogy én ezt nem egészen értem és azt hiszem, hogy ezzel talán más képviselőtársam is így van, mert egyszerűen ethimologicze véve is legalább is a kuriózumok kathegórjájába sorozható az, hogy valakiről azt állítják, hogy plutokratikus vállalatokban részt vett. Ha azonban a t. képviselő úr ezalatt az értette, hogy én néhány pénzügyi és néhány indusztriális vállalatban részt vettem, akkor csakugyan igazat kell adnom a képviselő úrnak. Sőt tovább megyek ; ugyancsak az ő czélzatai folytán elismerem azt is, hogy én egy alkalommal viczinális vasútnak is engedélyese voltam. Polónyi Géza: Bár ne lettem volna, ugy-e ? (Derültség.) Veszter Imre: Azt hiszem, hogy ebben nincs semmi kifogásolni való, és azt jogosan nem lehet szemére vetni senkinek. Én részemről legalább azt hiszem, hogy sokkal több hasznot hajt az országnak az, a ki az országnak vasútat csinál, mint az, a ki egész tevékenységét a liberalizmus ostromlására fordítja, és arra törekszik, hogy a felekezetek közti békesség ebben az országban megbolygattassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István: Ezt jól mondta! Veszter Imre: Egyébiránt — és ezzel be is fejezem rövid felszólalásomat, — szívből kívánom a t. képviselő úrnak, hogy az ő politikai tevékenysége terén oly sikereket érjen el, mint a minőket én plutokratikus vállalkozásaim révén, sajnos, elértem. (Élénk derültség.) Rakovszky István: Személyes kérdésben kérek szót. Sokkal szerényebbek az én kívánalmaim, minthogy én oly eredményekről csak álmodozni is mernék, mint a minőket Veszter Imre képviselőtársam a politikai pályán elért. A a mi azt a megjegyzését illeti, hogy én Őt a múltkor megcsipkedtem, úgy látszik, hogy ez a csipkedés nem igen fájhatott neki, mivel nem jajdult fel rögtön, hanem csak ma. Veszter Imre: Indokoltam, hogy miért. Rakovszky István: Az indokolás az megvolt, de kifogásolta azt, hogy én azt állítottam róla, hogy ő csak mostan : Széll Kállmán kormánya alatt buzdult fel az erkölcsi téren. Ez alatt én csak azt értettem, hogy ő a választási törvényben foglalt visszaélések ellen csak mostan foglalt állást. De elismerem igen szívesen, hogy a t. képviselő úr igen erkölcsös életet folytatott minden tekintetben, a mint ő azt maga is bizonyította felszólalásában, mikor az asszonyokról hozott fel példát. A mi a politikai reputáczióját illeti, nem akartam legkevésbbé sem bántani. És semmiféle konzekvencziát le nem vontam, egyszerű tényeket