Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-439
489. országos Illés 1S98. április 12-én, szerdán. 4,^5 zom ; de nem tisztán helyi érdekről van szó, hanem általános igazságügyi elvről, mely megköveteli, hogy az igazságszolgáltatásra szánt helyiségek a jogkereső és jogszolgáltató közönség czéljainak s az egészségügyi követelményeknek is mindenben megfeleljenek, már pedig sem a törvényszék, sem a járásbíróság helyiségei a kívánt czélnak meg nem felelnek, mert előbbinek sem rendes végtárgyalási terme, sem tanácskozási terme nincs, sem pedig egyéb szükséges mellékhelyiségekkel nem rendelkezik; a királyi járásbiróság pedig oly épületben és helyiségben van elhelyezve, melynek egyrésze azelőtt félszer és istálló volt. Ötven-hatvan ügyfél van egy napra beidézve, kik egy kis, sztík előszobában órákig kénytelenek álldogálni, mely állapot közegészség ellenes, s alkalmas arra, hogy az emberekben mély ellenszenvet keltsen az igazságszolgáltatás intézménye ellen, holott épen az ellenkezőre volna szükség. A kormány 1871. óta egy krajczártsem költött Keeskemét város igazságügyi helyiségeire, pedig megérdemelné az ország legmagyarabb városa, melynek törvényszéke területén 250.000 tiszta magyar lélek lakik, s melynek 50.000 magyar lakosa van, hogy a kormány egy kis áldozatot hozzon érte. T. képviselőház! Óhajtanám továbbá, ha a már megalkotott reformok, valamint a még megalkotandók is gyorsabb tempóban valósíttatnának meg. A jogászvilág és jogkereső közönség is jól tudja, hogy minden reform bizonyos zavart, átmeneti nehézséget idéz elő, s újításokat gyorsan, egymásután behozni azért nehéz, mert számolni kell az igazságügyi közegeknek tanulási, befogadási képességével; de viszont ezzel szemben áll a nagyközönség jogos igénye, mely alapos, gyors és olcsó igazságszolgáltatásra vágy, mert csak ez képes a nép széles rétegeibe a törvénytiszteletet beültetni, ápolni; épen ezért a meglevő reformokat csupán azért, mert a megfelelő pénz nem áll rendelkezésre, — évekig elhúzni, lehet ugyan pénzügyi szempontból helyes, — de határozottan káros igazságügyi szempontból. Az igazságügy úgyis mostoha gyermeke volt az államnak 1871-től Szilágyi Dezsőig, a kinek hatalmas tudásával, meggyőző érveléseivel sikerült az igazságügyet fellendíteni; de fájdalom, az utóbbi két-három évben az áldatlan politikai viszonyok folytán ismét háttérbe szorult, s a megindult nagy reformok az egész vonalon fennakadtak. Azért fokozott erővel kell igyekeznünk a reformok életbeléptetésére. Úgy tudom, hogy az igen tisztelt miniszter úr az uj bűnvádi eljárás, valamint az esküdtszéki intézmény életbeléptetése iránt a szükséges intézkedéseket már megtette, mégis, miután az új rend biráink, ügyészeink, s az ügyvédek előtt egészen új, eddig ismeretlen világot nyit meg, szükséges volna ezen rendeleKÉrVH. NAPLÓ. 1896—1901 XXL KÖTET. tekét mielőbb közzé tenni, hogy az igazságügyi közegeknek elég idejük és alkalmuk legyen azok kellő áttanulmányozására. Szükségesnek tartanám a kereskedelmi törvény mielőbbi revízióját, különösen figyelmébe ajánlom az igen tisztelt miniszter úrnak a biztosítási intézetekre vonatkozó részét, a hol számtalan ferdeség mérhetlen károkat okoz, — jóhiszemű, — de legtöbbször az ügynökök által rászedett feleknek. A büntető törvény revízióját a jogászvilág és a közvélemény régen várva várja; ideje volna már az említett törvénynek különösen a minősített lopások és sikkasztásokra vonatkozó drákói rendelkezéseit enyhíteni, viszont a csalás, hamis és csalárd bukásra vonatkozó túl enyhe rendelkezéseit szigorítani; a csődtörvény revíziója sem odázható tovább. Igen üdvös volna, ha a királyi járásbíróságok lehetőség szerint csaknem valamennyien telekkönyvi hatáskörrel ruháztatnának fel; a 384 királyi járásbiróság közül még mindig 49-nek nincs telekkönyvi jogköre; pedig méltóztatnak tudni, hogy némelyik járásbírósághoz tartozó községek a régi helytelen területi beosztás folytán oly távol esnek a központtól, hogy valóságos utazás számba megy, rengeteg idő és pénzáldozatokkal jár a sokszor mértföldekre eső telekkönyvi bizottsággal felruházott illetékes járásbíróság felkeresése; már pedig nemcsak jogos, hanem mindenek felett méltányos is, hogy a szegény pórnép a lehető legkevesebb áldozattal érhessen a telekkönyvhöz. A mi a bíróságok ügymenetét illeti, az az első és másodfokú bíróságoknál elismerése méltó gyors; de fájdalom a királyi kúriánál még mindig aránylag lassú. A restanczia ezen bíróságnál még mindig ijesztő. Innét van, hogy a perek évekig elhúzódnak, mert még ez idő szerint is az előző év restancziáit keli feldolgozniuk; pedig a létszáma teljes. Ezenfelül 25 kisegítő biró dolgozik, a kik úgyszólván a levegőben függnek, mert minden pillanatban leküldhetik őket oda, a honnét felczitálták. Ez nem egészséges állapot. Ez az illető bírókat a legkirívóbb függő helyzetbe hozza, holott arra kellene törekedni legelsősorban, hogy a birói függetlenség teljes mérvben biztosítva legyen. (Helyeslés jobbfelöl.) Az esküdtszéki bíráskodás behozatalával, bűnügyekben is a szóbeli felebbezési tárgyalások megalkotásánál, továbbá azzal, hogy választási ügyekben a királyi kúria bizatik meg a bíráskodással, a jelzett bíróságra még nagyobb terhek fognak hárulni, mely terhek alatt csaknem képtelen lesz ágy a polgári, mint büntető eljárás gyakorlati alkalmazásának helyes irányt adni, s a várva-várt jogegységet megteremteni, s így 54
