Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-425
40 *26. orsüAgo* fllés 189B, CZ^y «»/ Ügy van! bálfelől.) és a nemzet pusztulását fogja előmozdítani. Ha tehát e bajokon segíteni akarunk, akkor el kell immár ismerni hazafias szempontból a revízió követelésének jogosultságát, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Egyesülnie kell tehát jövőre minden erőnek, a mely ezen törekvéseket ápolja, a néppárt zászlója körül, mert ez az egyedüli párt, a mely a revíziót nyíltan vallja, annak elérésére politikai tekintetben is törekedik. (Úgy van! Úgy van! bálfelől.) Jövőre a revizió hivei nem honorálhatják azokat, a kikben lehet a revizió iránti törekvés óhaj, de épen elfoglalt pártállásuknál fogva annak nyilt ellenségei. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) T. ház! Csupán csak azon programmunkra akarok még ráutalni, a mely törekvésünk czélját képezi. Ehhez tartozik az adó-czenzus, vagyis a választási-czensus leszállítása és pedig azért, hogy a nép a népképviseletben befolyását jobban érvényesítse és az hamisíttatlan alakban tűnjék fel. Továbbá a börze-adónak behozatala, a földadónak leszállítása, (Helyeslés bálfelől.) a közterhek rendezése és leszállítása, a szegényügy rendezése, (Úgy van! Úgy van! balfelöl) a kisgazdák és kisiparosok érdekeinek előmozdítása, a munkás-érdekeknek istápolása, az uzsora-törvényeknek szigorítása; a társadalmi és erkölcsi bajoknak orvoslása lesz jövőre is politikánk irányadó törekvése. (Úgy van! balfelöl.) T. ház! Jövőre is jelszavunk lesz ez: » Mindent a népért s a népnek!« Miután, t. ház, ezen programmjával a miniszterelnök úrnak egyet nem érthetek, természetes dolog, hogy iránta bizalommal nem viseltetvén, a költségvetést általánosságban nem fogadom el. (Helyeslés a baloldal Mtsó padjain.) Dedovics György jegyző: Lukács László pénzügyminiszter! Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kötelességemnek tartom még a vita bezárása előtt egy pár rövid nyilatkozatot tenni azokra nézve, amik az áltanos vifa folyamán elhangzottak. (Zaj.) Elnök (csmget): Csendet kérek! Lukács László p nzügyminiszter: És ha ez alkáliumnal csak rövidebben fogok szólani, ne méltóztassanak az illető képviselő urak részemről tiszteletlenségnek tekinteni, hanem egyszerűen azon körülménynek tulajdonítani, hogy egészségi állapotom nem engedi meg ez alkalommal hosszabb beszéd tartását. (Halljuk! Halljuk!) Azon beszédekből, melyek eddig az általános vita folyamán elhangzottak, örömmel konstatáltam, hogy még az ellenzék t. szónokai is a kik természetesen politikai álláspontjuknál fogva nem fogadják el a költségvetést részletes tárgyalás alapjául, és nem viseltetnek bizalommárcettui 14-án, keMen. mai a kormány iránt, egészben véve az előttünk fekvő költségvetési előirányzat ellen valamely nagyobb, súlyosabb kifogást nem emelnek. Az alaphang, a mely ezeket a beszédeket, mondhatni kivétel nélkül átlengi, főleg arra a hazafias aggodalomra vezethető vissza, és abban a hazafias aggodolomban kulminál, hogy a mi költségvetésünk, ámbár még egész fiatal, már is igen magas, és hogy évről-évre folytonosan növekedő irányzatot tanúsít. Én magam is konczedálom, hogy alkotmányos életünk rövid ideje alatt költségvetésünk tetemes magasságra emelkedett; magam is konczedálom, hogy jobb volna, ha kisebb szükséglettel állanánk szemben, és kevesebb erőfeszítéssel lehetne az állami érdekeket kielégíteni; és hogy erre törekszem is minden költségvetés összeállításánál, arról az én t. minisztertársaim bizonyítékot szolgáltathatnak. Azonban a t. ház előtt épen úgy ismeretes, mint előttem, hogy valamely állam költségvetése, a költségvetésnek magassága és a kormány által követett pénzügyi politika nem valami onkényszertí, nem valami oly dolog, a mi a kormányok tetszésétől függ, mit a kormány tetszése szerint így, vagy amúgy intézhet, növelhet, vagy apaszthat belátása szerint, hanem adott viszonyokkal kell számolni, miután a költségvetés és a kormány által követendő pénzügyi politika az ország viszonyainak és mondhatni öszszes életviszonyainak folyományát képezi, azt kiséri, a ezerint alakúi, ahhoz kell, hogy alkalmazkodjék. Az ország geográfiai fekvése, fizikai alkotása, a nemzetiségi, faji viszonyok, a nemzetközi állapot, a történelmi fejlődés, a politikai fejlődésnek irányzata, a régebbi időkben a gazdasági fejlődés iránya, egyszóval az állami élet összes tényezői befolyást gyakorolnak arra, hogy miképen alakúíjon ez állam költségvetése, hogy a kormánynak milyen pénzügyi politikát kell követnie. Ha Magyarországnak más volna a geográfiai fekvése, ha a monarchia, a melyben élünk, más helyen feküdnék, talán hadügyi költségeink egészen másként alakulnának, mint a hogy alakulnak tényleg. Talán kisebb összeggel is beérhetnénk, és nem kellene évenként ily nagy áldozatokat hoznunk, és nem lenne előttünk az a kilátás, hogy ezek az áldozatok évről-évre növekedni is fognak. Ha Magyarország nemzetiségi és faji viszonyai máskép alakultak volna, ha egységesebb volna a nemzet, akkor azzal az összeggel, mely a kultusztárcza budgetjében foglaltatik, talán rövid idő alatt sokkal nagyobb eredményeket lehetett volna és lehetne elérni az egységes magyar állam, és egységes magyar nemzet megalkotására. Ha továbbá a gazdasági fejlődés nem vett volna olyan egyoldalú irányt századokon keresztül Magyarországon, mint a
