Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-451

112 451. országos ülés 1899. április 29-én, szombaton. Kö vetkezik a szavazás. A kérdés ez: elfogadja-e a ház a javaslat 7. §-át az eredeti szövegezés szerint, igen, vagy nem ? (Igen! Nem !) Az esetre, ha a 7. §. elfogadtatik, Polczner Jenő képviselő úr módosítványa és Thaly Kálmán képviselő úr pótindítványa önmagától elesik. Kérdem tehát a t. házat, elfogadja-e a ház a benyújtott javaslat 7. §.-át, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik) A ház elfogadta és így a Polczner Jenő képviselő úr módosítványa., valamint Thaly Kálmán képviselő úr pótmódosítványa elesett. Következik a 8. §. Perczel Béni jegyző (olvassa a 8. §-t). Elnök: T. ház! Miután a 8. §-hoz Thaly Kálmán képviselő úr egy pótindítványt adott be, a melyben a szakasz kiNagyását indítványozta, felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a 8. §-t, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A ház a 8. §-t elfogadja. Perczel Béni jegyző (olvassa a 9. §-t). Elnök: Thaly Kálmán képviselő úr a 9. §-ra is vonatkoztatta pótindítványát, tehát erre is fel kell tennem a kérdést: elfogadja-e a ház a 9. §-t, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, kérem, méltóztassanak felállani. (Megtörténik) A ház a 9. §-t elfogadja. Perczel Béni és Nyegre Lászlő jegyzők (felváltva olvassák a 10—166. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Nyegre László jegyző (olvassaa 167 §t). Molnár Antii jegyző: Örley Kálmán! Örley Kálmán: T. képviselőház! Én megvagyok győződve, hogy olyan ember, a ki hazafiasán érez és érdeklődik az ország ügyei iránt, nincsen talán senki, a ki örömmel ne látná, hogy Magyarországon a törvényes viszonyok helyreálltak, és Magyarország törvényhozásának munkássága rendes mederben halad Ép azért azt az egyezményt, mely alapját képezi annak, hogy a viszonyok jobbra fordultak, és mely elhárította a nemzetről a már-már tűrhetetlen helyzetet, nem lehet czélom támadni, vagy gyengíteni. Nem, annál kevésbbé, mert én a politikában is megkívánom őrizni a tisztességet, és miután ezen egyezmény politikai vezérünk programmjának egyik lényeges pontját képezi, melyet mi mint párt is magunkévá tettünk, ezen egyezménynek végrehajtásában épúgy, mint nagyszabású programmjának megvalósításában, a miniszterelnököt támogatni a tisztesség parancsolja. (Helyeslés jobbfelöl.) Ily viszonyok közt ezen törvényjavaslatot, bár egyes intézkedései iránt aggályaim vannak, általánosságban elfogadom. Elfogadom részleteiben is, csupán egyetlenegy szakasznak egy intézkedését kívánnám módosítani; ezt is csak abban az esetben, ha mindazon faktorok, melyek az egyezmény létesítésében közreműködtek, szívesek volnának ahhoz hozzájárulni. T. ház! Ha ezen törvény hatása alatt bármily számba vonulnának is be a függetlenségi párt tagjai, vagy bármily nagyra emelkednék is a tisztelt néppárt számaránya, én a magyar államiságot, a nemzeti érdekeket nem látnám veszélyeztetve, mert meg vagyok győződve úgy a t. függetlenségi párt, mint a néppárt tagjainak hazafias érzületéről és arról, hogy őszinte törekvéssel vannak a nemzeti aspirácziók iránt. Azonban méltóztassék meggondolni, hogy Magyarországon olyan politikusok is vannak, kiknél a hazafiság sok kívánnivalót Nagy fenn. Ezek mai időkig látván a magyarságnak összetartását és abban rejlő erejét, önmagukat kárhoztatták passzivitásra. De ha látni fogják, hogy mi magunk, a törvény maga kaput nyit, hogy esetleg haza fiatlan törekvéseiket érvényesítsék, félő, hogy ezt a passzivitást a legnagyobb aktivitás fogja felváltani. Azok a képviselő urak, kik napjaikat nem csupán a főváros falai között, és nem nyaralóhelyeken töltik, de gyakrabban megfordulnak a vidéken, érintkeznek a néppel és figyelemmel kisérik a választási tüneteket is, tudják, hogy a magyar vidéken magyar községekben a jegyzőknek egyáltalában nincs az a hatásuk a népre, hogy azokat a magyar választókat az ő meggyőződésüktől el tudnák téríteni, és akár egyik, akár másik jelölt érdekébe befolyásolni. Nem volt ez eddig sem, míg a jegyzők felettes hatóságaik által utasítva lettek erre, annál kevésbbé történhetik ez ezután. Hiszen ezek a jegyzők viselik az összes állami, megyei, községi adminisztrácziónak a terheit, de azért ők hatóságot nem képviselnek, nem birnak hatalommal, hogy valakit jogosulatlanul előnybe részesítsenek, vagy pedig sújtsanak. És így ezen jegyzők politikai működésétől a tiszta választást félfeni véleményem szerint legalább is nem indokolt. Ellenben ott, hol esetleg hazafiatlan törekvéssel kell megküzdeniök, valóságos veszedelem a jegyző politikai beavatkozását és működését megzsibbasztani, főleg ott, a hol ninős az egyes községekben senkisem, a ki a küzdelmet a hazafiatlan törekvésekkel szemben felvehetne. Méltóztassék azt meggondolni, t. képviselő urak, hogy Magyarországon van legalább is 3000 olyan község, a hol nem magyar nemzetiségű polgárok laknak ; a hol írni, olvasni tudó ember más nincs, csak a jegyző és a pap. Ezek vezetik a népet társadalmilag; ezek vezetik politikailag, együtt, vagy egymástól külön. Méltóztassanak elhinni, hogy az a jó, becsületes román nép, (Mozgás a szélső baloldalon.) — ezeket ismerem leginkább közvetlenül, — nem hogy rossz néven venné,