Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-425

«S. @r«íág«>8 ilé* 1899. márcztm 14-ÍB, kedden. 4i minőt vett tényleg, a minek következtében a súlypont majdnem kizárólag a mezőgazdasági termelésre volt helyezve, abban az esetben egészen másképen bírálhatnánk meg Ausztriához való közgazdasági viszonyunkat, és nem kellene aggodalommal tekintenünk azokra az eshetőségekre, a melyek bekövetkezhetnek a külön vámterület felállítása alkalmával. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ha egyszóval nem kellett volna az utolsó 30 esztendő alatt több század mulasztásait pótolni kulturális téren, közgazdaságban, az igazságügyek terén, közlekedési téren, egyszóval minden terén az állami életnek, akkor méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy egy sokkal kisebb budgettel állanánk szemben, mint a milyennel tényleg szemben állunk. (Helyeslés jobbfelől.) Azonban, t. képviselőház, nekünk adott viszonyokkal kell számolnunk. A kormánynak mintegy kötött marsruta szerint kell eljárnia, ha csak az állami életet fejlődésében megakadályozni és stagnáczióra kárhoztatni nem akarjuk. (Helyeslés jobbfelöl.) A kormánynak és a pénzügyi politikának ilyen körülmények között nem lehet más feladat, mint elsősorban azokat az igényeket, a melyek a fejlődő állami életben kapcsolatosan és karöltve folyton felmerülnek, osztályozni sürgősségük és fontosságuk szerint, s így azoknak helyes egymásutánját megállapítani, úgy, hogy ne egyszerre rohanják meg az államot igen nagy igényekkel, nehogy az államháztartás egyensúlya veszélyeztetve legyen. (Helyeslés jobbfelöl.) Továbbá nem lehet más feladata a pénzügyi po litikának, mint az, hogy a felmerülő szükségletekkel szemben, a melyek visszautasíthatlanoknak és elodázhatlanoknak bizonyulnak, megkeresse és megtalálja a fedezeti összegeket az állampolgárok ujabb megterheltetése nélkül, lehetőleg az állami bevételek rendes és természetszerű" fejlődésében. Mert habár kétséget nem szenved, hogy egyetlen állam sem nélkülözheti a rendkívüli bevételeket, — minden államnak életében előfordulnak momentumok, a hol nagyfontosságú, rendkívüli czélok megvalósítására, így az állampolgárok fokozottabb közreműködését, nagyobb, vagy újabb adók behozatala, vagy kölcsönök felvétele által igénybe venni kénytelen, — nem szenved kétséget másrészről az sem, hogyha ilyen rendkívüli eszközök normális viszonyok között vétetnek igénybe, ha ilyen rendkívüli erőfeszítéseket azért kell tenni, hogy a rendes, mindennapi élet szükségletei fedeztessenek, ez már igen szomorú jelenség az állami életben. A feladat tehát, t. képviselőház, az, megkeresni és megtalálni a fedezeti eszközöket minden rendkívüli eszköznek igénybe vétele nélkül azon természetes fejlődésében az állami bevételeknek, a mely fejlődést a mi bevételeink, da zára sok tekintetben szomorú KÉP¥H.»APLÓ. 1896—1901. XXI. KÖTET. gazdasági körülményeinknek, eddig is felmutattak. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a ki.tdisok, t képviselőház, az egyes években növekesznek, az tény, habár konstatálhatom, hogy ez a növekvés nagyon mérsékelt. Én vagyok az első, ki törekszem ezt a nizust lehetőleg korlátozni. És itt ismét az én t. minisztertársaimra hivatkozom, a kik bizonyára tanúságot fognak mellettem tenni e tekintetben, hogy sohasem vagyok abban a szerenesés helyzetben, hogy összes igényeiket és kívánalmaikat kielégíthessem. Azonban teljes megakasztása az állami kiadások emelkedésének nem volna egyéb, mint az állami élet fejlődésének megakadályozása, és épen ezért, ha a kiadásoknak növekedése nem terjed tovább, mint csak addig a határig, a meddig természetes fedezetét megtalálja az állami bevételek természetes növekedésében, addig nemcsak, hogy veszedelmet nem látok, hanem ezt kiadásaink normális fejlődésének tekintem. (Helyeslés. Űyy van! Úgy van ! jobbfelöl.) Azt kérdik a t. képviselő urak, és azt a kérdést intézte hozzám, ha nem csalatkozom, Komjáthy t. képviselőtársam, hogy miután még igen sok és nagyfontosságú feladat vár megoldásra, a mi új és nagy kiadásokat tesz szükségesekké, miből véli a pénzügyminiszter ezeket a kiadásokat fedezhetni. Hát, t. ház, én a konjekturális politikának különösen a pénzügyek terén barátja nem vagyok, jóslásokkal sem szeretek foglalkozni, és így a felvetett kérdésre pozitív és számszeri választ ezidoszerint nem adhatok. De az a körülmény, hogy a legrosszabb gazdasági viszonyoknak közepette a mi állami bevételeink mégis bizonyos fejlődést mutatnak, nekem megnyugtatásomra szolgál a jövőre nézve, hogy abban az esetben, ha óvatossá leszünk, ha a pénzügyi politika kellő óvatossággal vezettetik, ha túlságokba nem esünk felállítandó követeléseinkben, ha az okszerű takarékoskodás fog szeme előtt lebegni úgy a törvényhozásnak, mint a kormánynak a jövőben, akkor meg fogjuk találni szükségeink rendes fejlődésére bevételeink rendes fejlődésében a fedezetet. Méltóztassanak csak visszatekinteni az utolsó évekre; a mióta nekem van szerencsém vezetni az állam pénzügyeit, a lehető legrosszabb gadasági viszonyok voltak, (Igaz Úgy van! jobbbalfelöl.) Új ki adások merültek fel, új igények támadtak, még pedig, mondhatom, elég jelentékeny igényei, az állami életnek, a melyeknek kielégítése elől elzárkózni nem lehetett És ezekkel szemben állott a gabona árának depressziója, a rossz terméseknek egész sorozata, a flloxera pusztítása, árvíz, jégverés, azonkívül a legkülönbözőbb állati betegségek pusztítása; (Igaz! Igaz! jobbfelöl.) azonkívül ellenséges indulatul találi