Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-439

4Í4 439. országos ülés 1899. április 12-én, szerdán. ressziv eljáiásnak biztosítékait adta át a nemzetnek. Életben kívánja e tartani a t. miniszter úr továbbra is ezeket a rendeleteket, vagy pedig hozzáfűzve működését Szilágyi Dezső volt igazaágügyminiszteréhez, — a mint kijelentette, és a mint hiszem, hogy ezt a kijelentést meg is akarja tartani, — kivánja-e ezeket a rendeleteket visszavonni? Mindezek megoldatlan kérdések. De még egy szomorú jelenség fűződött a volt igazságügyi kormányhoz, a melyre a t. miniszter úr nem reflektált, és ez az, hogy soha, azt lehet mondani, egyetlenegy esetben sem tapasztaltuk, hogy az államhatalomnak bizonyos körével felruházott egyének, ha azok túllépték hatáskörükét, épúgy, mint az egyéb bűntettesek kellő megtorlásban részesültek volna. Sohasem hallottuk, t. képviselőház, hogy az igazságügyi kormány, a melynek számára a törvények biztosítják a legfőbb vádlási jogot, az ő vádhatóságát szerepeltette volna, és utasította volna ó't ott, a hol hatáskörét túllépő hivatalnoknak bűntetteiről volt szó. (Igaz/ Ügy van! a szélsä baloldalon.) Mi olvastunk és hallottunk számtalanszor ezekről, a közigazgatási üldözéseknek nagy teréa, a melyeket Szilágyi Dezső az ő pozsonyi választóihoz intézett levelében elismert, és a melyekről Chorin Ferencz a legutóbbi mentelmi vitánál oly szépen beszélt, méltóztatnak emlékezni, t. ház, hogy a közigazgatási üldözések ezen nagy terén hallottunk azokról, a kikről azt mondották, hogy ellenszegültek a hatóságoknak, és százakra és ezekre megy azoknak a száma az országban, a kiket e miatt börtönre hurezoltak, de nem hallottuk egyetlenegyszer sem, hogy a királyi főügyészség, vagy ügyészség azok ellen, a kik túllépve hatáskörüket, az ártatlan polgárokat kardlapozták, megbotozták, véresre sebezték és börtönbe húrczolták, hogy azok ellen a büntető eljárást valaha megindították volna. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Sőt ellenkezőleg, a judikatura, mint szomorú tényt jegyezheti fel krónikájának lapjaira, hogy törvényszékek számtalanszor kénytelenek voltak felmenteni embereket, a kik hatósági erőszakkal voltak vádolva, mert bebizonyosodott, hogy azokkal szemben fejtettek ki ellentállást, a kik a törvénynyel és hatalommal való visszaélést követték el, tehát a büntető törvénykönyv szerint ártatlanok voltak. Azt hiszem, t. képviselőház, mikor az egész társadalmat úgyszólván felrázta közönyéből az, hogy a hatalom már annyira ment, hogy nemcsak adminisztratív úton a családfőket rántották ki AZ ágyukból, eltolonczolták őket a fővárosból, és a tolonczkocsi, t. képviselőház, sokkal gyakrabban alkalmazott intézmény volt Magyarországon, mint a rendes ítélkezés, de midőn azt is hallottuk, hogy embereket, fedhetetlen múltú embereket, a kiknek talán szocziális, vagy politikai meggyőződésük más, vagy, talán azt is elismerem, a prevenczió szempontjából veszélyt rejtenek magukban, de semmiféle büntetőcselekmény gyanújával nem voltak még terhelve, azokat a fotografáló gép elé húrczolták és ott rendőrökkel lefotografáltatták. (Igazi Ügy van! a szélső baloldalon) Hát, t. képviselőház, az igazságügyi kormány által fentartott és általa vezethető vádhatóságok nemcsak, hogy nem működtek közre, hogy ezen jelenségeket megszüntessék, hanem ellenkezőleg, védeni igyekeztek azokat, a kik a törvényt kijátszva, áthágva, sárba tiporva, az emberi jogokat és szabadságokat megtámadták, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És fájdalommal kellett tapasztalnunk, hogy az igazságügyi kormány e laza magatartása átragadt a bíróságokra is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. miniszter úr ma nagyon szépen emlékezett meg a birói függetlenségről. Ügy emlékezett meg arról, mint a mely a jogállamban megtámadhntatlan, úgy említette itt ezt az elvet, mint a melyet minden, a jogállam fogalma iránt érzékkel biró embernek respektálni kell. Igaza van a t. miniszter úrnak, hogy a birói függetlenség legfőbb garancziája a jogállamnak, de engedelmet kérek, a birói függetlenség csak akkor gyökerezik meg valóságban a nép lelkében, és akkor válik valósággal a jogállam attribútumává, ha e birói függetlenség nemcsak a száraz törvény által biztosíttatik, hanem a bíróságoknak működése azt az általános elismerést, azt az általános megnyugvást, azt az általános megelégedést, a jog egyenlő osztásának és az igazság egyenlő kiszolgáltagának azt az általános érzését kelti az államban, mely tiszteletet parancsol a bíróságok iránt, és a mely a birói függetlenséget, nemcsak mint törvényes intézményt, hanem mint a társadalom által elismert jogi institucziót gyökerezteti meg az államban. De igazságügyi kormányunknál mit kellett tapasztalnunk? Fájdalommal kellett tapasztalnunk, t. ház, hogy — nem is merem kimondani ezt a szót a maga nagy határozottságában, — mintha az igazságügyi hatóságok, mintha a bíróságok is oda szegődtek volna, hogy szolgálatába álljanak az igazságügyi kormány ezen irányzatának. Nem akarok arról beszélni, a mit a lapok most legutóbb hoztak, hogy egy közigazgatási tisztviselő, egy szolgabíró, vagy ha jól emlékszem, egy főszolgabíró — ez különösen nem tarlezik a t. miniszter úrnak szakköréhez, — egy fedhetetlen állampolgárt, egy olyan sürgöny alapján, mely azt tartalmazta, hogy a szabadelvű párt végrehajtó bizottsága felhívja őt, hogy fogja el ezen polgárt, elfogatott; (Úgy van! Mozgás bal-