Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-425

4H 485. országos ülés 1899, márczins 14>é"n, kedden, Hiányosság, mert ez a parlament már két év óta nem funkczinál, a miniszteri felelősség illuzórikus, mert csak felfelé szól, lefelé a parlamenttel szemben nem érvényesülhet; nem a törvényhozás, nem a népképviselet szuverén akarata diktál, hanem az egyes kormányférfiak elhatározása és önkénye. Nagy kérdés, hogy ezt teljes és tökéletes alkotmányosságnak lehet-e nevezni. Nagy kérdés főleg akkor, a mikor ez nem egy momentán dolog, hanem évek óta tart így. Élénken emlékszem, hogy mikor báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr beterjesztette az első provizórikus javaslatot, és Hegedüs Sándor, a jelenlegi kereskedelemügyi miniszter ár volt az előadói székben, a függetlenségi párt felhozta azt a követelményt, hogy fagy tessék megkötni az alkotmányos Ausztriával alkotmányos úton az 1867 : Xll-ik törvényczikk 56., 60. és 61. §-aiban előirt módon a vámszövetséget, vagy pedig tessék felállítani az önálló vámterületet, akkor azt mondta Bánffy Dezső ministerelnök úr és Hegedüs Sándor előadó úr, hogy a közjogi kiegyezés szellemével merőben ellenkeznék az, hogy azért, mert Ausztriában a parlament gépezete momentán fenn akadt, egy kis respiriumot nem adnánk. Hát, t. ház, hányszor adjuk meg ezt a respiriumot? Az első respirium esztendeje letelt, most megadjuk újabb egy évre a másodikat. De még ez is kevés, hisz a miniszterelnök úr programmbeszédében nyíltan kimondta, hogy az ő formulája alapján ez a respirium 1903. évig és esetleg 1904-ig is eltarthat. Miért van ez így ? Azért, mert a kormányon ülő férfiak nagyon is jól tudják, hogy az önálló vámterületet megvalósítani nem szabad, a vámszövetséget pedig alkotmányos úton Ausztriával megkötni nem lehet. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem lehet azért, mert a parlament nem funkczionál; sőt én azt hiszem, hogy még nem fog funkczionálni a jövőben sem. De azért ezt a parlamentet a világért sem küldik szét, legfeljebb elnapolják, és összefogják hívni újból, biztos vagyok benne, és azután — mint a friss tavaszi czitromból a nedvet kiszorítják, — kiszorítják ebből is a quóta-bizottsági és delegátus urakat, azután újból elnapolják és mehet miaden parlamenti tag a maga dolga után, az egyik elmegy Lembergbe bankot igazgatni, a másik Prágába új cseh politikát csinálni, a harmadik Bécsben dicséri a nagylelkűségünket, a miért nekik ismét respiriumot adtunk. De azért ez a parlament soha el nem oszlatható. Miért nem ? Azért nem, hogyha akad egy magamfajta naiv magyar, a ki megkérdezi a miniszterelnök urat, hogy van-e hát Ausztriában alkotmányosság, a miniszterelnök úr azt felelhesse, hogy miként lehet ilyen kérdést intézni, Ausztriának van parlamentje, van felelős kormányzata, van népképviselete, az, hogy évek óta nem funkczionál, ahhoz neked, édes magyarom, semmi közöd. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, bocsánatot kérek, de nem hiszem,hogy DeákFerenczközjogi kiegyezése 25. § nak a legfontosabb garancziája ezt tartalmazza. (Úiy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Folytathatnám ugyan még a közjogi kérdéseket, de egy más kérdéssel akarok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ugyanis a t. miniszterelnök úr bemutató-beszédében azt mondta, hogy a közjogi kiegyezés csak alap, de nem egyúttal politikai irányzat. És itt az ő szavait szórói-szóra idézem: »Felesleges lesz nekem bővebben magyarázni azt, hogy az én politikai irányzatom nem lehet más, mint a tiszta, valódi szabadelvtíség, az a szabadelvűség, mely évtizedek harcza alatt elvekben jegeczesedett meg, intézményekben domborodott ki, önmaga szülte alkotásainak eredményét.* Hát, t. ház, az én egyszerű felfogásom szerint — lehet, hogy tévedek — a t. miniszterelnök úrnak ez a nyilatkozata nem jelenthet egyebet, mint azt, hogy ő a szabadelvtíség azon tartalmával és irányával azonosítja magát, a melyet a t. szabadelvű párt évtizedeken át itt Magyarországon képviselt. Azt hiszem, korrektül fogom fel kijelentését, annyival inkább, mert hiszen a szabadelvű párt lapjai ezt mind így értelmezték. Hát ez az, a mi bennem az aggodalmat bizonyos mértékben támasztja. Mert én a szabadelvű pártnak szabadelvűségétől, attól a szabadelvtíségtől, a mely itt évtizedeken át uralkodott, semmi jót nem remélek, attól irtózom és attól a végletekig félek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És nekem ehhez jogom van, mert az évtizedes múlt az én aggályaimat igazolta. Nézzük csak ma, a mikor a szabadelvű párt 25 éves uralmának jubileumát Unuepelheti, hogy mi volt hát az az elv, a melyben az ő liberalizmusa, a mint a t. miniszterelnök úr mondta, megjegeczesedett és kidomborodott. Ha azokat az alkotásokat vizsgálom, a melyeket létrehozott, egy elvet látok kidomborodni, és ez az: a párt és az azt képviselő kormány hatalmát nevelni minden eszközzel s ezzel szemben a polgárok ellenállási képességét a minimumra szállítani le. Nem akarom én ezt esak egyszerű frázisként odadobni, hanem igazolni is megkísértem. Legyen szives bármely tagja a t. szabadelvű pártnak, álljon fel, és mutasson egy oly törvényt, a melyet a szabadelvűpárt negyedszázados uralkodása alatt alkotott, s a mely a polgárok egyéni jogának, szabad akaratelhatározásának és önálló véleménynyilvánításának garaneziáit foglalná magában. Van-e nekünk törvényileg szabályozott gyülekezési jogunk? Az igaz, hogy gróf Teleki Géza a belügyminiszteri székből kilencz évvel ezelőtt ígérte meg a szabadelvű párt nevében ezen nagyfontosságú kérdés törvényhozási szabályozását, és az