Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-425

425. országos ülés 1899. niárczius 14-én, kedden. 37 nagyrészben hozzájárult az új helyzet alakulásához, politikai és erkölcsi súlyában megnövekedést, elveit pedig tovább is fentartotta. Osztozom a miniszterelnök úr azok né etében, hogy le kell zárni ez ádáz küzdelem szomorú emlékeit. Ne is legyenek itt se győzök, se legyőzöttek: legyen győztes egyedül a nemzet. Mielőtt azonban a szemfedőt ráteríteném a múltra, rá kell arra mutatnom, hogy ez új irányzat követői ugyanazok lettek, kik végzetes, s alkotmányunkat veszélyeztető lépésektől sem riadnak vissza, kik korrupczióval elnyomták a nemzet igazi akarata érvényesülését, lábbal tiporták a legszentebb polgári jogokat, az egyéni, a kozszabad^ági és gyülekezési jogot, kik a sajtószabadságot megnyirbálták, kik az esküdtbíróság rendezésénél a polgári függetlenség fölé helyezték a hatalmi befolyást, kik a lelkészi kongnia rendezésénél az állami befolyást bevittik az egyházi életbe, és a lelkészi függetlenség ellen is törtek, kik az országot bevittek a törvényenkivfíli állapotba, majd ii-mét a Tisza ex-lex és az úgynevezett ischli klauzula szándékolt keresztülvitele által sarkalatos törvényeinknek aka'tak sírásói lenni; kik feldúlták a feekezeti békét, behozták az egyházpolitikai törvényeket, és kik bukásokból nem vonták le a konzequemiát, hanem megalkudtak a helyzettel és egyesültek azokkal, kiknek hosszú, önzetlen, hazafias politikai működése épen ellentétét képezte azon politikáknak,amelyet ők követlek. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Egészségesnek tehát nem nevezhető a szabadelvűpárt ezen alakulása, mert politikai tekintetben is azon képtelen helyzet áll elő, hogy egy párt bukásából számerőben megszaporodva, erkölcsi súlyban megnövekedve került ki. Ha meghamisítva voltak a közviszonyok a múltban, jobban meg lettek azok ezáltal hamisítva a jelenben, s meg lesznek hamisítva mindaddig, míg alkalom, tér és befolyás nem adatik az állami kormányzat minden ágazatában azoknak, kik az új irányzat őszinte képviselői. Mert ha a nemzeti párt beolvadása a szabadelvű pártba csak egyszerű numerikus számszaporodást fog jelenteni, akkor tartok tőle, hogy nem értük el azt az eredményt, melyet ezen küzdelemtől vártunk, és az ország nyereség-számlájára nagyon keveset írhatunk, míg ellenkezőleg, a veszteségszámlájára odairhatunk egy tekintélyes ellenzéki erő elvesztését, a mi az országra nézve közömbös nem lehet. (Igaz! Úgy van! balfelől.) T. ház! A nemzet csak ezeknél találhat garaneziát a változásban, nem azoknál, kiknek szent meggyőződése többszöri változásnak van kitéve, mint a hány szine van a szivárványnak. (Derültség balfelől.) Ezen körülmény nagyrészben hozzájárul ahhoz, hogy az elvi álláspontoktól eltekintve, bármily tisztelettel viseltetünk is a miniszterelnök úr nagyra becsült személye iránt, nem részesíthetjük a politikai bizalom azou mértékében, mely az adott viszonyok és körülmények között megadható lenne. A t. miniszterelnök úr beszédének első részében hivatalos kijelentése foglaltatik azon megállapodásoknak, melyek a béke érdekében létesültek, a másik része képezi a talajdoaképeni politikai programmot. Ez, mint a kathmikus autonómia, az inkompatibilitási törvény revíziója, az állategészségügy rendezése, a viczinális vasutak engedélyezése körüli eljárás szabályozási, továbbá az állami közigazgatás kérdése, mind oly kérdések, melyek az előző kormányok által is tervbe voltak véve, a m 'lyek most is csak általánosságban vannak felemlítve s í<ry na<j\on természetes, hogy nem lehetünk azon helyzetben, hoary azok fölött bírálatot mondjunk raindaddi<r, míg ezen törvényjavaslatok komplexumát nem ismerjük. Foglaltatik azonban a t. miniszterelnök úr beszédében egy pár iufen fontos kijelenté*. Ezeknek egyike az, liogy ő az igizi szabadelvtíségnek lesz képviselője. Megnyugvással és elégtétellel veszszük ezt a kijelentést, mert beigazolása az általunk mindenkor hangoztatott s önök által kétségbe vont állításnak, hogy a miniszterelnök úr elődje sohasem képviselte az igazi szabadelvűséget, s az csak egy jelszó volt, melynek égisze alatt egy önző hatalmi párt anyagi érdeke lett kielégítve, míg ugyanakkor az ország az anyagi és erkölcsi tönk szélére jutott (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Másik fontos kijelentése, hogy a törvény, jog és igazság lesz ezután politikájának irányelve, íme, t. ház, a liberalizmusnak 25 esztendőre volt szüksége, hogy annak tudatára ébredjen, a mi egy kormányzásnak tülajdonképen princzipiuraát kellene, hogy képezze, hogy eddigi kormányzatában ezen alapot nélkülözte, és ezek lesznek most már odaállítva, mint olyanok, a melyek ejry jobb jövőnek képezik biztos zálogát. Mit is jelentenek ezek a szavak? Jelentik azt, hogy szabad országban valóban szabad polgárok lesznek, hogy a becsületes munka és törekvés érvényesülni fog jövőre, párt- vallás- és nemzetiségi különbség nélkül, hogy egy párt szolgálatában állók nem fognak többé monopóliumot gyakorolni a közjóval, hanem részesedni fognak abban a hazai polgárok összességükben, hogy az államhatalom a rendelkezésére álló eszközöket nem fogja felhasználni a politikai ellenállásnak elfolytására, hogy szegény és gazdag között valóban nem lesz különbség jövőre a törvény előtt, a hivatalnok nem lesz többé elnyomója a szegény népnek, hanem igaz barátja és tanácsadója lesz, érvényesülhet majd a köz- és egyéni szabadság minden irányban. Ha a t. miniszterelnök úr így