Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-451

451. országos ülés 1899. április 29-én, szombaton. líl Ezt is már jelentékeny haladásnak tartom, mert a megelőző miniszterelnöktől aligha hallottunk volna abból a székből ilyen szavakat. Ö ellenkezőleg azt mondotta, hogy peecatur intra et extra muros; beismerte, hogy bizony volt pártkaszsza és ilyen czélokra történtek pénzkiadások. Nem akarok rekriminálni, mikor ezt mondom, csak a különbséget jelzem, mely hála istennek, örvendetes irányban azóta létrejött. T. ház! Az elvi kérdésre tehát egyek vagyunk felfogásom szerint a t. miniszterelnök úrral, és remélem a mögötte ülő nagy tábornak is legalább jelentékeny részével. Azonban nekünk, a kik ezen párt által kiküldetve, a pártközi bizottságban is részt vettünk, a mint most Kossuth Ferencz t. barátom és pártelnököm hangsúlyozta, ott is tiltakoztunk ezen szakaszai ellen a tervezetnek, itt is kötelességünk felszólalni ezen intenczió ellen is, mely a 7., 8. és 9. §-okban helyt talál. Ugyanis Endrey Gyula t. képviselőtársam igen helyesen jegyezte meg itt, hogy a függetlenségi és negyvennyolczas párt többnyire az alföldi nagy magyar kerületekből alakúi, de egyebütt is a legtősgyökeresebb magyar kerületekből és a mi választóink legnagyobb része valósággal megbántva és megsértve érezné magát ezen szakaszok által, a melyek azon kerületekben is, a hol eddig hirét sem halottak a választás napján való élelmezésnek vagy fuvarozásnak, ezt az abuzust mintegy legalizálnák. Hivatkoznom kell mindenek előtt a sárkeresztúri kerületre, mely ötven évóta választja meg Madarász József t. képviselőtársunkat, (Éljenzés a ssélsö baloldalon.) a nélkül, hogy valaha költséget, valaha fuvardíjt, eltartást, de még zászlót is fogadott volna el. Nohát ha vannak ilyen tiszta választókerületek, oda kell törekednünk, hogy mennél több, de valamennyi ilyenné váljék, míg az eddigi kiadások bizonyos fokának törvényesítése szerintem — félek, — az ellenkező ezélra fog vezetni. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Én a magam választókerületét legalább is j ismerem, hiszen körülbelül két évtizede van szerencsém azt képviselni, de mondhatom azt, hogy az a debreczeni polgár az ő büszkeségében, becsületességében és jogaihoz való ragaszkodásában és öntudatában sértésnek fogná azt venni, ha a választás napján akármelyik képviselőjelölt őt megvendégelni próbálná. Csak próbálja meg valaki, akkor megbukott. Ha azt a választót vendégelni akarná, vagy fuvarpénzzel, vagy valami módon hozzá akarna férkőzni, megvetéssel fordulna el attól a jelölttől az a büszke debreczeni polgár. És ha én szavazatommal ez elvet törvénybe iktatni segíteném, méltó joga volna tőlem is elfordulni, a ki két évtized óta képviselem őt, mert nem ágy gondolkodnám, mint a hogy az a büszke választó gondolkozik, s mint a hogy épen a függetlenségi párt választókerületeinek polgársága legnagyobb részben gondolkodik. Hivatkozom még ebben a tekintetben boldogult Irányi Dániel választókerületére, — a békésire, —- a melyet most Meskó László képvisel Az is épen így gondolkozik, minta hogy a debreczeni polgárságnál vázoltam. É<s szám nélkül volnának ilyenek. Én ezt a romlatlan érzetet, ezt a hazafiúi erényt fejleszteni kívánom, nem pedig lenyomni egyes izgatók által, a kik hivatkoznának erre, hogyha törvénynyé lesz, és még az ilyen szííz kerületeket is megrontani igyekeznének. Miután egy-két izgága ember akadhat mindenütt, felpiszkálhatná még a legjobb érzületet is, elismerem, sok helyütt sikertelenül, a magam választókerületét nem féltem, hogy feltudnák izgatni, de másutt igényeket támasztana oly kerületekben, a hol az ilyen baj, a korrupezió — mert én, mi tagadás benne, még ezt is korrupcziónak ismerem, — létezik. Én legalább kijelentem, hogy soha ilyen kerületben mandátumot vállalni hajlandó nem volnék, és el nem fogadnám azt a mandátumot, a hol az ezen szakaszok által megengedett traktamentumot és fuvardíjat követelnék rajtam, mint jelöltön. Tisztán akarok itt állni. A mandátumot, ha közéleti és irodalmi működésemért bizalomból az a választó reám bizza, jó; ha ez nem elég, ne bizza reám. (Úgy van ! Éljenzés a szélső baloldalon.) Mikor így gondolkozom, akkor természetesen nemcsak, hogy Polczner Jenő t. képviselőtársam módosítványát fogadom el, de tovább kell mennem, mert a 7. §., melynek kiNagyását indítványozta a t. képviselőtársam, legszorosabban összefügg a 8. és 9. §-okkal. Következőleg ha a 7. §. kimarad, már most jelezni kell ennek tárgyalásánál, hogy a vele tartalmilag összefüggő 8. és 9. §-ok is Nagyassanak ki. (Helyeslés a szélső' baloldalon.) Én tehát a Polczner Jenő t. képviselőtársam módosítványához egy pótindítványt adok be, mely a következőleg hangzik (olvassa) : »A 8. és 9. §-ok is, mint a 7. §-sal összefüggők, Nagyassanak ki. «(Helyeslés a szélső baloldalon.) A tiszta választások érdekében ajánlom e pótindítványom elfogadását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző (olvassa Thaly Kálmán pótindüványát). Elnök: Szólásra seukisem lévén feljegyezve, kérdem, kivánja-e valaki e jogát érvényesíteni? (Nem !) Minthogy szólni j senkisem kivan, a vitát bezárom.