Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-425

38 425. eruágos tlés 1899. márezins 14-én, kedden. értelmezi az igazi szabadelvfíséget, — mert hiszen nem is értelmezheti máskép, — akkor legyen meggyőződve, hogy ebben versenyezni fogunk vele a szabadelvfíségben, és nem lesz közöttünk különbség ebben a tekintetben, mert mi ezen elveket vallottuk már akkor is, a midőn az önök ezabadelvűsége annak elnyomója volt. (Úgy van! a "baloldal hátsó 'padjain.) Ha azonban a miniszterelnök úr nem így értelmezi az igazi szabadelvííséget, akkor legyen meggyőződve, hogy az emberi jog és szabadság védelmében bennünket mindenkor szemben fog találni magával. Forduló pontot állami életünkben tehát csak az fog képezni, ha azon irányelvek, a melyeket a t. miniszterelnök ár maga elé tűzött, a törvény, jog és igazságnak hamisíthatlan fogalma állami életünkbe igazán be lesz vive és alkalmazásra is fog kerülni. Mindaddig, míg ez be nem következik, nem mondhatjuk, hogy küzdelmeinknek sikere volt, mert akkor nem változott meg a közszellem, pedig csakis ez orvosolhatja az előbbi Bzabadelvűség által a nemzet testén ejtett sebeket. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain) T. ház! Ennek elérésére kell törekedni az uj irányzatnak. Miután azonban a szabadelvűség nálunk annyira eljátszotta hitelét, hogy a múltban szerzett tapasztalatink következtében nem ülünk fel egyszerű ígéreteknek, ezentúl csak azt fogjuk honorálni azokból, a mit tényleg be is váltanak. Serkenteni az államkormányzatot a közjó előmozdítására irányuló törekvésében, őrködni a törvény, jog és igazság hamisíthatlan megtartása felett, ellenőrizni a kormányzatot, és annak minden működését állami életünknek összes vonalain: ez lesz ezután törekvésünk a jövőben, jobban mint a múltban, azért is, mert elvesztettük azon ellenzéki erőt is, a melyre ezen pártalakulások következtében többé nem számíthatunk. T. ház! Sajnos, hogy nem értünk mindenben egyet azon politikával, a melyet a többség képvisel és így bennünket továbbra is elválasztanak elvi ellentétek. így elsősorban fájdalommal kell látnom, hogy a miniszterelnök úr nem vette fel programmjába az egyházpolitikai törvényeknek revízióját. Ezen törvényeket annak idején nem a közszükséglet teremtette meg, hanem a szabadelvű párt bukása szélén állott és azért vette be azt programmjába, hogy ezzel a párturalmat megmentse, épúgy, mint a jelen pártalaknlásjegészségesproezesszusa is nem a szabadelvű pártból indult ki, hanem külső befolyások kényszerítették ezt rá. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Opportunus politika volt az egyházpolitika és az egyedüli lehetséges ilyen körülmények között, épúgy mint az uj rendszerváltozás is T. képviselőház! Az egyházpolitikai törvényeknek revíziójára törekedni kötelességünk ma jobban, mint valaha, mert azoknak káros és veszedelmes következményei ma már a gyakorlatban is nyilvánvaló. Elannyira kell törekednünk arra, hogyha az eddig pártprogrammunk keretébe nem is tartozott volna, akkor azt most be kellene illeszteni. (Úgy van! Úgy vzn!) T. ház! Példákkal fogom ezen állításomat bebizonyítani. Az utólagos házasság általi törvényesítés kérdése az anyakönyvvezetés szempontjából rendezetlen, mert az anyakönyvvezető csupán a természetes apa általi elismerését és a törvénytelen származású gyermekek szüleinek megtörtént házasságát tünteti fel, de e mellett az anyakönyvben a törvénytelen származású gyermek tovább is az anya nevét viseli. Lehet, hogy e nagyfontosságú kérdés elbírálására az anyakönyvvezetők nem is hivatottak, én magam sem tartom őket erre képeseknek, sőt ezt a közigazgatás hatáskörén kivül álló kérdésnek tartom, mindazonáltal a felzavart családi béke érdekében ez ügynek rendezése elodázhatatlan. T. ház! Majd ismét, a római katholikus és görög katholikus felekezeteket sorolja elő taxatíve, mind 1868. a vallás viszonyosságról szóló, mint az új egyházjogi törvények, és mégis a belügyminiszter úr egy 18í4-ben kelt pátensi rendeletre hivatkozva elrendelte, hogy a görög katholikus és római katholikus felekezetet egyenlőnek kell tekinteni és ép azért nem minősítette vegyes házasságnak; kimondotta, hogy ennélfogva ezen házasságban születendő gyermekek a nemre való tekintet nélkül mindenkor az apa vallását követik. Nem akarom itt fejtegetni, hogy a családi életben mily visszás állapotokat idézett már ez eddig is elő, hanem előttem úgy tűnik fel a kérdés, hogy ez nemcsak törvényellenes rendelkezése volt a belügyminiszternek, hanem nemzetiségi szempontból is igen elhibázott lépés volt, és hogy ez az elhamarkodva megalkotott egyházi törvényeknek visszacsinálása. T. ház! Beszéljek-e az anyakönyvvezetés körűi a népnek zaklatásáról, beszéljek-e arról, hogyha ezen eljárás díjtalan is, mégis a népnek pénz, sőt időveszteséget okoz. Már pedig tudni kell, hogy a szegény népnél az idő pénz, illetőleg kenyérveszteség. Majd ismét az anyakönyv nagyon komplikált, nagyon nehéz és nagyon sok munkát okoz. Lehetetlenség, hogy belügyi gyakorlatunknak minderről tudomása nem volna, és hogy mégis kitér ezen kérdés rendezése elől, ez azon makacs politikát jelenti, melynek változtatásával a hibákat nem akarja elismerni. T. ház! Ha már most mindezekhez hozzáadjuk, hogy az állami anyakönyvvezetés részint magának az államnak, részint a községeknek közel két milliójába kerfíl akkor, mikor árvákról, vakokról, nyomorultakról, szegényekről, betegekről az állam nem képei gondoskodni, akkor, a