Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-425

425. országos ülés 1896. márczlna 14-én, kedden. 415 is igaz, hogy azóta szabályozták ezt a kérdést a íegreakczionáriusabb államok is, így például Spanyolország és Belgium, esak a magyar parlament és szabadelvtíség nem ért rá ezen igéret beváltására. Nem volt egyetlen belügyminisztere sem a szabadelvű pártnak, a ki a most üresen álló belügyminiszteri piros székből nem mondta volna azt, hogy az egyesületi jog nagyfontosságú kérdés, a melynek mielőbb törvényes úton való szabályozását égető feladatnak tartom. És szabályozták? Soha! ígérték, t. ház, az állampolgárok jogainak biztosítását, ígértek gyors, pártszempontoktól ment közigazgatást, ígértek tiszta, beesületes választásokat, Ígérték magának ennek a háznak tisztaságát és tagjainak mindenféle kétes és nem kétes, összeférhető és összeférhetetlen mellékfoglalkozástól való eltiltását, és kérdem, hogy ezen ígéreteinek vájjon melyikét váltotta be a szabadelvű párt? De ez az éremnek csak egyik oldala, itt csak azt látjuk, a mit a szabadelvű párt 25 év alatt nem csinált. Ám nézzük az érem másik oldalát, azt, a mit a 25 év alatt csinált. Itt, hogy ismét a miniszterelnök úr szavait idézzem, egy elv jegeczesedett meg, és ez az, a melyet Tisza Kálmán még ellenzéki korában így fejezett ki: a pártok, ha többségre kerülnek, sohasem hajlandók lemondani az eszközökről, a melyekkel hatalmukat öregbíthetik és biztosíthatják, nem különösen akkor, ha a nemzeti ellenállás erejét magukkal szemben nem találják. Ez az elv dominált a szabadelvű pártban. így érthető, hogy a közigazgatás legfelsőbb pontjától, a kormányzat legelső vezetőjétől kezdve, le a legutolsó falusi kisbiróig, a magyar kormányzat voltaképen semmi egyéb nem volt, mint a pártpolitika uszályhordozó ja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nézzük csak azon intézményeket, a mi ket a szabadelvű párt megalkotott. Nem akarok sokra rámutatni, mert az idő előrehaladt, hanem egyet, a legpregnánsabbat vegyük, a főispáni intézményt. Ez a főispáni intézmény jelenlegi alakjában igazán már a liberális párt alkotása. A főispáni intézmény rendes czélja az lett volna, hogy a közigazgatást ellenőrizze az állami kormányzat minden egyes ágában. Nos, nézzük meg, hogy a főispán aranjuezi korszaka alatt hogy megy az ellenőrzés? Nagyszerűen megy! Van pártatlan közigazgatásunk, vannak minta-jegyzőink, vannak becsületes pénztárnokaink, kik nem azt tekintik ambicziójuknak, hogy Amerikába tauúlmányutat tegyenek, hanem azt, hogy az árvák pénzét kezeljék. (Derültség a szélső haloldalon.) Látjuk azt is, hogy a nemzet is mennyire megelégedett. Nem ül fel lelketlen szocziáíista izgatóknak; nem hiszi el, hogy a földi igazságszolgáltatás gyarló, hanem bízik az ő felettes közegeiben. Ez csak egy része a kérdésnek, de volt KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXI. KÖTET. ennek a főispáni intézménynek egy másik czélzata is; a t. szabadelvű párti képviselők érdekeinek támogatása. Nohát, hogy ebben a tekintetben mennyire bevált ez az intézmény, azt hiszem, hogy nekem felesleges lesz bizonyítanom, ezt érzik a túloldalon is. (Igaz! Ügy van! a szélső haloldalon) Azt mondják, hogy a szabadelvű párt irányzata demokratikus is volt. Nézzük ezt a szabadelvn'párti demokrácziát! Huszonöt év folyama alatt a liberális párt titkos és nem titkos érdemekért rendjeleket nem osztogatott, nemesi oklevelekkel nem sértegette a modern kor irányzatát, (Derültség a szélső baloldalon.) sőt a választások előtt, úgy emlékszem, új bárókat és grófokat sem kreált. Mintha mégis egy kissé másképen állana a dolog! Mintha úgy tűnnék fel előttem, hogy minden utczasarkon egy-egy automata állott volna, a melybe az ember, ha egy bizonyos pénzmennyiséget bedobott, — az igaz, hogy nem tíz fillér volt az a pénzdarab, — hát a másik oldalon kölni víz és bajuszpedrő helyett egy-egy új nemes, báró, vagy épen gróf ugrott elő. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) De hát, én Istenem, tehet is arról a szabadelvű párt, hogy oly sok volt Magyarországon az igazi tiszta színarany érdem, melyet jutalmazni kellett? Kellett, és azért volt oly túltömött a pártkassza, és ezért igazán demokratikus a t. szabadelvű párt. Ez az irányzat volt az ö liberalizmusa, ez volt az ő demokratizmusa. De igazságtalan lennék, ha be nem ismerném, hogy volt a szabadelvű párt életében egy korszak, mikor irányzata tiszta, valódi nemes szabadelvűségnek hódolt. Értem az egyházpolitikai reformok korszakát. Ez a szabadelvű párt egyedüli liberális alkotása. De vitatni lehetne hogy ezt kinek köszönhetjük: azoknak a nagy férfiaknak-e, a kik akkor a szabadelvű párt élén állottak, a kiknek letűntével lehanyatlott a szabadelvű párt csillaga is, vagy más mellékkörülményeknek, melyek a szabadelvű pártot ebbe a liberális alkotásba tényleg bekényszerítették. Levonom a végkonzequencziát és kérvekérem a t. miniszterelnök urat, hogy ezzel a szabadelvűséggel és ezzel a demokrácziával ne azonosítsa magát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Engedje meg, hogy mégegyszer Deák Ferenczet idézzem, a ki Í87t-ben azt mondotta, hogy soha egy szóval sem követtek el annyi visszaélést, mint ezzel, hogy »liberalizmus*. És ezt, t. ház

5 Deák még akkor mondotta, a mikor a szabad« elvű párt liberalizmusát sem volt módjában is merni. Mert ha ismerte volna abban az értelemben és tartalomban, a mint a szabadelvű párt ez eszmét éveken át képviselte, meg vagyok róla győződve, ismerve az ő puritán lelkét és nemes gondolkozását, minden habozás nélkül törölte J