Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-439

439, országos ülés 1899. április 12-ét), szerdán. 413 pontból helyeslendőnek tartunk, akkor joggal kérdezem a t. miniszter urat, méltóztassék megmondani vájjon a bűnvádi perrendtartást nem szándékozik-e a maga eredetiségében abban a formában életbeléptetni, a mint az megalkottatott, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) abban az alakban, a mint azt Szilágyi Dezső megcsinálta, a mint itt törvényerőre emelkedett, s a melyben a sajtóvédségekre az 1848 : XVIII. törvényezikk és az ezzel kapcsolatban megalkotott esküdtszék a maga teljességében fenn lett tartva minden kivétel nélkül? (Igás! Úgy van a szélső baloldalon.) Joggal kérdezem a t. miniszter urat, hogyha tényleg a szabadság és az alkotmányosság iránya az, a melyet ő követni akar, úgy akarja-e tényleg behozni az esküdtszéki intézményi, a mint az abban a törvényben kontemplálva van, hogy az esküdtszéki tagok többségét ne a hivatalnokok, hanem a független polgárok alkossák? Sokat beszélnek arról az új irányról és sokat említik a jogot, a törvényt és az igazságot. Hát, t. ház, a jog, a törvény és az igazság az államéletben mindig csak fogalom marad, ha arról a helyről nem hirdetik e szentháromságot, a melyről ezen elveket tulajdonképen az életbe is át lehet vinni, a hol az institucziókat ezen elvek meghonosítására meg is lehet teremteni. (Helyeslés a szélső baloldalon) Már pedig, t. ház, ha a t. miniszter úr, a mint itt kijelentette, tényleg Szilágyi Dezső hagyatékát akarja a nemzet számára értékesíteni, akkor ezen elvekből kiindulva, meg kellene semmisíteni az életbeléptetett törvény azon szakaszait, a melyek a sajtószabadságot megsemmisítették, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és az eküdtszéki intézményt a maga igazi voltában kellene életbeléptetni, független és a kormány által nem befolyásolható polgárokkal. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon,) T. ház! Méltóztassanak csak nekem megmondani, ha egy új kormány foglalja el helyét és egy új igazságügyminiszter, a ki egy általánosnak hirdetett, új iránynak embere, vájjon szemet húnyhat-e az előtt, hogy míg a népet sok helyütt üldözték, az üldözők, ha túl is lépték a törvény és a jog határait, soha megtorlásban nem részesültek. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Lehet-e mellőzni az igazságügyi kormány képviselőjének azt, hogy mindenütt a társadalommentésnek czíme alatt a jogtalan, a szegényebb nép felé fordult megtorlással az államhatalom, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) de azok, a kik túllépték az ő hatáskörüket még pedig jogtalanul, igazságtalanul, . . . (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Zmeskál Zoltán: A ház elnökei lesznek! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Nagy zaj jobbfelol.) Visontai Soma: . . . megtorlásban soha nem részesültek, sőt ellenkezőleg, mindig az igazságügyi kormány részérő] történtek épen azok az intézkedések, a melyek ezt elősegítik, de soha nem történtek oly intézkedések, a melyek megtorlást tartalmaznak. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) És nem tudja a t. miniszter úr, hogy az igaiságügyminiszter a magyar hagyományok szerint nemcsak adminisztráló közeg, a ki az igazságügynek legfőbb adminiszträczióját tartja kezében, hanem a magyar parlamentben mindenkor ő volt egyik őre az alkotmányosságnak, a kinek elődei, ha csak kifejezésben is eltért a parlamentnek egyik tagja a nemzeti alkotmánynak kötelmeitői, azonnal felszólaltak ott, hogy azt rektifikálják. Az igazságügyminiszter volt mindenkor az, a ki különben is állásánál " fogva megbízatván azzal, hogy a többi kormányzati ágak számára, a törvények részére az ő véleményét előterjeszsze, ugyanakkor mindenkor igyekezett a törvényességet és az alkotmányosságot minden egyéb törvényhozási ágban is biztosítani. Már pedig, ha ez így van, mint azt itt tagadni nem lehet, — mert méltóztassék a régi naplóban kutatni, a mikor még a sokkal szabadabb irányú miniszterek foglalták el azt a helyet, hogy ennek nyoma van, — akkor a t. miniszter úrnak mai programmbeszédében legalább is kijelentést kellett volna tennie, hogy ő ennek az irányúak nem követője, és hogy Ő a többi kormányzati ágaknál is közre fog működni, hogy mindazok a rendeletek, a melyek az alkotmányt, a törvényt, és a jogot sértik, visszavonassanak. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Felhívom a t. igazságügyminiszter úr figyelmét arra, hogy az ő volt t. kollegái, és azok közíil különösen egyik-másik rendeletet bocsátott ki, a melyek az egyéni meggyőződésnek, és a politikai meggyőződés szabadságának rovására esnek. Méltóztatik tudni, hogy létezik egy rendelet, a mely a politikai meggyőződések szerint kezdte megengedi azt, hogy lehet-e politikai czélokra az elvtársaknak a hozzájárulását igénybe venni. Ez a rendelet még ma is életbe^ van. Tudja a t. miniszter ár, hogy az igazságügyi kormány egy csomó rendeletet adott ki, a mely az 1848 : XVI1Í. törvényezikkel ellentétben megengedi a sajtótermékek elkobzását mindjárt létrejöttük idejében, megengedi az elkobzást a kézbesítés előtt, és objektív eljárást létesített a maga rosszaságában, a maga végzetességében azon törvény keretén belől, a mely pedig nem ismeri az objektív eljárást, hanem a megtorló, a rep-