Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-439

424 48ft. országos illés 1898, április 12-én, szerdán. politikai törvényeknek eltörléséről részben, részben pedig revíziójáról nemcsak, hogy nem szólt, de egyáltalában e tekintetben még csak némi javulást sem helyezett kilátásba. Ezért nem fogadom el a költségvetést, de másfelől azért sem, hogy megbizonyítom azon mende-mondának a tarthatatlanságát, a mely bejárta nemcsak az országot, de a külföldet is, mintha tudniillik^ a néppárt a revízió eszméjétől és követelésétől elállott volna. A költségvetést, ismétlem, nem fogadom el. (Élénk helyeslés balfelöl.) Molnár Antal jegyző! Nagy Mihály! Nagy Mihály: T. ház! A mélyent.igazságügyi miniszter úrnak imént elmondott magas nívójú, igazán mély tudományú és a részletekben egészen mélyen hatoló beszéde után csak pár perezre óhajtom az igen tisztelt képviselőház figyelmét igénybe venni Az alapos, gyors és olcsó igazságszolgáltatás a nép anyagi jólétének, erkölcsi életképességének egyik legsarkalatosabb tényezője: innét van az, hogy a modern kulturállamok minden lehetőt elkövetnek, hogy igazságszolgáltatásukat a legnagyobb anyagi áldozatok árán is a lehető legmagasabb nívóra emeljék. Kormányaink az utolsó 8—10 év alatt szintén sokat áldoztak igazságszolgáltatásunk terén. Igazságügyünk régi képe átalakált, modernné változott, s az fokról fokra emelkedve, ma már azon a magas színvonalon áll, hogy az európai kulturállamok bármelyikéhez méltán sorakozik. Szívesen hajtom meg az elismerés zászlóját az előző két kormány igazságügyminiszterei előtt, a korszakot alkotó s már részben elősorolt reformok megalkotásáért örömmel előlegezem a bizal mat a jelenlegi miniszter úrnak, kinek fáradhatlan tevékenygége, széleskörű nagy tudása garancziát nyújtanak arra, hogy a már meglevő alkotásokat serényen életbe lépteti, s a hátralevő jogintézmények megalkotásával betetőzi igazságügyünk még csak félig kész templomát. Daczára azonban a felsorolt eredményeknek, nem habozom tisztelettel kijelenten?, hogy én az idei költségvetésbe felvett 452.776 forint többlettet kevésnek tartom ; azonfelül óhajtanám azt is, hogy a reformok gyorsabb tempóban valósítassanak meg. Azt mondtam, hogy ä múlt évi költségvetéssel szemben felvett 452.776 forint többletet kevésnek tartom; ezen állításom igazolására felhozom a bűnvádi eljárásról és esküdtszéki intézmény behozataláról szóló törvényeket, melyek már 1896-tól készek, s a mely törvények életbe léptetése óriási személyszaporítást, s még tetemesebb beruházást, építkezést igényel. A személyszaporítást illetőleg az igen tisztelt igazságügyi miniszter úr a törvényszékeknél a birák létszámát 55 tel; az albirák számát 50-nel, a díjnokokét 50-nel szaporította, mely létszámemelést indokolttá, sőt égető szükségessé tette az évről-évre rohamosan emelkedő ügyforgalom, melynek terhe alatt különösen az első folyamodása bíróságok már roskadoznak, de különösen indokolttá teszi a létszámemelést a büntető perrendtartásnak 1900. évi január 1-én bekövetkező életbeléptetése. Bármennyire uagyrabecsülöm is az igazságügyi kormány ezen bölcs, előrelátó intézkedését, fájdalommal látom, hogy uj igazságügyi építkezések czéljaira a miniszter úr csak 151.500 forintot irányzott elő, holott szerény véleményem szerint épen a bűnvádi perrendtartás és az esküdtbiróságok életbeléptetésére való tekintettel épen ezen tételt kellett volna legjobban emelni, mert fájdalom, az egypár újonnan épült törvényszéki palotán kivtíl alig van az országban törvényszéki épület, mely az új rend kívánalmainak megfekdő épülettel, felszereléssel és bútorzattal bír; miből az következnék, hogy a kellő helyiségekkel nem bíró törvényszékek esküdtbíróság! hatáskörrel nem fognak egyenlőre felruháztatni; ez az eljárás ellenkeznék az esküdtbiróságokról szóló törvény 1. §-val, melyben ha hivatkozás történik is a 34. §-ra, mely szerint több határos törvényszék területe egy esküdtbiróságí körletté alakítható; — de ez nem imperativ rendelkezés s a legnagyobb méltánytalanság volna az oly tiszta magyar városokat, melyek kellő helyiséggel nem bírnak, az esküdtszéki várva várt intézménytől megfosztani. S engedje meg az igen tisztelt igazságügyi miniszter úr, hogy az előző igazságügyi kormányokhoz többször felterjesztett, igazságosnak ismert, de eddig nem teljesített kérelmünkre felhívjam figyelmét. Ugyanis Kecskemét város közönsége évek óta kérelmezi, hogy az általa még 1871. évben igazságügyi czélra ingyen átengedett törvényszéki épületet, — a mely ma már az igazságszolgáltatás czéljaioak meg nem felel, — az igazságügyi kormány vagy bővítesse ki, vagy ujat építessen helyette, a város kész a szükséges területet rendelkezésre bocsájtani. Az igazságügyi miniszter úr elődje, méltányolva kérésünket, 1896 óta olyannak jelezte budgetjébeü Kecskemétet, a hol az építkezési szükséges tárgyalások is folytak ez irányban, — de fájdalom, a mai napig uj építés ügyében semmisem történt, sőt a legnagyobb meglepetésünkre az idei költségvetésben csak úgy van felvéve Kecskemét, a hol: »az építkezési tárgyalásokat szükséges lesz megindítani*. Bocsánatot kérek, t. ház, ha a részletes tárgyaláshoz tartozó ezen kérdéssel itt foglalko-