Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-425

425. országos ülés 188í>. márciins 14-én, kedden. 4? Ausztriában a szláv nemzet viszi-e a vezető szerepet, igen, vagy nem ? Hát bocsánatot kérek, én ezt a felfogást nem oszthatom, nem oszthatom épen Deák Ferencz politikája alapján. Mert a dualisztikus államformának Deák Ferencz szerint elengedhetetlen feltétele az, hogy Ausztriában a német, Magyarországon pedig a magyar nemzet vigye a vezérlő szerepet. T. ház! Megvan ennek a maga igazi indoka. Nem képzeljük-e azt, hogy a szláv politikának szükségszerűen Magyarországon is kell, hogy kihatása legyen ? És nem képzeljük-e azt, hogy a szláv politikának érvényesülése Ausztriában a dualizmusból esetleg trializmnsfc csinál? Hiszen az úgynevezett föderális kísérlet nem új dolog. A közjogi kiegyezés óta eltelt három évtized óta gyakorta próbált érvényesülni. 1866-bau, a mikor Deák Ferencz a közjogi kiegyezést megkötötte, ott virrasztott már ez irányzat annak bölcsőjénél, Belcredi államminiszter személyében, a ki ugyanazt a prograramot, ugyanazt a politikát követte, a mit most követ a jelenlegi osztrák miniszterelnök. Az általa kigondolt birodalmi tanácsban szláv többséget kívánt összeesinálni, hogy a közjogi kiegyezés keretében a magyar nemzettől minél több engedményt csikarjon ki. Majd másodízben 1871-ben, a Hotmnvart-, Jiracsek- és Schäffle-miniszterium idejében is megpróbált érvényesülni ez irányzat a maga »fundamentális ezikkeivel«, a cseh államjoggal, a cseh koronázással és a Landtagok olyan szervezetével, a mely teljesen egyenlő lett volna a mi országgyűlésünk hatáskörével. í866-ban megbuktatta az első törekvést Deák Ferencz és Beust külügyminiszter. 1871-ben a másodikat megbuktatta Khun, Andrássy és szintén Beust. Ugy látom, hogy ez a tengeri kigyó ütötte fel a fejét újból Ausztriában harmadizben. Nézetem szerint Magyarországnak ezzel a törekvéssel szemben határozottan exponált álláspontot kell elfoglalnia. Magyarország sohasem járulhat akhoic, hogy a dualizmusból trializmus legyen. Nem járulhat azért, mert habár el is tűrte a függetlenségi pártnak tiltakozása ellenére a nemzet azt, hogy a dualisztikus államszervezet érdekében jogai megcsonkíttassanak, de nem fogja megtűrni azt, hogy az Ausztriában uralkodó bármely szláv nemzetiség kedvéért a mi jogaink újból tetemes kárt szenvedjenek. És ha ez a kisérlet, a mire a miniszterelnök úr azt fogja mondani, hogy ez legfeljebb csak a jövő zenéje lehet, de az én nézetem szerint megis~rövnT" idő alatt előtérbe fog lépni és tényleg érvényesülni akar, akkor a mi feladatunk más nem lehet, mint a restitntió in integrum követelése Magyarország teljes önállóságával és függetlenségével. (Helyeslés a széhö baloldalon.) T. képviselőház! Szerettem volna még a közjogi kiegyezésnek egyik-másik lényeges részével is foglalkozni, . . . (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) de azt hiszem, hogy az idő nem engedi. (Halljuk! Halljuk!) Akkor hát megpróbálok foglalkozni a másik követelésével is a közjogi kiegyezésnek, tudniillik a teljes és tökéletes alkotmányosság feltételével. T. képviselőház! Hogyan jutott be ez a szakasz, mint'a közjogi kiegyezésnek egyik fundamentális garancziája a közjogi kiegyezés keretébe? Bejutott úgy, hogy a mikor 1861. április 6-án Budavárában ő Felsége nevében gróf Apponyi György megtartotta azt a nevezetes trónbeszédet, mely körülbelül azt foglalta magában, hogy »mindazon ügyeket, a melyeket eleddig ő Felsége Magyarország törvény szerinti illetékességeivel, de mint Ausztria abszolút fejedelme intézett, ezentúl olyanoknak tekinti, a melyek elintézésénél 8 Felsége több' országidnak és tartományainak alkotmányos befolyása és szervezete nem mellőzhető«. Ez volt, t. képviselőház, a megindult közjogi kiegyezésnek az alapja. Erre adta meg Deák Ferencz második váíaszfelirati javaslatát. Az ő második válasza ez volt: »Eriutkezni akarunk és fogunk is velük, mint alkotmányos szabad nemzet más önálló és szabad nemzette], de ez érintkezésünk alapfeltétele, hogy úgy Magyarországon, mint ő Felsége többi országaiban és és tartományaiban a teljes és tökéletes alkotmányosság tettleg életben is legyen«. És, t. képviselőház, ehhez a garancziához Deák Ferencz egy nagy dolgot fűzött hozzá. Hozzá fűzte az állami élet két legnevezetesebb ágának, a hadügynek és a külügynek közös kezelését. Ebből kifolyólag én azt hiszem, hogy épen a közjogi kiegyezés alapján ennek a nemzetnek joga van vizsgálni azt, hogy megvan-e Ausztriában a teljes és tökéletes alkotmányosságnak az a mértéke, a melyet a közjogi kiegyezés 25. §-a tőle követel. Vagyis egyszóval a kérdés az: van-e Ausztriában alkotmányosság, vagy nincs? Erre a kérdésre a józan ész szavai szerint csak kétfélekép lehetne felelni: van, vagy nincs. De Ausztriában a józan ész szabályai határozottan a fejük tetejére vannak állítva a viszonyok nyomása alatt, ég én nem merem még azt leállítani, hogy Ausztriában nincs alkotmányosság, de azt sem merem bizonyítani, hogy van olyan alkotmányosság, a mely a közjogi kiegyezés rendelkezéseinek megfelel. És épen azért én azt mondom, hogy ma Ausztriában voltaképen van is, meg nincs is alkotmányosság. Ez, t. képviselőház, kissé ellentétesnek látszik, de igaz. Van alkotmányosság annyiban, mert van parlamentjük, van felelős miniszteri kormányzatuk. Ezt beismerem. De viszont nincs alkot-