Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-452

126 452. országos ülés 1899. május 1-én, hétfőn. konstatáltam. A konzequcncziákat akkor fogom levonni, mikor a t. képviselő úr politikái pályafutásának legutolsó stácziójára eljutott, ott megállapodott, mert akkor fogom csak tudni, hogy mi az ő igazi elve és meggyőződése. A mi azt illeti, hogy ő elveit nem tagadta meg, ez én rám nézve egészen új, hogy a nemzeti párt elveit legsikeresebben lehetett Bánffy kormányzata alatt érvényesíteni. Elnök: Ki következik? Molnár Antal jegyző: Kalocsay Alán! Kalocsay Alán: Mélyen tisztelt ház! Tisztelettel kívánván lenni a mélyen tisztelt háznak türelme, de egyúttal a pártközi egyezségnek határozatai iránt is, a mely azon czélból, hogy a képviselőválasztások tisztaságát lehetőleg törvényesen biztosítsa, a szóban forgó javaslatot, mint sürgősen elintézendőt, teendői közé vette, beszédemet rövidre szabom, midőn e javaslatnak 170. és 171. §hoz és 3. §-nak ideutalt 3. pontjához szólni kívánok. Ezen felszólalásom alkalmával helyzetemnek nehézségét, mert tagadhatatlan az. hogy mint pap e pontoknál, »pro domo« beszélek, és habár akaratomon és szándékomon kivtíl igen könnyen az elfogultság, az egyoldalúság vádjának és esetleg azon szánalmas, és mondhatnám szerencsétlen botlásnak lehetnék áldozata, hogy felszóllalásommal, — elragadtatva aggodalmaim és érzelmeim hevétől, — talán épen ellenkezőjét bizonyítanám annak, mint a mit az igen tisztelt kormánynak jog-, törvény- és igazságérzetétől, s a mélyen tisztelt képviselőháznak hazafias jóindulalától, mindenek felett pedig törvényhozói bölcsességétől e kérdésben elérni remélek, Előre is tehát szíves elnézést kérve, mélyen tisztelt képviselőház, áttérek beszédem fonalára. Megvallom őszintén, ha valamikor, úgy a jelen alkalommal érzem lelkiismeretemnek legszigorúbb, leghangosabb parancsszavát arra nézve, hogy képviselői szólásjogommal éljek és úgy a megalkotandó törvénynek igazságossága, valamint hazánk vallásbékéje, továbbá egyházam "és a lelkiismereti szabadság nevében és mindenek felett álló fontos érdekében itt, hazám legelső fóruma, a törvényhozás előtt szavamat felemeljem, mert azt is kénytelen vagyok egész őszintén bevallani, hogy a szóban forgó szakaszokban foglalt intézkedések által eme legszentebb nézeti érdekeinket látom igen nagyon veszélyeztetve, és e felett való aggodalmaimat eltitkolni nem tudom. Ez aggodalmakra pedig elsősorban az igen tisztelt kormánytól és a mélyen tisztelt képviselőház törvényhozói bölcseségétől remélek én orvoslást azáltal, hogy e szakaszokat a szóban forgó törvényjavaslat keretéből törölni méltóztatik. E törvényjavaslatnak czélja, tudniillik a képviselőválasztások tisztaságának törvényes biztosítása, oly nagy, oly magasztos, bátran mondhatom, oly szent, hogy ahhoz a magam részéről is teljes készséggel hozzájárulok. És a miként tisztelettel, sőt szívem legmélyebb hálájával adózom a magyar törvényhozásnak azon á!dozatáért, a melyet e nagy ezé], és e nagy czél által szándékolt közéleti béke és nyugalom érdekében hoz, midőn a képviselőválasztások feletti bíráskodás jogáról, habár csak egy időre is, de mégis lemond; épúgy igen természetesnek találom e magasztos czél szempontjából azt, ha e törvényjavaslat és főként annak épen említett szakaszai a választások tisztaságát veszélyeztető mindennemű izgatások, visszaélések, szelid nyomások, pénzvesztegetések és más ilyenféle dolgok ellen intézkedéseket tartalmaz. De e téren még tovább megyek és Pulszky Ágost igen tisztelt képviselőtársamnak múltkori beszédében tett ama kijelentését, hogy ő a vallási izgatást nem kevésbbé tartja károsnak és vétkesnek, mint a pénzbeli vesztegetést, nemcsak elfogadom és magamévá teszem, hanem épen mint katholikus pap hozzáteszem, hogy épen a'római katholikus egyháznak kardinális alapelve az, hogy sem az Isten háza, sem az Isten igéjének széke, sem szentségeink, sem szentelményeink, sem papjaink az állampolitikának eszközei nem lehetnek. De ugyanekkor szigorú bírálat tárgyává kell tennem a szóban forgó törvényjavaslatnak említett szakaszait és különösen azt, vájjon az azokban foglalt intézkedések alkalmas, helyes eszközt képeznek-e a kontemplált magasztos czélnak elérésére? S bírálatomnak eredménye és összege az, mélyen tisztelt képviselőház, hogy az e szakaszban foglalt intézkedések sem helyes, sem alkalmas eszközt nem képeznek erre nézve, sőt — habár a legmélyebb tisztelettel, de őszintén kell kijelentenem, — még igazságos eszközt sem. Mielőtt bírálatom kijelentésében foglalt Ítéletemnek bővebb indokolásába bocsátkoznám, a mélyen tisztelt képviselőház szives és kegyes engedelmével leszek bátor egy megjegyzést előrebocsátani. Ugy általánosságban, az első tekintetre, a szóbanforgó javaslatnak említett szakaszaiban foglalt intézkedések hazánk minden törvényesen bevett felekezetére látszanak vonatkozni. De nagyon elég egy kissé körültekintő vizsgálat, egy kissé mélyebb analízise a dolognak, és azonnal világos lesz, hogy tulajdonképen, ha nem is kizárólag, de főkép és elsősorban mégis a római katholikus egyház és vallás az és annak papjai, a mely és a kik ellen tulajdonképen ezen szakaszok védő-intézkedéseinek éle irányúi, (lgas ! Úgy van! a sséhö baloldalon.) És ez a vélemény nemcsak az enyém. Ez a vélemény, ha jól emlékszem, Barabás Béla t. képviselőház révén magában az igazságügyi bizottságban is kifejezést