Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-439
489. országos ülés 1899. április 12-én, gsordáiu 4^7 (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Azon igazán és határozottan magas nivón álló beszéd nemcsak a felszólalónak, hanem Magyarországon minden szabad gondolkozású embernek meggyőződését, törekvését fejezte ki, legalább így kell, hogy gondolkozzék mindenki. T. ház! Midőn az igen tisztelt képviselő úr a volt kormánynak határozott mulasztásait, hibáit és úgyszólván bűneit elmondotta, a mik annak a kornak is azt hiszem, jellemvonásai voltak: akkor mégis egy sajátságos kifejezést használt, a melyet én a magam részéről el nem fogadok. Azt mondta tudniillik az igen tisztelt igazságtigyminiszter urnak, hogy ő azonban egészen másképen bírálja meg az igazságügyminiszter urat, mert mint államtitkár ezen iránynyal magát nem azonosította. Hát engedelmet kérek, ez egy erős vád lenne az igen tisztelt miniszter úrral szemben, mert a miniszter úr a volt igazságügyminiszter politikai államtitkára volt; neki azon irányelvekkel egyet kellett értenie, ha nem értett volna egyet, úgy állását megtartani nem lehetett volna jogosult. De különben is felelős azért, mert ha figyelembe veszsztik és bírálat tárgyává teszsztik a t. miniszter úr most elhangzott felszólalását, abban ugyan gondosan kerülte azt, hogy bármily szempontból közvetlen elődjével magát ellentétbe helyezze. Már pedig nagyon helyesen jegyezte meg azt is Visontai Soma t. képviselőtársam, hogy akkor, a mikor az általa előadott jelenségekkel álltunk szemben, egy új igazságügyminiszternek kötelessége lett volna elveit most itt egész határozottan körvonalozni, rámutatni arra, mit tart helytelennek a múltban, mikép akarja az elkövetett hibákat szanálni és helyrehozni. De én annyival is inkább vártam magam is ezt az igen tisztelt miniszter úrtól, mert eltekintve attól, hogy azt a pártot, a melynek bizalmából ott van, szabadelvűnek hívják, de tényleg most a tehetségeknek, a szabad gondolkozású embereknek tömege ment bele abba a pártba, a kik itt, ezen országgyűlésen már erősen megtámadták azon irányt, a melyet az eddigi kormány követett, tehát már azok iránti tekintetből is kötelessége lett volna a miniszter úrnak igenis megmondani, mily irány az, a melyet az igazságügyi politika terén követni akar. Mert hiszen, ne vegye rossz néven az igen tisztelt miniszter úr, ha szemben azzal, a mit az előttem szóló t. képviselő úr mondott, de talán még Visontai Soma t. képviselő úrral szemben is, a kik nagy elismeréssel említették fel a miniszter úr programmját, én — lehet, talán az én értelmi képességeim hiányosságában van itt hiba — azt mondom, én megvallom, hogy nem vagyok képes a programmját méltatni, mert én programmot a miniszter úrtól nem hallottam. Mert elősorolni azt, hogy az általános polgári törvénykönyv munkában van, nem új dolog, ezt mióta a magyar alkotmány újból életben van, minden minisztertől hallottam. Hogy a kereskedelmi törvény revíziója készül, ebben van egy kis különbség ugyan az előbbi miniszter úr s közötte, mert az előbbi miniszter úr határozottan megtagadta az én kérésemre a pénzügyi bizottságban, hogy az általános polgári törvénykönyv megalkotása előtt ebbe belemenjen, most azonban a miniszter úr konczessziót ad, és az együttes megalkotás lehetősége elől nem zárkózik el. A miniszter úr felemlítette, hogy a teljes polgári perrendtartás életbeléptetése körűi minden lehetőt el fog követni. Ezt már nagyon sokszor hallottam. Polónyi Géza l Én is ! (Derültség a szélső baloldalon.) Komjáthy Béla: Felsorolta a miniszter úr, hogy az ügyvédi rendtartás szempontjából is akar valamit tenni. Hiszen egész az unalomig mentek már az ügyvédi kamarák ezirányú folytonos követeléseikkel s a volt miniszterek az ígéretekkel. Most a miniszter úr hallat egy pár tetszetős, az ügyvédeknek hízelgő kifejezést, de nem mutatja meg azt az igazi irányt, a melyben haladni akarni fog. Azt is mondja az igen tisztelt miniszter úr, hogy a büntető eljárást életbe akarja léptetni. Ez nem programra, ezt a törvény parancsolja neki és csupán csak arról értesültünk, hogy az életbeléptetéshez szükséges rendeletek három hónappal előbb kiadatnak, de ez a három hónap nem elegendő egy helyes, szakszerű birálat megtételére, a mely bírálat esetlegesen irányt adhatna a miniszter úrnak s korrigálhatná az esetleges hibákat, hiányokat. Abban sem láttam semmi programmot, hogy a büntető novella beterjesztését íelemlítette. Hiszen magam is, sőt a túloldalon is számosan felhozták, hogy a helyzet tarthatatlan. Csupán egy dolgot említett fel, a melyben némi kritika volt, s ez a telekkönyvezés ügye. Itt megmondta, hogy a betétszerkesztés nem vált be, valamint a kiigazítás sem, és akkor, mikor már azt hittem, hogy végre a programmpontra jöttünk, akkor azt mondta a t. miniszter úr, hogy ne várjuk tőle, hogy megmondja, hogy melyek a hibák, és milyen irányban akarja azokat orvosolni. Azt mondta, hogy nagy feladata van az igazságügyi kormánynak, hogy sok felé kell annak ügyelnie, — a mi különben nagyon természetes, — és az intézmények megizmoaítására kell törekedni, hogy azok femnaradhassanak, de ezek mind olyan frázisok, hogy engedjen meg, de egy új minisztertől nem ennyit és ilyeneket vártam volna, hanem sokkal többet várhattam, sőt követelhettem tőle. Legalább csak azokra 54*
