Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-439

439. országos ülés 1899. áprIUs 1'2-én, szerdán. 4J9 korban levő egyéneknél tapasztalhatók és egész generácziókat megbélyegeznek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A jelentésben, amely részünkre ki lett osztva, igen beható statisztikája foglal­tatik a javítóintézeteknek. Fájdalommal kell azonban látni, hogy míg körülbelül ma már 10.000-re megy a bűnöző fiatal gyermekek szá­ma, vagy azoké, kik mint csavargó, támogató szülők nélkül elhagyott gyermekek igénybe veszik az emberszeretet könyörületet, addig csak néhány százra rúg a javító-intézetekbe befogadottak száma és a szeretetház által befogadott elzüllött gyer­mekek száma összesen körülbelül 200-ra. Igen sajnálom, hogy az a statisztika, mely a törvény­hozás tagjainak kiosztatik, egyik részben is, másik részben is, rendkívül hiányos. A bünteté­sek végrehajtásának Szakában nélkülözzük — a mi pedig reánk nézve most, midőn új korszak előtt állunk, fontos volna, — a vizsgálatok meg­szüntetésének, a felmentések rendszeres statisz­tikáját; nélkülözzük a javító-intézetekről szóló statisztikában azt, vájjon a javító-intézetekből kikerült gyermekek minő foglalkozásba jutottak és életüket hogy tengetik. Csak röviden van megemlítve magaviseletük, de hogy mi történt velük, arról a statisztika nem emlékezik meg, pedig ha a bíróságok úgy teljesítenék hivatásu­kat a mint kellene, akkor a t. miniszter úrnak kellene, hogy tudomása legyen arról. Nem vett tudomást a t. miniszter úr, mint államtitkár arról, hogy a fővárosban számtalanszor tartanak vég­tárgyalásokat, a hol a vádlottak, egész tolvaj­bandák, nem állanak más egyénekből, mint a javító-intézetekből kikerült ifjakból? Hogy csak a legutóbbi hónapokban is egész betörő bandák voltak a fővárosban, a melynek tagjairól, midőn a bíróság elé kerültek, kiderült, hogy az aszódi javító-intézetben ismerkedtek meg egymással? Lehetséges, hogy már ott szőtték a tervet, lehet­séges, hogy már ott álltak össze, hogy majd midőn a nagy világba ismét kikerülnek, együtt folytassák bűnös üzelmeiket. Ha a bíróságok a maguk hivatásukat teljesítenék, akkor ilyen fel­tűnő jelenségeket mindenesetre tudomására hoz­nának a t. igazságügyi kormánynak. De kétségtelen, hogy ezen a téren rendkí­vüli sok tennivalója van az igazságügyminisz­ter úrnak. Ha méltóztatik tekintetbe venni a visszaesőknek nagy számát, ha méltóztatik tekin­tetbe venni a t. miniszter árnak azt, milyen rend­kívüli módon szaporodnak a bűncselekmények Magyarországon, a mi szintén kitűnik a statisz­tikából, akkor mindenesetre első és főfeladat, hogy Anglia, Francziaország, Belgium, Amerika és Németország mintájára igyekezzék ezen apró csemetéket, a kik részint meg vannak óva a büntetendő cselekménytől és erkölcsükben lazák a rossz szülői nevelés folytán, részint gyermek­kori roséz hajlamuknál fogva bűnbe esnek, meg­óvni és kellő módon megjavítani. Én azt hiszem, hogy a t. miniszter úr a társadalom iránt nagy feladatot teljesít, ha a javító intézményt egészen külön választja a fegy­házi intézménytől, külön felügyelet és külön vezér alá helyezni azt, és pedagógiai irányban kívánja érvényesíteni. Igen érdekes, hogy nem csak külföldön, hanem nálunk is ma már az az elv kezd meghonosodni, hogy nem javítani kell az elzüllésnek idúló gyermekeket, hanem lehe­tőleg megóvni már előre, és ennek első feltétele nálunk csak az lehet, hogy a büntető törvényt is maga teljességében javítsuk ebben a tekin­tetben. A t. miniszter úr felemlítette ugyancsak a büntetőtörvénynek novelláját. Senkisem kívánta itt azt, hogy a t. miniszter úr felsoroljon min­denintézkedést, a mely ott novellárisúton javíttatik, de szívesen vettük volna, ha felsorolta volna azon főbb institucziókat, a melyek iránt ma az egész társadalom érdeklődik. Ma már méltán kíváncsiak lehetünk, vájjon a t. miniszter úr a feltétles ítéleteknek a rendszerét abban a szel­lemben kivánja-e meghonosítani, a mint az ma a ezivilizált világ egyéb részeiben meghonosít­tatik, mert abban az eredeti novelláris tervezet­ben, a mely ma már itt benvujtatott, az a maga feladatának nem felelhet meg. Az a tervezet, a mely csak húsz éven aluli ifjaknak akarja meg­adni azt az immunitást és a törvénynek azt & kedvezményét, hogy továbbra is fedhetlen marad­jon a társadalomban, ha arra a bíró okot lát, nem elegendő. Azért azt hiszem, hogy a t. mi­niszter úr, mikor azt az institucziót kellő lelke­sedéssel felkarolja, egyszersmind levonja mind­azokat a tanulságokat is, melyeket ezen intéz­mény életbelépése az egyéb országokban nyújt, s fel foííja használni azokat a társadalomnak, a nemzetnek, és javítandó embertársaink jobb léte érdekében. Ezek azok, t. képviselőház, a melyeket a t. miniszter úr szíves figyelmébe kívántam aján­lani. Végűi még csak azt akarom fölemlíteni, hogy a t. miniszter úr, a midőn ma itt prog­rammbeszédét előadta, — a mint azt a beszédem elején is hangsúlyoztam, — többször is hozzáfűzte az ő tevékenységének fonalát Szilágyi Dezsőnek személyéhez. Engedje meg a t. képviselőház, ha ma inkább méítatólag, mint bírálva programm­beszédjét igyekeztem a maga részleteiben meg­ismerni és bonczolni; engedje meg a t. képvi­selőház, hogy ezen kijelentéséből azt a reményt merítsem, hogy a t. miniszter úr az o jövendő­beli tevékenységében is azt az irányt fogja követni, a mely nem abban nyilatkozik meg, hogy az igazságügyi kormány is pusztán párthatalmi szempontból, elfogultan igyekezzék a maga mü­53*

Next

/
Thumbnails
Contents