Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-439

420 Í89. országos Ülés 1899. április 12-én, szerdán. ködését érvényesíteni az országban, hanem épen ez a jogkormányzati ág legyen tulaj donkópen az, a mely a ma már csaknem banálissá vált jog, törvény és igazság elvét az életbe átülteti. Ennek reményében, és mivel meg kivánom adni a kellő eszközöket az igazságügyi kormánynak arra nézve, hogy programmját megvalósíthassa, a magam részéről ezt a központi igazgatásra vonatkozó tételt ezúttal elfogadom. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Elnök! Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk. Molnár Antal jegyző: Veszter Imre! Veszter Imrei T. képviselőház! (Halljuk!) Szívesen hozzájárulok azoi. általános elismeréshez, a melyben az igen tisztelt igazságügyminiszter úrnak ma elhangzott beszédje részesült. A miniszter úr nyíltan és találóan ecsetelte juszticziánk mostani állapotát és helyesen jelölte meg azon utakat, a melyeken haladnunk kell, hogy igazságszolgáltatásunkat a modern jogállam követelményeinek színvonalához mind közelebb hozhassuk. De hogy ezt elérhessük, még nagyon sokat kell tennünk és megalkotnunk. Mert a mi újabb jogrendszerünk kiépítésénél még csak az alapozási munkák készültek el, és ha azt akarjuk, hogy a helyesen megindult reformmunkák valahára be is tetöztessenek, ügyszeretetünk egész melegével arra kell törekednünk, hogy az a programm, melyet a miniszter úr az egész ház helyeslése mellett felállított, lehetőleg gyorsan meg is valósíttassék. (Ügy van! jóbbfelöl.) Hiszem és reménylem, hogy ez sikerülni fog és éu a miniszter urat ebbéli törekvésében örömmel támogatni is fogom. (Helyeslésjóbbfelől.) De, t. ház, bármilyen serényen kodifikálnánk is, sikerre csak úgy számíthatunk, ha a juszticziának azon alapelveihez, a melyekre az összes igazságügyi reformok fektetve vannak, ezentúl szívósabban, következetesebben és szigorúabban fogunk ragaszkodni, mint ahogyan az a múltban történt. Ujabb jogrendszerünk kiindulási pontját, sőt mondhatnám aranybulláját azon törvény képezi, mely a jusztieziát a politikai adminisztrácziótól különválasztotta. E törvényt a bírói függetlenség érdekében azért hoztuk meg, hogy a mi birói karunk minden társadalmi és különösen minden politikai nyomás, vagy befolyásolás alól emanczipáltassék és a jognak feltétlen érvényesülése minden esetlegességgel szemben biztosítva legyen, (Helyeslés jóbbfelöl.) Ha azonban végig nézünk a mi törvénykönyveinken, látjuk és tapasztaljuk, hogy az esetek egész légiójában választott közigazgatási tisztviselők ítélnek polgárainknak nemcsak szabadsága felett, de sőt az enyém és tied kérdéseiben is. A határvonal, melyet a törvényhozás az államhatalomnak ezen két szférája között úgy a juszticzia, mint a közigazgatás érdekében már 30 évvel ezelőtt felállított, minálunk már nagyon elhomályosodott és maga a princzipium már tömérdek csorbát szenvedett. Nem tudom, t. ház, a régi vármegye tradiczióiból, vagy politikai érdekből folyik-e, de annyi bizonyos, hogy minálunk még igen erős és nagyon általános a nizus arra, hogy a közigazgatási hatalom a juszticziától mentől több teret elhódítson és az igazságszolgátatás rovására mindinkább gyarapittassék. Ha így folytatjuk, a birói függetlenségnek azon kútforrása, melyet épen a hatáskörök helyes elkülönítésében és ezen határvonalak következetes betartásában kell keresnünk és fentartanunk, lassanként egészen kiapadhat, Már pedig nekünk sok és nagy okunk van arra, hogy a juszticzia függetlenségét inkább nevelni és megerősíteni iparkodjunk, mintsem csorbítani, vagy meggyengíteni engedjük. Mert a birói függetlenség minálunk, fájdalom, úgy is elég gyenge lábon áll és sokkal inkább csak papiroson van meg, mintsem az életben. A hol a birák úgy vannak dotálva, mint Magyarországon ; a hol egy bírónak ötször-hatszor lehet és kell avanzsiroznia, hogy magasabb állásba jusson; a hol, — még pedig a legfelsőbb fórumon — még mindig kisegítő birák funkczionálnak, a kik onnan minden pillanatban el- illetve királyi tábláikhoz visszamozdithatók, ott, t. ház, az én meggyőződésem szerint a birói önérzet és a birói függetlenség szelleme úgysem gyarapodhatik úgy, a mint kellene és nem verhet erősebb gyökeret. Ha már most mindezeken felül még a politika zsilipjeit is megnyitjuk és a pártharezok és szenvedélyek hullámait a birákraps rábocsátjuk; akkor attól kell tartanunk, hogy a birói függetlenség magasztos eszméje egészen illuzoriussá válhatik. Hogy én ezt miért mondom, még pedig mondom a jelenlegi alkalommal, a mikor az igazságügyi tárcza költségvetésével foglalkozva a juszti czia érdekeit kell mérlegelnünk, röviden meg fogom magyarázni. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy a költségvetési tárgyalások után a képviselőválasztások érvényessége fölötti kúriai bíráskodás fog szőnyegre kerülni (Halljuk! Halljuk!) és attól tartok, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat, ha úgy, a mint jelenleg szól, törvényerőre emelkednék, nemcsak a miniszter úr programmjának egész tartalmát, de söt összes vívmányainkat, a melyeket a juszticzia javára