Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-425

425. országos Illés 1899. márczius 14-én, kedden. I" klauzula nem létezett. Jól van, én elfogadom, hogy ilyen értelemben, ilyen elnevezés alatt nem létezett. De azonnal azt mondja a t. miniszter úr, hogy létezett bizonyos augusztusi megállapodás, és hogy létezett, mint később mondja, bizonyos modus vivendi. Én nem tudom, mióta állott be a t. miniszterelnök úr az elkeresztelők sorába. Mert az nem lényeges, hogy az a nevezetes okirat isclili klauzulának, augusztusi meg áílapodásnak, vagy modus vivendinek neveztetik-e ; az eredmény egy és ugyanaz, tudniillik az, hogy ha az ischli klauzula tényleg megvalósult volna, az felette káros lett volna e nemzetre. Azt mondja a t. pénzügyminiszter úr, — és ne vegye tőlem rossz néven, ha szórói-szóra nem fogom tudni előadását, mert az a bizonyos augusztusi megállapodás és modus vivendi felette hosszú volt,— hogy a modus vivendi a következőket tartalmazta: Bevezetésében előadta azt, hogy miután Magyarország közt, egyrészt ő Felsége többi tartományai és országai között, másrészt azon feltételek és módok mellett, a mint az 1867: XII. törvényczikk 59., 60. és 61. §-ai előírják, vámszövetség alkotmányos módon és alkotmányos feltételek mellett megköthető nem volt, szükségszerű, hogy Magyarország rátérjen az ezen törvény 68. §-ában fentartott önrendelkezési jog alapjára, és ezen önrendelkezési jog alapján rendezte a következőket. Hát lássuk, t. képviselőház, mik voltak ezen rendelkezések. Azt mondja a t. pénzügyminiszter úr, hogy az nem volt egyéb, mint az 1898: I. törvényczikknek és szentesített törvénynek 1903. végéig való egyoldalú fentartása a recziproczitás elve alapján. Hát, t. ház, itt a pénzügyminiszter úr előadása bizonyos mértékig hézagot hagyott fenn, mert nem mondotta azt, hogy az új kiegyezés alapján előálló állapotokat, vagy a régi kiegyezés alapján beálló állapotot tartotta volna fenn a jövőre nézve, ez pedig a magyar nemzet szempontjából lényeges dolog. Mert hogy engem pártszempontból való elfogultsággal ne vádoljon a t. pénzügyminiszter úr, én beismerem, és ezt az ő érdemének konczedálom, hogy az a kiegyezés, a melyet a t. pénzügyminiszter úr megkötött, kétségtelenül jobb, illetve kevésbbé rossz, mint a régi. Hát nem tudom, t. képviselőház, hogy a pénzügyminiszter úr melyiket akarta fentartani, a kevésbbé rossz kiegyezés alapján lévő állapotokat-e, vagy a régi rosszat? Erre nézve a t. pénzügyminiszter úr nem nyilatkozott. Egyébként itt jön aztán a nevezetes modus vivendi, vagy az augusztusi megállapodás. Azt mondja a t. pénzügyminiszter úr, hogy miután az ország érdekében állónak tartja ő a közös vámterületet, a kormány utasítva lett volna abban az úgynevezett augusztusi megállapodásban, — hogy valahogyan ischli klauzulának ne nevezzem, — hogy az új vámszövetséget a közjogi kiegyezés feltételeinek megfelelően igyekezzék megkötni, a mennyiben pedig ez nem sikerül, 190i-ig tegye meg a tanulmányokat arra nézve, hogy a nemzetközi szerződésekben az ország érdekei kellően megóvhatok legyenek és itt, úgy ötletszerűleg, oda teszi ennek az egész augusztusi megállapodásnak leglényegesebb pontját, egy igen egyszerű kis indokolással, hogy tudniillik kivegyük az obstrukezió kezéből a fegyvert, hogy be ne álljon egy űr addig sem, a míg a vámszövetség esetleg meg nem köthető, a magyar törvényhozás fentartja továbbra is, mindaddig, a míg máskéut nem intézkedik, a jelenlegi állapotokat. És erre mondja azt a t. miniszter úr, hogy hol van ebben a jogsérelem. Hát, bocsánatot kérek, én nem tételezem fel a t. pénzügyminiszter úrról azt, hogy ő a közjogi kiegyezést ne ismerné. Hol van ebben a jogsérelem ? Mutasson nekem a t. pénzügyminiszter úr annak a közjogi kiegyezésnek csak egyetlenegy oly czikkelyét is, mely feljogosítja a nemzetet arra, hogy az önrendelkezés formája alatt a gazdasági önállóság jogáról — így sommás úton — egyszer s mindenkorra lemondjon!? Hiszen épen megfordítva, a közjogi kiegyezésnek egyik leghatalmasabb garancziája az, hogy még a vámszövetség-et is csak esetről esetre lehet megkötni, (Úgy van! a szélső baloldalon.) elengedhetetlen feltételként volt kikötve, hogy a vámszövetség esetről-esetre, időről-időre szól, és hogyha az az idő lejárt, akkor a nemzet önrendelkezési joga visszatér. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Hogyan képzelhető tehát az, hogy az ily állandósítás a közjogikiegyezés szellemével összevágjon. És, t. képviselőház, fordítsuk meg a dolgot. A t. miniszter úr egész beszéde folyamán azt a fixpontot foglalta el, mint hogyha Magyarországon egyebet sem lehetne csinálni, mint a kiegyezést minden áron és minden körülmények között megkötni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Megkötni addig, a míg lehet, vámszövetséggel az alkotmányos Ausztriával, ha pedig nem lehet, a t. miniszter úr szerint csak egy alternatíva van, akkor az önrendelkezés fogalmával fentartani a tényleges állapotokat. Bocsánatot kérek, hisz akkor az önrendelkezés joga abszolúte semmit sem jelent. De ez önrendelkezésnek van egy harmadik alternatívája is, az önálló vámterület. (Ügy van! a szélső baloldalon.) És mit gondol a t. miniszter úr, hogyha az önálló vámterületet tolta volna a kormány előtérbe az önrendelkezési jog fogalma helyett, vájjon nem vette volna ki ezzel az obstrukezió kezéből a fegyvert? Lehet, hogy nem; az én hitem szerint kivette volna. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ebben a tekintetben, mintán ez feltevés, lehet, hogy a miniszter úrnak van igazaj lehet, hogy nekem van igazságom; a körűi-