Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-439
428 * 89 * országos Ölés 1899. április 18-éu, szerdán. reflektált volna a t. miniszter úr, a melyek a pénzügyi bizottságban felhangzottak. Igaz, a feltételes elítélésről tett említést, ebből a szempontból elismeréssel adózom neki, de itt súgja egyik t. barátom, hogy egy árva szót sem hallottunk például a katonai büntetőtörvénykönyvről. Hol késik ez az éji homályban? Hát a t. miniszter úr ebben az irányban nem ismer kötelességet ? Nem bizony, mert az már programmszerü volna, a mitől ő tartózkodik. Beszéljek-e arról, hogy az eddigi kormányoknak sajátságos szabadelvűségére, — a mely a hitbizományok újabb kreálásában nyilvánul, — egy szava sem volt a t. miniszter úrnak ? Pedig tudnia kellene, hogy a szocziális kérdések meg oldásának ez volna egyik leghathatósabb eszköze, ha végre valahára szakítanánk az ósdi rendszerrel. De egyáltalában arról sem nyilatkozott, hogy hogyan akarja a kegyelmi jogot gyakoroltatni Ő Felségével? A mi eljárásunk nyomorúságát tekintve, — engedelmet kérek, hogy ismétlésekbe bocsátkozom, — nem lehet azt mondani, Jtogy volna egy biró, a kiben van becsületérzés, a ki ide állana és azt mondhatná, hogy becsületemre mondom, hogy igazságos ítéletet hoztam, mert az lehetetlen a mai eljárás szeriiit, midőn a birói tévedések napirenden vannak. (Igaz! Úgyva-i!a szélső baloldalon.) Ha a biró tán óhajtaná is felmenteni a vádlottat a törvénynyel összeütköző cselekményben, de nem lehet, s akkor úgy élni a kegyelmi joggal, mint az eddigi kormányok éltek, nagyon szűkkeblű. A király iránti tiszteletet ée hódolatot erősebbé és jobbá tenné, ha kegyelme tényeivel többször találkoznánk. Azt mondja az igen tisztelt miniszter úr, — ez is ilyen programmszerfí volt — hogy oda kell törekedni a törvényalkotás terén, hogy a törvényt mindenki megérthesse, hogy a nép tudatába is átmenjen. Igen tisztelt miniszter úr! Magyarországon a törvényektől azt kivánni, hogy a nép tudatába átmenjenek, egy kicsit merész dolog, mert még juristát sem igen lehet találni, ki mindent tudjon, "Ügy vagyunk a törvényekkel, hogy fontszámra csináljuk, és ha valaki azt mondja, hogy jogászember vagyok és tudom, hogy minden törvény mit tartalmaz, s tudom, hogy azokat mikor, hol és miképen kell alkalmazni: vagy önmagát, vagy a társadalmat akarja bolondá tenni. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy a nép tudatába a törvény iránti tiszteletet beoltsuk, hogy a nép gyermekkorától fogva érezze azt, hogy a törvénynek súlya, hatálya van, nemcsak, hogy őt megfékezze, de hogy elősegítse őt is az ő útjain, ezt feltétlenül helyeselném magam is. Hiszen emlékezni fog a t. miniszter úr, hogy én a pénzügyi bizottságban felvetettem egy eszmét. És nem is hoztam volna fel, hogyha akkor a volt igazságminiszter úr nem válaszolt volna ezen eszmére. Tudniillik azt mondottam, hogy nagyon helyes, hogy az iskolákban tanítsák Absolon históriáját Azzal sem látok nagy mulasztást elkövetni, ha a szőlőfürtöket hozó két ember képét megismertetjük és Góliátról is tudnak valamit. Ezek mind nagyon szép bibliai történetek; hanem engedelmet kérek, ott alapjában a népiskolákba kellene a népet már bizonyos jogi fogalmakra megtanítani, hogy az a nép már ott érezze, hogy itt törvényes állapot van, a mely nemcsak üldöz, hanem véd is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy a nép tisztában legyen, hogy a törvényt itt mindenki megtartja a királytól kezdve a legutolsó emberig, mert a törvény előtt nines tekintély, nincs hatalom. Én magam vetettem fel, hogy nem lenne-e helyes a népiskolák tantervébe felvenni ilyen irányú oktatást, és akkor a volt igazságügyminiszter úr azt mondotta, ez előtt meghajlik, gondolkozás tárgyává fogja tenni. Engedje meg t. miniszter úr, hogy ezen irányban hozzá is ezt a kérést intézzem. A volt miniszter már nem gondolkozhatik e felől, ez most már az ön kötelessége volna. Igaz, attól a miniszteri igért gondoskodástól nem sokat várok. A miniszteri gondoskodás ideje elkövetkezik, persze annak rendesen csak az elejét tudjuk, de a végét sokszor hiába várjuk. (Derültség.) Az igen tisztelt miniszter úr programmszerfí beszédében kiterjeszkedett még arra is, hogy a kereskedelmi törvénynek a módosítását szükségesnek tartja. Ha az idő nem volna annyira előrehaladott és talán a tárgyalásokat nem unnák a t. képviselő urak annyira, én megvallom, hogy ezen a mezőn egy kissé szeretnék elkalandozni, mert tökéletesen igaza van a kritikájában Visontai Soma t. képviselőtársamnak: nem elég a miniszternek odaállni és azt mondani, hogy mit akar a törvényhozásnak milyen ágában alkotni, hanem kötelessége volna azt is felfejteni, miként akarja azt megalkotni; úgy a biztosítási intézeteknél;, mint a részvénytársaságok alakításánál tényleg annyi sok kívánni való van, és annyi sok oldalról kell e kérdést megvilágítani, hogy szükség volna ezen a mezőn elkalandozni. Nem teszem, mert nem óhajtom, hogy bárki felszólalásomat olybbá vegye, hogy a költségvetés tárgyalásának gyors lefolyását akadályozni akarnám. Azonban engedje meg a t. ház, hogy két tételre kiterjeszkedjem, a melyeket nem hallgathatok el. Ezeknek egyike, t. képviselőház, az, hogy én a pénzügyi bizottságban lehet, hogy talán kellemetlen is voltam, mert az akkori igazságyminiszter úrhoz a mostani igazságügyminiszter jelenlétében egy kérdést intéztem és azt kérdeztem : ugyan kérem miniszter úr, hogy
